A CDU győzelmével végződött hétvégi, drezdai (pót)választás után legalábbis a jogi akadályok elhárultak a német kormányalakítás elől. Bár a szociáldemokraták (SPD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) közötti nagykoalíciós tárgyalások sikeressége még igencsak kérdéses, azt pedig még nehezebb megtippelni, meddig tart az alkudozás, a legmerészebbek – köztük a CSU egyik frontembere, Michal Glos is – már arra számítanak, hogy Schröder napokon belül bejelenti visszalépését a kancellári posztról. Az egyik legtekintélyesebb német gazdasági napilap pedig már szépen össze is boronálta a két nagy pártot. Noha a választási kampány során jelentős, és határozott eltérés rajzolódott ki a két nagy párt elképzelési között, elemzésében Handelsblatt odáig jutott, hogy a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták programja között csak egy hajszálnyi különbség van alapjában véve.
Hogy az újság a nyilvánosság erejét kihasználva akarja enyhén presszionálni elemzésével a két nagy pártot, vagy pedig valóban csak árnyalatnyi különbség van az SPD és a CDU/CSU között, azt minden bizonnyal az elkövetkezendő pár hét, vagy reálisan gondolkodva inkább pár hónap fogja eldönteni.
Közös kiindulópont: a költségvetési hiány
A nagykoalíciós tárgyalások kiindulópontjaként valóban nem jöhet más szóba, mint az a tény, hogy Németországban is „üres a kassza”. A költségvetési hiány mindkét párt szakértői szerint megközelítheti az 50 milliárd eurót, így igazából nincs mit szétosztani. A szociáldemokraták pénzügyi szakembere, Hans Eichel elsősorban privatizációs bevételek révén kívánna javítani a költségvetési egyensúlyon, de szerinte is további 25 milliárd eurós megtakarításra lenne szükség évente. Az Kereszténydemokrata Unió szintén tisztában van a hiány nagyságával – ráadásul Brüsszel a privatizációs bevételekből származó összeget nem fogadja el költségvetést javító intézkedésként –, többek között éppen az őszinte, és sokak szerint „hideg” kampányuknak köszönhető vereséggel felérő győzelmük.
A társasági adó 25 százalékról 22-re vagy 19-re való csökkentése még közös pont mindkét párt programjában, azonban nem lesz egyszerű megállapodni a személyi jövedelemadó felső kulcsának módosításáról, melyet a szociáldemokraták felfelé, a kereszténydemokraták lefelé korrigálnának. A jobboldalról ráadásul egyre gyakrabban hallani hosszú távon az egykulcsos adórendszer bevezetését is, melyet vélhetőn nehezebben nyomnának le a szociáldemokraták torkán, mintha alkotmányba kívánnák iktatni, hogy ezentúl csak CDU-politikus irányíthatja Németországot.
Az általános forgalmi adó emelése is vitapontot jelentett a két nagy pár között, a Handelsblatt szerint azonban itt inkább a kereszténydemokraták akarata fog érvényesülni, mert az áfa emelése elkerülhetetlennek tűnik a lap elemzője számára.
Belpolitika: semmi gond?
Közös pontot jelenthet a német alkotmányos berendezkedés esetleges reformja: itt elsősorban a tartományok és a szövetség közti teherviselés újragondolásáról lehet szó, ugyanis a hatalmas költségvetési hiány jelentős részét a tartományok halmozták fel. Mivel ezek nem tartoznak felelősséggel az Európai Unió felé, így könnyebben verik költségekbe magukat – még inkább pedig az államot. A nagykoalíció által garantált kétharmados többség azonban lehetőséget kínál a két nagy pártnak, hogy gyorsan változtasson ezen a helyzeten. Tavaly decemberben egy közösen elfogadott föderalizmusreform már majdnem el is készült, egyedül az oktatáspolitikán bukott meg végül a tervezet. Amennyiben csökkentik a szövetségi állam „kezes” szerepét a tartományok eladósodásban, úgy az a központi költségvetésre is jótékony hatással lehet.
Ami még kisebb gondot okozhat, az elsősorban a bizonságpolitika lehet: a jelenlegi belügyminiszter, Otto Schily már eddig is maga mögött tudhatta a kereszténydemokraták támogatását a terrorellenes törvények megszavazásakor, a CDU szakértőjének, Günther Becksteinnek így nem marad más, mint még nagyobb fokozatba kapcsolni: a szigorú törvényeken is még jobban szigorítani. Központi antiterrorista adatbázis, DNS vizsgálatok kiterjesztése – mindezeket, a polgári jogokat szentként kezelő FDP-vel közös kormányban a CDU biztosan nem valósíthatta volna meg. Kisebb véleménykülönbség a Bundeswehr belföldi bevetésében van csak: az SPD a légierőt nem vetné be a jövő évi futball-világbajnokságon, míg a kereszténydemokraták biztonsági szempontból a Bundeswehrre légierejére is támaszkodnának.
Rázós ügyek: egészségügy, külpolitika
A munkanélküli segély munkáltatókat terhelő részét a Német Munkaügyi Központ szerint adóemelés nélkül is lehet csökkenteni fél százalékkal, ez a Handelsblatt szerint kiinduló alap lehet. Ezzel ugyanis az áfaemelést és a munkaadókat terhelő járulékok csökkentését immáron nem kell egybekapcsolni. A tartósan munkanélküliek számára mindkét párt ezen kívül azonos javaslatot tett már a kampányban is: a munkanélküli segély egy részét megtarthatják, amennyiben alacsony képzettséget igénylő és rosszul megfizetett munkákat vállalnak el a munkanélküliek.
Egészségpolitikai kérdésekben kétségkívül jelentős különbségek mutatkoznak, de a Handelsblatt szerint itt sem reménytelen egy harmadik utat találni, ami mindkét pártnak megfelel. Szintén komoly gondot jelenthet a külpolitika: talán itt mutatkozik a legnagyobb különbség a két párt között, de a napilap elemzése szerint áthidalhatatlan szakadékok azért itt sincsenek. A közös cél egyértelműen Németország tagsága a Biztonsági Tanácsban. Nincs alapvető különbség az Európát illető irányvonalban sem, az iráni kérdést pedig mindkét nagy párt szintén az ENSZ Biztonsági Tanácsa kompetenciájaként kezelné. Az egyik „rázós pont” itt természetesen a múlt: az iraki háború, Washington és Putyin megítélése valóban eltér, s ugyanennyire eltér a két nagy párt – és szavazóinak – álláspontja Törökország EU-csatlakozásával kapcsolatban. Hogy ezekkel mit tudnak majd kezdeni egy létrejövő nagykoalícióban – nos ez lesz talán az egyik legnagyobb talány.
A CDU egyik frontembere, a kereszténydemokraták külpolitikai mindenhatója, Wolgang Schäuble mindenesetre továbbra is nyitva tartja egy szabaddemokratákkal és a zöldekkel kötendő koalíció lehetőségét, amennyiben belátható időn belül nem sikerül a két nagy pártnak megállapodnia.
