Egyelőre még nem lehet egyértelműen megállapítani, pontosan mit és milyen eredményekkel is támadott Izrael Észak-Szíriában szeptember 6-án, valószínű azonban, hogy valamely, az ország nemzetbiztonságára nézve komoly fenyegetést jelentő létesítményt vettek célba. Az sem zárható ki, hogy a légicsapás egy, esetleg az Egyesült Államoktól Izrael által Iránnak eljuttatott üzenet volt, hogy Iránt tárgyalásra bírják Irak dolgában, tettekkel alátámasztva a perzsa állam megtámadásáról szóló amerikai fenyegetéseket.
A mértékadó források szinte egyöntetűen arról számoltak be, hogy a légicsapás egy szír-észak-koreai, Irán közreműködésével zajló katonai együttműködés „gyümölcsének” megsemmisítésére irányult. A hírforrások nem egyöntetűek azonban abban, hogy az együttműködés nukleáris, vegyi vagy rakétatechnológia átadására irányult. Annyi biztos, hogy ez volt a legjelentősebb légitámadás, amit Izrael az iraki Osirak atomreaktor 1981-ben történt bombázása óta véghezvitt.
Együttműködésben Észak-Koreával
Izrael valószínűleg azért érezte veszélyesnek Szíriát, mert egyre több információ szerint Észak-Koreától kaptak harcászati eszközöket (Az amerikai ABC News hírcsatorna szerint például Észak-Korea „nukleáris anyagokat” szállított Szíriának három nappal az izraeli légicsapás előtt.) Phenjan komoly sikereket ért el a Szovjetunióban az 1950-es évek végén rendszerbe állított Scud harcászati (rövid hatótávolságú) tömegpusztító fegyverek célba juttatására is képes ballisztikus rakéták korszerűsítésében. A technológiákat pedig minden valószínűség szerint továbbadta Iránnak és Szíriának. Sőt, egyes források szerint az együttműködés annyira szoros, hogy Észak-Korea szír rakétamérnököket képzett ki, és rakétákat szállított az arab államnak mezőgazdasági termékek, valamint számítógépek fejében.
Az említett államok ráadásul a vegyi fegyverek területén is együttműködnek. Ezt sejteti legalábbis az amerikai Jane’s Defense Weekly katonai lap cikke, amely szerint szír és iráni katonák egy, az észak-szíriai Aleppóban található titkos létesítményben vegyi robbanófejet kíséreltek meg egy Scud rakétára felszerelni, amikor a rakéta hajtóanyaga lángra kapott. A lap szerint a 15 szír katonán felül több tucatnyi iráni tanácsadó is életét vesztette. A jelentés szerint a robbanás halálos vegyi anyagokat, köztük VX idegmérget és szarint juttatott a levegőbe. A híradások nem utaltak közvetlen észak-koreai érintettségre.
Amerika késleltette a támadást
A légi csapás amerikai részről történő késleltetését – eredetileg július 14-én támadtak volna, ám elsősorban Condoleezza Rice ellenezte azt – az észak-koreai nukleáris leszerelésről folytatott hatpárti tárgyalások is okozhatták. A Washington Post szerint az Egyesült Államok hírszerzése megerősítette az izraeli bizonyítékokat, ám az amerikai és izraeli bizonyítékok együttesen sem tudták megbízhatóan alátámasztani a nukleáris anyagok átadásának tényét, ami megnöveli annak a valószínűségét, hogy Észak-Korea csupán ’feleslegessé vált eszközeit’ juttatta el Szíriába, hozzátéve, hogy az arab ország a múltban vegyi fegyverek beszerzésére törekedett.
Kormányellenes tüntetés Szíriában – az izraeliek is figyelték õket (Fotó: MTI)
Egyes elemzők azonban kétségbe vonják az Észak-Korea és Szíria közötti nukleáris együttműködés valószínűségét. A Financial Times szeptember 20-i számában idézett Joseph Cirincione, az Amerika Fejlődéséért Központ nukleáris politikai igazgatója szerint például valószínűbb, hogy Izrael valamilyen, hagyományos fegyverekhez kapcsolódó létesítményt vett célba. Michael Green, Bush elnök korábbi ázsiai vezető tanácsadója szerint „hasadóanyagok átadása veszélyes lenne Észak-Korea számára, és nem éri meg a kockázatot”. Az amerikai elnök ugyanis 2006 októberében „komoly fenyegetésként” értékelte az észak-koreai atomfegyverek más államoknak történő átadását, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok Phenjant „teljes mértékben felelősségre vonhatónak” tartaná ilyen esetekben.
—-Az izraeliek belopakodtak—-
Nemcsak Szíriát érintette azonban érzékenyen az izraeli támadás, hanem a szintén orosz rakétavédelmi rendszert használó Iránt is. A The Times egyik cikke szerint ez volt az első eset, hogy Izrael bevetett egy, az iráni nukleáris létesítmények esetleges megtámadására való felkészülés keretében kifejlesztett, szigorúan titkosnak minősülő katonai eszközt.
Az amerikai Aviation Week & Space Technology lap cikkében idézett szakértők szerint az Izrael által birtokolt technológia képessé teszi használóját az ellenséges kommunikációs hálózatok megtámadására. A szakértők szerint az eszköz segítségével látható, amit az ellenséges radarok látnak, sőt, képes manipulálni a radarrendszereket, ezáltal elrejtve a baráti támadó repülőgépeket. A folyamat része, hogy az ellenséges radarokat nagy pontossággal lokalizálják, és azoknak fals jeleket küldenek, amelyek akár az ellenséges radarrendszer feletti irányítás átvételét is lehetővé teszik.
Irán is megijedt
Az első számú kérdés azonban az, hogy az Izrael által megtámadott szír létesítményt az igen korszerűnek számító orosz gyártmányú Tor-M1 típusú kis hatótávolságú légvédelmi rendszerek védték-e. Ezek az eszközök látják el ugyanis az iráni nukleáris létesítmények légvédelmét is. Amennyiben valóban képes volt ezeket az izraeli légierő zavarni, akkor az iráni létesítmények elleni csapás kivitelezhetőségének valószínűsége is megnő. Igaz, azok Izraeltől lényegesen nagyobb távolságra találhatóak.
Az a tény azonban, hogy az izraeli pilóták ledobták póttartályaikat Törökország légterében, azt jelzi, hogy veszélyeztetve érezték magukat a szír légvédelemtől. A NATO-tag iszlám vallású ország Izrael legfőbb szövetségese a térségben, így nem valószínű, hogy a zsidó állam szükségtelenül kockáztatná a vele való jó viszonyt, az izraeli pilóták képzettségét ismerve pedig kizárható, hogy véletlenül hatoltak volna be török felségterületre. A magyarázat az lehet, hogy egy izraeli pilótának a legvégső esetben jóval biztonságosabb Törökország felett katapultálnia.
A legfelsőbb iráni vezetés, köztük Mahmúd Ahmadinezsád elnök által sűrűn hangoztatott, szélsőségesen Izrael-ellenes kijelentések azt is jelenthetik, hogy Irán komolyan megijedt a zsidó állam légierejének képességeitől. Ez lehet az oka azon kijelentéseknek, amelyek az Irakkal kapcsolatos amerikai-iráni tárgyalások újra napirendre tűzését szorgalmazzák. Nagy alapossággal feltételezhető ugyanis, hogy az izraeli példát követve Egyesült Államok még hatékonyabban lenne képes Iránt a levegőből támadni.
