Szerdán Tony Blair távozó brit miniszterelnök lett az úgynevezett közel-keleti kvartett főmegbízottja. A csoportosulást az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió hozta létre, hogy közvetítő szerepet vállaljon az izraeli-palesztin békefolyamatban. Munkájában jelenleg Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, Ban Ki Mun ENSZ-fõtitkár, Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, valamint Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vesz részt. Ennek a csoportnak lett a képviselője Tony Blair.
Izrael barátja
Blairt a világ azon kevés vezetői egyikének tartják, akit mind az izraeli, mind a palesztin fél barátjának tekinthet. Izrael barátsága természetes, és a palesztin vezetés is elfogadja annak ellenére, hogy talán túlságosan is közeli kapcsolatban van az Egyesült Államokkal és az iraki háború kitörésében játszott szerepe sem valami fényes. Viszont jó kapcsolatban volt Jasszer Arafattal és ő volt az egyik első nyugati vezető, aki támogatta a béke reményével kecsegtető – külön Palesztin államot létrehozó – „két állam” megoldást. Ugyancsak vonzóvá teheti erre a posztra tavalyi ramallahi látogatása. Akkori nyilatkozata szerint a világ helyreállítaná a kapcsolatokat a palesztinokkal, ha a kormányzó Hamasz beleegyezne egy egységkormány megalakításába és a létrejövő koalíció felhagyna az erőszakkal és elismerné Izraelt. Ez akkor nagy előrelépésnek számított, ugyanis a világ elutasította a januári törvényhozási választásokon győztes Hamaszt, amelyet az EU és az Egyesült Államok is terrorszervezetnek tekintett.
Mindemellett jó kapcsolatot tart fenn az Öböl-államok, Egyiptom, Jordánia és Libanon vezetőivel. Rendkívül fontos szerepe volt abban, hogy normalizálódjon a viszony korábban terroristának tekintett Moammer Kadhafi líbiai vezető és a nyugati hatalmak között. Mellette szóló érvként említik, hogy sikeresen rendezte a protestánsok és a katolikusok közti konfliktust Észak-Írországban, ami természetesen nem vethető össze a palesztin-izraeli konfliktussal – itt eddig az összes béketeremtő próbálkozás csődöt mondott, és évtizedekig ezzel foglalkozó diplomaták vallottak vele kudarcot.
Arab vádak
Pozitív szerepe ellenére Blair elfogadottsága nem egyértelmű ezen a poszton. Ugyan Bush mögötte áll, és végül az oroszok is áldásukat adták a kinevezésre, a másik oldal, a palesztin rendezésben igencsak érintett Hamasz nem lelkesedik érte. A szervezet közleménye szerint Blairrel eddig nincsenek jó tapasztalataik, és kinevezésével akár rosszabbra is fordulhatnak a dolgok. Kicsit élesebben fogalmazott a Hamasz szóvivője, Fauzi Barmum, aki szerint Blairt egyáltalán nem látják szívesen, mert „támogatja a cionista megszállók terrorját és népünk lemészárlását”.
Történelmi örökség, hogy az arab világ nem bízik a britekben. Mindezt csak erősítette a tavalyi libanoni konfliktus alatt tett közel-keleti látogatása, amely a Hamasz szerint az erőszak eszkalációjához vezetett. Ők már akkor sem fogadták el Blairt, akit azzal vádoltak, hogy Izraelnek inkább barátja, mint a palesztinoknak. Ehhez megfelelő muníciót adott Ehud Olmert nyilatkozata, aki kedden este Izrael igaz barátjának nevezte Blairt. A libanoni háború alatt már tavaly is elhangzottak azok a kommentárok (elsősorban a Hamasz és az Iszlám Dzsihád részéről), melyek szerint a palesztinok nem bíznak Blairben, Izraelben és az Egyesült Államokban sem a palesztin-kérdés igazságos rendezésével kapcsolatban. Az arab világban pedig Blair a negyedik legnépszerűtlenebb vezető Bush, Olmert és a kómában lévő Sharon után, legalábbis a februári közvélemény-kutatások szerint.
Az Izrael-pártiságon kívül komoly vád ellene az iraki szerepvállalása, amelybe kis híján még otthon is belebukott. Először is a háború indításához felhasznált hamis hírszerzési adatok manipulálása keverte hazugság gyanújába. Az invázió után ugyanis kiderült, hogy semmilyen tömegpusztító fegyvert nem találtak Irakban. Később a brit katonák alázták meg iraki foglyaikat. Blair ugyan bocsánatot kért a történtekért, de szimpatikusabb nem lett ettől a háborút egységesen elítélő arab-muszlim közvélemény előtt.
Helyrehozhatja hibáját
A libanoni Daily Star ezzel kapcsolatban a szemére veti, hogy a kinevezéssel tulajdonképpen azt a hibát hozhatná helyre, amelynek okozója részben ő maga. Itt elsősorban az iraki háború megindítása a fő vád, az emiatt meggyengült Irak mellett ugyanis Irán megerősödött, és így komolyabb támogatást tud nyújtani a Hezbollahnak és a Hamasznak. Tony Blair kinevezését ahhoz hasonlítja, mintha Nérót nevezték volna ki Róma tűzoltóparancsnokának. Hasonlóképpen vélekednek Irakban. A Blair támogatásával indított háború ugyan elsöpörte Szaddamot, de a helyzet rosszabb lett, mint előtte volt. Otthoni távozását is az iraki háborúval okolják, ami szép lassan kihúzta a talajt a lába alól. Dr. Omar Nazdi, a Bagdadi Egyetem politológus professzora szerint „Blair lerombolta a britek tekintélyt Irakban és szerte az arab világban.”
Nehéz félretenni azt a tényt, hogy Blair az Egyesült Államok és Bush legfőbb szövetségese. Kezdetben elvárták tőle, hogy inkább Európa Közel-Kelet-politika vonalát kövesse, ne az amerikait, de ez nem teljesült. És hiába jobbak a diplomáciai képességei, mint Bushnak, nincs akkora hatalma. Az Iránnal való kapcsolata is egyre rosszabb lett, ami végül a Shatt-el Arabon, állítólag az iráni oldalon elfogott brit katonák elfogásával érte el mélypontját.
De nem csak a Közel-Keleten vannak kérdések vele és posztjával kapcsolatban. Nem elég széles a mandátuma ahhoz, hogy lényeges előrelépést érjen el a párbeszédben. Nincs felhatalmazva olyan nagyobb témák rendezésére sem, mint a katonai ellenőrző pontok kérdése, Jeruzsálem státusza vagy a Palesztin állam kijelölése. Javier Solana pedig a saját pozícióját láthatja veszélyben, eddig ugyanis ő volt a kvartett európai képviselője.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
