Sándor herceg szerdán a belgrádi királyi palotában tartott sajtótájékoztatóján ismételte meg régi óhaját, hogy most, Montenegró különválásával a királyság helyreállítása időszerűbb, mint valaha. „Nem vesztegethetjük az időt, szilárdan hiszek az alkotmányos Szerb Királyságban, mert büszke és erős államra van szükségünk, amely békében van önmagával és szomszédjaival” – hangoztatta a herceg, aki rámutatott arra, hogy a modern európai alkotmányos monarchiákban a parlamentet és a kormány megválasztják, míg az ország élén király áll, aki felülemelkedik a politikán és a nép egységét, a politikai élet stabilitását és az állam fennmaradását oltalmazza.
Egyetlen párt, a Vuk Draskovic külügyminiszter vezette monarchista Szerb Megújhodási Mozgalom reagált Sándor herceg felvetésére, erőteljes támogatásáról biztosítva őt törekvéseiben. Karadjordjevic Sándor az utolsó jugoszláv királynak, II. Péternek a fia, aki a második világháború idején a német megszállás elől menekülve hagyta el az országot. A hatalomra került kommunista vezetés 1945 novemberében fosztotta meg trónjától a Karadjordjevic dinasztiát, Sándor herceg családjával együtt 2001 júliusában használatra visszakapta az uralkodócsalád egykori belgrádi kastélyait, a Fehér és az Ódon Palotát.
A szerb nyelven igen gyengén beszélő herceg – akit gyakran „trónörökösnek” titulál a szerbiai sajtó – visszatérése után közölte, hogy nem jelölteti magát politikai tisztségre, de sose rejtette véka alá, hogy szükségesnek tartja a monarchia visszaállítását. Sándor herceg igénye sosem váltott ki túl nagy lelkesedést a polgárok körében, a belgrádi politikai vezetők sem rajongtak az ötletért. A podgoricai vezetők kertelés nélkül tudomására hozták, hogy egyazon államnak nem lehet tagországa egyszerre királyság és köztársaság, ezért Montenegró és Szerbia uniója sem állhatna fenn, ha a nagyobbik tagköztársaság királysággá válna.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
