A shownak folytatódnia kell. Így foglalhatnánk össze talán a legfrappánsabban a nem is annyira hidegzuhanyként érkező, szinte összeurópai felbolydulást keltő francia és holland referendumról, mely az európai alkotmányos szerződés elutasításával végződött. A reform nem állt meg, nem állhat meg, maximum lendületéből veszített. És több, ma még nyitott forgatókönyv látott napvilágot a nem szívesen tárgyalt „B terveket” boncolgatva.
A két uniós (ős)tagországban tartott népszavazás eredménye inkább a jelenlegi helyzet felülvizsgálatára és az erélyes elutasítás okainak felderítésére kell, hogy sarkallja az európai döntéshozókat, mintsem túldramatizált pánikra. A jelenleg érvényben lévő nizzai szabályok, az Európai Unió működését garantáló mai szerződések megfelelő keretet és kellő érvényesülési lehetőséget nyújtanak a huszonöt tagú, sőt a folyamatban lévő bolgár-román bővítéssel még szélesebb körű közösség mindennapjai számára.
Törékeny rendszer
Az alkotmány elutasítása szélesebb perspektívájú újragondolást kíván. Ilyen például az egyre döcögősebb európai gazdasági fejlődés, és a globalizált versenyben való európai helytállás. Hiszen az alkotmányos nem lassíthatja a gazdasági reformot megvalósító lisszaboni agenda dinamizálását és a versenyképesség javítását is. A 2007-től 2013-ig tartó periódus költségvetése körül is generálódhatnak nem várt ellentétek, és tovább erősödhet a nagy befizetők „fukarkodási” szándéka is. (Magyarországnak elsődlegesen a költségvetés normál ütemű és méltányos tartalmú elfogadása áll érdekében.)
Mindez hátrányosan érintheti az európai pénzeknek jobban kiszolgáltatott országokat délen és a régiónkban, talán a dédelgetett, még teljesebb gazdasági liberalizáció is megtorpanhat. Európai gazdasági körök az eurózóna minden eddiginél törékenyebb működését prognosztizálják, holott mindenképpen nagyobb stabilitásra lenne szükség. Ám a pániktól óvakodva, a „várjuk ki, mi lesz belőle” politikája tűnik követendőnek. Annyi mindenképp biztosra vehető, hogy az unió történetének egyik legnagyobb pofonja után a politikai integráció irányába tett lépéseket a gazdasági kérdések alapos vizsgálata kell, hogy kövesse.
Német dominancia?
Az unió hullámzó történetében a minden eddiginél nagyobb létszámú bővítés önmagában is kíván relaxációs periódust. Hát még mindez megspékelve az első nagyobb közös projekt, az uniós alkotmány elutasításával! A holland és a francia referendum eredményéből ugyanis nem lehet ‘nem kiérezni’ az új tagokkal szembeni elutasítás felerősödését. Hiszen nemcsak a csatlakozó országoknak kell bizonyítaniuk érettségüket a klubfelvételhez, hanem az asztal másik oldalán ülőknek is. Úgy tűnik, ebben a megmérettetésben a keleti bővülés tízes csapata eddig meggyőzőbb teljesítményt produkált.
A tavaly csatlakozó kelet-közép-európai országokkal szembeni fenntartások elsősorban az alacsonyabb bérekkel dolgozók nyugatabbra áramlásából, valamint a nyugat-európai nagy cégek keletebbre vonulásából fakadnak. De annak az új helyzetnek a neházkes feldolgozásából is, hogy elsőként egyesült demokratikusan Európa keleti és nyugati fele, minden előremutató, várható előnyével és nehézségével.
Az uniós alkotmány elutasítását követő bővítések esetleges stopja, a csatlakozási szerződéseket már aláírt Bulgária és Románia számára bizonyosan nem jelent veszélyt. Azonban reális lehetőség a balkáni államok, Törökország és Ukrajna esetében a csatlakozás kitolódása. Számolni lehet azzal is, hogy a francia nem egyúttal a francia-német tandem kudarcát is jelenti. Így a kontinenst érintő reformügyekben német dominancia rajzolódhat ki, a germán óriáshoz földrajzilag is közeli kelet-közép-európai régió bevonásával és felértékelődésével együtt.
Magyarország számára a legfontosabb következtetés, amelyet a kormányzat is hangoztat, hogy kétségbeesés helyett a felzárkózás, és egy előnyös európai költségvetés elfogadása a legfontosabb. Nem szabad hagyni az unió befelé fordulását, valamint a reform, az integráció lelassulását sem. Tudomásul kell venni, és aszerint cselekedni, hogy az alkotmány elutasításával az EU demokratizálódása irányába tett lépések átmenetileg mindenképpen megállnak, hiszen a döntéshozatali hercehurcákat egyszerűsítő minőségi többségi szavazás rendszerének bevezetése egyelőre terv marad. Valamint az emberek számára is jobban érzékelhető problémamegoldást jelentő szubszidiaritás tényleges megvalósulása is várat még magára és talán egy bölcsebb Európára.
