Az ENSZ a Kuwait lerohanása után Irakot súlytó szankciók enyhítésére indította a 64 milliárd dolláros Olajat élelmiszerért programját, ami a szervezet legnagyobb humanitárius akciója volt.
A programban az iraki kormánynak lehetősége volt olajat eladni, de a befolyt pénzt kizárólag élelmiszer és gyógyszer vásárlására költhette. Mivel az iraki kormány maga dönthette el, kinek adja el a fekete aranyat, Szaddám Husszein azokat részesítette előnyben, akik komoly kenőpénzt ajánlottak az üzletért cserébe.
Paul Volcker, az ügyet vizsgáló független bizottság elnöke, volt amerikai jegybankelnök kiemelte, hogy a program legfőbb őrei, vagyis az ENSZ főtitkára és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tett eleget kötelességének, nem ellenőrizte, pontosan mi is történik. Benan Sevan-t, a program volt vezetőjét pedig egyenesen azzal vádolta meg, hogy kenőpénzeket fogadott el.
Az összegyűjtött információkat a vizsgálóbizottság várhatóan a nemzeti ügyészségnek adja át.
Az több mint 500 oldalas dokumentum szerint 66 ország több mint kétezer külföldi cége volt érintett az ügyben, köztük vezető európai vállalatok.
A Paul Volcker amerikai jegybanki exelnök vezette vizsgálóbizottság megállapította, hogy a legtöbb csaló vállalat orosz, közel-keleti és francia volt, és meg is nevezi a botrányba keveredett cégeket és személyeket. Közvetlenül vagy közvetve kenőpénzt fizetett az iraki rezsimnek egyebek között a Paribas, a DaimlerChrysler, a Siemens és a Volvo. A jelentés azonban nyitva hagyja, hogy melyek azok a cégek, amelyek szándékosan fizettek titokban felárat, és melyek azok, amelyek esetében a felelősség a közvetítő ügynököt terheli és a vállalat alkalmasint még csak nem is tudott a kenőpénzről.
A bagdadi rezsim a csúszópénzeken kívül további 11 milliárd dolláros illegális bevételre tett szert azzal, hogy az exportra engedélyezett kereten kívül jelentős mennyiségű kőolajat csempészett ki az országból. A nagyszabású, 35 millió dolláros költségvetésű vizsgálat során 100 könyvviteli és egyéb szakértő aktahegyeket fésült át különféle országokban. Korábbi négy jelentésében a bizottság elmarasztalta Kofi Annan ENSZ-főtitkárt is, sőt, magát a Biztonsági Tancsot is, amiért nem gyakorolt kellő ellenőrzést a program felett. A program korábbi vezetőjét, Benon Sevant azzal vádolta, hogy 147 ezer dollár vesztegetési pénzt zsebelt be.
