Így is alacsony
Nemzetközi összehasonlításban a német áfa viszonylag alacsony, az EU-ban csak Luxemburgban és Cipruson alacsonyabb, 15 százalékos. Franciaországban 19,6 százalékos, Olaszországban és Ausztriában 20 százalékos. Az EU-ban Dániában, Svédországban és Magyarországon a legmagasabb az áfa, 25 százalékkal.
Csalódottság uralja Németországot. A német társadalom az előrehozott választás legnagyobb esélyesétől, a CDU kereszténydemokrata párt programjától várta, hogy a most már évek óta egyre rosszabb helyzetben lévő német gazdaság egy kis lendületet kapjon. Angela Merkel, a CDU kancellárjelöltje ugyanis korábban megígérte a jelenlegi kancellárnak, Gerhard Schrödernek, hogy intézkedéseik alapjaiban fognak különbözni a most kormányzó szocialisták tevékenységétől, hogy az ország végre újra erőre kapjon. Ezek után több hetes titkolózás következett, készült a nagy terv, a választási program az ország megmentésére, mindenki reményteljesen várakozott. Az Angela Merkel kancellárjelölt által hétfőn bejelentett program azonban a közvélemény szerint nem reményt, hanem csalódottságot hozott.
A program kulcseleme az Európában legalacsonyabb német általános forgalmi adó 16-ról 18 százalékra való emelése. Kormányra kerülésük esetén ennek bevételeiből fedeznék reformjaikat a kereszténydemokraták, mindenekelőtt a munkanélküliek biztosítását célzó bérjárulék 6,5 százalékról 4,5-re való csökkentését, amivel a munkaerőpiacot szeretnék megélénkíteni. Egyszersmind a munkaügyi szabályok és a nyugdíjtörvény szigorítását tervezi a párt az eddigi hírek szerint, a nyugdíjkorhatár emelésével együtt. Ezen kívül az áfaemeléstől várható, 16 milliárd eurós többletet a vállalati munkaköltségek csökkentésére és a társadalombiztosítás megerősítésére fordítanák
Nem fogadta nagy lelkesedéssel az őszi választásokon győzelemre esélyes ellenzéki uniópártok (CDU/CSU) forgalmiadó-emelési tervét a lehetséges koalíciós partner. A szabad demokraták (FDP) kedden megerősítették határozottan elutasító álláspontjukat. Guido Westerwelle pártelnök szerint a bérköltségek CDU/CSU tervezte csökkentését nem szükséges áfaemeléssel ellentételezni. Ez ráadásul növelné a lakosság terheit és visszafogná a fogyasztást. Ehelyett átfogó, a kedvezményeket és támogatásokat megszüntető, s az adózást egyszerűsítő reformra lenne szükség – vélekedett a politikus, hozzátéve, hogy ehhez a jelek szerint nincs elég bátorsága az uniópártoknak.
Ez az álláspont összecseng az elemzők legfőbb kifogásával, akik úgy vélik, a program félig bátor, félig tétova, félig alapos, félig ködös. Politológusok szerint a beígért nagy reformok helyett csak politikai érdekek által finomított félmegoldással szolgált a CDU. A párt nem meri alapjaiban megbolygatni a rendszert leginkább azért, hogy ne szalasszák el a kiváló alkalmat a korábban stabilnak ítélt, ám Schröder második „uralkodása” alatt jócskán elbizonytalanodott. szocialista szavazók átcsábítására. Velük szemben sem lehetnek túl kemények.
Hevesen reagált a jobboldal terveire a hét elején a kormány is. Az elképzelés Hans Eichel, a szociáldemokrata-zöld kormány pénzügyminisztere szerint “tűzveszélyes”, csak tovább fékezné az amúgy is gyenge teljesítményt mutató német gazdaságot. Ami Merkel többi reformígéretét illeti, azok Eichel szerint társadalmilag igazságtalanok, és legalább 40 milliárd eurós lyukat vágnának az államháztartáson, veszélybe sodorva egyúttal kedvezőnek tűnő konjunkturális fejleményeket.
Nem sokkal később a pénzügyminiszter bejelentette: „2007-re cselekvésképtelen lesz a német állam financiális gondok miatt”. Azonnali és sürgető pénzügyi reformra van szükség. Edmund Stoiber, aki a Merkel-kormány gazdasági miniszteri posztjának várományosa a hírre így reagált: „a német államnak meg kell végre tanulnia, hogy abból a pénzből kell kijönnie, amennyi befolyik”. Konkrét elképzeléseket azonban ő sem ismertetett. Szükség lenne tehát valódi reformokra. A gazdaság ijesztő számainak ismeretében a szociális juttatásokkal eddig elkényeztetett német társadalom is a radikális változtatások mellé állna a közvélemény-kutatások szerint.
