Bush támogatottságát a Fehér Háznak a június eleji rekordalacsony 31 százalékról a félidős kongresszusi választások előtt, októberre sikerült 36 százalékra feltornázni.
A választásokon viszont a demokraták győztek, és a republikánusok a kongresszus mindkét házában elveszítették többségüket. A választás másnapján Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondott posztjáról, utóda, Robert Gates a szenátusi meghallgatáson kijelentette, Amerika nem nyeri meg az iraki háborút. Napvilágot látott az úgynevezett Baker-Hamilton kétpárti szakértői bizottság Irakról szóló jelentése, amely szerint a vészesen romló helyzet megfordításához azonnali irányváltásra van szükség. A Zogby szerint a közvélemény hangulatát ezek a tényezők befolyásolták leginkább.
A válaszolók 68 százaléka szerint Bush rossz vagy elfogadható munkát végez elnökként. A republikánus szavazóknak is csak 60 százaléka értékeli pozitívan teljesítményét, 39 százalékuk lehúzza. A demokrata szavazótáboron belül csak 9 százalék nyilatkozik pozitívan az elnökről, a függetlenek között ez az arány 22 százalék.
Bush népszerűségvesztésére jellemző, hogy a házasságban élő szavazók körében már csak 35, a férfi szavazók körében pedig 31 százalékos a támogatottsága, pedig hagyományosan mindkét csoport inkább a Republikánus Pártra adja voksát.
Az amerikaiak ugyancsak minden korábbinál kisebb aránya, 34 százaléka vélekedik úgy: van értelme annak, hogy amerikai katonák életüket áldozzák fel az iraki háborúban.
A Newsweek magazin az iraki politikában sürgős irányváltást szorgalmazó Baker-Hamilton bizottság jelentéséről faggatta az amerikai közvéleményt. Minden olyan válaszolóra, aki elutasítja a csapatkivonást, kettő olyan jut, aki elfogadja, és egyetért azzal, hogy Amerika elveszíti az iraki helyzet feletti ellenőrzést.
A megkérdezettek 57 százaléka azt is támogatja, hogy Washington kezdjen párbeszédet Teheránnal és Damaszkusszal. Ennél nagyobb arány, 65 százalék szerint kellene az amerikai kormánynak – a támogatás megvonására irányuló fenyegetéssel – nyomást gyakorolnia Bagdadra.