Magyar szál
Az ügynek, azon kívül, hogy Szemjon Mogiljevics hosszú időn át hazánkban élt, más magyar vonatkozása is van. Az ukrán Naftogaz ugyanis magyar partnerekkel is dolgozik, vagy legalábbis dolgozott. Az Eural Trans Gas (ETG) magyarországi bejegyzésű off shore cég néhány éve kapcsolódott be az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz közötti kereskedelembe. A cég Európában értékesíti a közép-ázsiai földgázt. 2003-ban az Eural összesen 35,4 milliárd köbméter földgázt szállított Közép-Ázsiából, árbevétele ekkor 2,32 milliárd dollárra rúgott. Egy év eleji hír szerint azonban az Eural éppen azért esett el a türkmén üzlettől, mert a zsíros falatot a Roszukrenergo orosz–ukrán vegyesvállalat kapta meg.
Olekszandr Turcsinov, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) vezetője a brit üzleti lapnak úgy nyilatkozott: azt vizsgálják, hogy az 50 százalékban az orosz gázmonopólium, a Gazprom tulajdonában lévő, svájci bejegyzésű Roszukrenergo, amely a Türkmenisztánból Európába irányuló gáz kereskedelmével foglalkozik, közvetetten az FBI által is körözött Szemjon Mogiljevics ellenőrzése alá tartozik-e. (A cég másik felét egy osztrák bejegyzésű cég, a Centragas Holding kezében van.)
Mogiljevics, aki a leggyakrabban használt jelző szerint a szovjet utódállamok legjelentősebb bűnszervezetének a feje, közvetlenül ugyan nem tulajdonosa egyik cégnek sem, sőt a cégek által kötött szerződéseken sem szerepel, ám az ukrán biztonsági szervek feltételezése szerint az ellenőrzése alatt lévő személyek már közvetett szerepet játszanak az üzlet irányításában.
A Roszukrenergot egyébként az orosz állami gázipari cég, a Gazprom és hasonszőrű ukrán társa, a Naftogaz hozta létre még 2004-ben a türkmén gáz Ukrajnába szállítását bonyolítandó. Az ügyletet nem más hozta tető alá, mint az azóta megbukott ukrán elnök, Leonyid Kucsma és a jelenlegi orosz elnök, Vlagyimir Putyin.
Érdekesség, hogy az elnöki székben Kucsmát követő elnök, Viktor Juscsenko javaslatára az ukrán parlament azt a Julia Timosenkót választotta miniszterelnökké, aki a kilencvenes években több energiacéget is irányított – és szerzett azokban tulajdont, vált milliárdos üzletasszonnyá, majd rövid ideig az energiaszektorért felelős kormányfő-helyettesi posztot is betöltötte.
A politikai szálra utalt egyébként Denisz Ignatyev, a Gazprom szóvivője is, amikor a neves brit lapnak úgy nyilatkozott: Turcsinov intézkedéseinek az lehet a célja, hogy „az előző rezsimről negatív híreket terjesszen”.
A maffiához való kötödést a cégben felerészben tulajdonos osztrák Centragas vezérigazgatója is tagadja. A cég tulajdonosairól egyébként nem árulkodnak a cégadatok, ám a vezető bizonyosan állítja, nincs közük a szervezett bűnözéshez.
A Gazprom egyébként szóvivőjén keresztül elmondta, nincs joguk vizsgálni azt, hogy az ukrán fél kit és milyen módon jelöl a cégekbe. „Ha az ukrán kormány valakire azt mondja, hogy ő a mi képviselőnk, akkor mi nem kérdezősködünk”. Ám a szóvivő úgy véli, hogy az osztrák bejegyzésű cégnek nincsenek kötődései olyan személyekhez, mint Mogiljevics.
Szemjon Mogiljevicsről először egy amerikai hetilap, a The Village Voice írt 1998 májusában, az amerikai Szövetségi Nyomozóhivatal (FBI) és az izraeli hírszerzés Mogiljevicsről készített titkos jelentéseire támaszkodva. Akkor az amerikai és európai titkosszolgálatok már hosszabb ideje figyelték az ukrán származású, de izraeli és orosz állampolgársággal is rendelkező maffiózót, aki 2001-ig számos interjút is adott, többek között a napi Magyarországnak is. Ezekben az interjúkban rendre azt állította, semmiféle illegális üzleti tevékenységet nem folytat. Az ügy magyar vonatkozása többek között az, hogy Mogiljevics közel egy évtizeden át Budapesten élt.
