Külföld

Olmert: új fejezet Izrael történetében

admin
admin

2006. 03. 30. 18:07

Ehud Olmertet az izraeli választásokon győztes centrista Kadima élén Saron politikai örökösének tekintik, aki elődjéhez hasonlóan eltávolodott a hagyományos jobboldali ideológiától, és a palesztin többségű telepekről való egyoldalú kivonulás politikáját folytatja.

Olmert ügyvezető miniszterelnök az Ariel Saron által csupán négy hónapja alapított Kadimát győzelemre vezette a márciusi parlamenti választáson. A párt győzelmének bejelentésekor Olmert egy hatalmas Saron-fénykép előtt állt, ezzel is jelezve, hogy a januárban agyvérzés miatt kómába került miniszterelnök szoros szövetségesének tekintik, habár nem rendelkezik hasonló katonai múlttal.

Olmert Izrael jobboldali politikai elitjébe született, ideológiája is inkább jobboldali, ennek ellenére tovább kívánja folytatni Saron politikáját a Gázai övezetből és a nyugati partról való egyoldalú kivonulásról. Ehud Olmert 2003-ban csatlakozott a kabinethez, és tavaly kapott pénzügyi tárcát a kormányban, Saron agyvérzése óta pedig ő az ügyvezető kormányfő.

A legfiatalabb parlamenti tag

Olmert a cionista katonai csoport, az Irgun alapítójának fiaként látta meg a napvilágot 1945-ben, három évvel Izrael állam alapítása előtt. Rövid ideig az izraeli hadseregben szolgált gyalogosként és a Bamachane című katonai hetilapnak tudósított, majd a jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett el tanulni. 1973-ban az izraeli parlament legfiatalabb tagjává vált, amikor az Irgun korábbi vezetőjének, Menachem Beginnak az örökébe lépett a Likud élén. Habár abban az időben Olmert és a jobboldali elit igencsak háttérbe szorult, mivel az országot a Szocialista Cionisták irányították – emlékszik vissza a BBC újságírójának kérdésére Dan Meridor, a Likud egykori minisztere, aki azóta is Olmert jó barátja. A mi időnk 1977-ben jött el, amikor a Likud elsöprő győzelmet aratott – jelezte.

Olmert elhivatott volt a szervezett bűnözés elleni harcban, de könyörtelen manőverei által is híressé vált, amivel kevés támogatót szerzett. 1988-ban tárca nélküli miniszternek nevezték ki, de valódi politikai tényezővé akkor vált, amikor 1993-ban Jeruzsálem polgármestere lett. Ekkor még ellenezte a palesztinokra vonatkozó területi engedményeket, és szövetséget kötött az ultra-ortodoxokkal, Jeruzsálem fontos választókerületével. Olmert ekkor az egységes, izraeli fennhatóság alatt álló Jeruzsálemről beszélt, Ciszjordánia és a Gázai övezet megtartásáról. Ugyanakkor megerősítette az izraeli ellenőrzést Kelet-Jeruzsálemben, a főváros arabok lakta részén.

Hanan Ashrawi, a Palesztin Hatóság egykori törvényhozója szerint a kelet-jeruzsálemi arabok nem szívesen emlékeznek vissza Olmert polgármesterségére. Olmert folytatta a területek elfoglalását, nem váltotta be az infrastruktúra fejlesztésére tett ígéreteit, és palesztin intézményeket záratott be – mondta. Az arabokon kívül a jeruzsálemi zsidók többsége sem volt azonban megelégedve Olmert tevékenységével. Nem vallásos tanult szakemberek tömege hagyta el a várost, amint az egyre szegényebb és lepusztultabb lett. A városlakók azt is kifogásolták, hogy a polgármester idejének 20 százalékát Jeruzsálemen kívül töltötte.

Saron jobb keze

Elképzelései azonban fokozatosan kezdtek távolodni a hagyományos jobboldali nézőponttól. Ezt jelzi, hogy nemcsak az 1978-as Camp Daivdben Egyiptommal történt békekötést ellenezte, hanem az 1993-as oslói megállapodást is a palesztinokkal, jelezve az izraeli közvélemény változását a témában.

Saron kormányának oszlopos tagjaként arról beszélt, hogy Izrael állam zsidó identitásának és a demokratikus karakterének megőrzése érdekében fájdalmas lépéseket kell tenni gázai és ciszjordániai palesztin telepek feladásával. Ezzel a felvetésével egyike volt az elsőknek, akik Saron kormányában a változás mellett foglaltak állást. Tavaly nyáron e tervek valósággá váltak, és a zsidó telepeseket erőszakkal kitelepítették a Gázai övezetből. A döntés a Likud számos tagjának ellenállásába ütközött, végül Ariel Saron novemberben elhagyta a pártot, és megalapította a Kadimát, melyhez Olmert is hamarosan csatlakozott. Amikor Saron január 4-én súlyos agyvérzést szenvedett, Olmert átvettea kormány és a párt irányítását.

A Kadima a kezdetektől fogva igyekezett őt, mint hozzáértő és tapasztalt örököst bemutatni, aki biztonságpolitikai rátermettségét kívánta bizonyítnai azzal a lépéssel, hogy március elején ostromot indított Jerikó börtöne ellen és elfogta a Népi Front Palesztina Felszabadításáért radikális szervezet hat tagját, akik Rehavam Zeévi izraeli idegenforgalmi miniszter 2001. évi meggyilkolása miatt egy palesztin bíróság által kiszabott szabadságvesztésüket töltötték a fogházban. Az ostromra Olmert szerint azért volt szükség, hogy az elítélteket izraeli bíróság elé állíthassák, ugyanis amerikai és brit diplomaták arról számoltak be, hogy a ciszjordániai jerikói börtönben nem tartják be megfelelően a fogvatartási körülményekről szóló előírásokat, ezért az ott állomásozó nemzetközi megfigyelők élete veszélybe került.


Új fejezet

Olmert a választási győzelem után mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a Kadima kormányzása új fejezetet nyit Izrael történelmében. Reményét fejezte ki, hogy pártjának győzelme annak a politikának a támogatását jelenti, mely további egyoldalú kivonással jár a nyugati területekről még akkor is, ha az nagy ellenállásba fog ütközni – fogalmazott. A most következő években azon dolgozunk majd, hogy kijelöljük Izrael végső határait, és megteremtsük a zsidó többségű demokratikus államot – mondta. Ez a politika várhatóan nemcsak a palesztinok, hanem az izraeli nacionalisták részéről is heves indulatokat vált majd ki, és Olmert, a parlamenti helyek alig több mint egy ötödével nehézségekbe ütközhet egy stabil kormány és koalíció létrehozásában.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.