Deklarált atomhatalmak: USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Oroszország.
Az Atomsorompó Egyezmény (1969) óta kifejlesztett atomfegyver: India, Pakisztán. Feltételezett atombomba birtoklók: Izrael, Irán és Észak-Korea.
Leállították atomprogramjukat: Argentína, Ausztrália, Brazília, Egyiptom, Irak, Japán, Kazahsztán, Lengyelország, Románia, Svédország, Svájc, Jugoszlávia
A hét elején összeült New York-i atomleszerelési konferencia résztvevői valószínűleg nem számítottak ilyen erős kezdésre: előbb az európai delegációval tárgyaló iráni külügyminiszter jelentette be szombaton, hogy a megbeszélések eredménytelensége miatt újból elindítják a tavaly decemberben felfüggesztett nukleáris tevékenységek egy részét, majd nem sokkal később érkezett a hír, miszerint Észak-Korea kísérleti rakétákat lőtt ki a Japán-tenger irányába. Az irániak részéről kedden Hamid Reza Aszefi külügyi szóvivő igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy az urándúsítást, legalábbis a tárgyalások befejezéséig, nem kezdik el ismét. Míg az észak-koreai robbantás miatti aggodalmakat Japán igyekezett tompítani azzal, hogy illetékeseik egy emberként állították: a rakétakísérlet semmiféle veszélyt nem jelent a szigetországra nézve. A helyzet azonban legjobb esetben is bizonytalan.
Koreai atomfegyver: vagy van, vagy nincs
Észak-Korea az utóbbi időben – elsősorban Bush keményebb külpolitikai vonalvezetésére hivatkozva – makacsul ellenáll az Atomsorompó Egyezményben foglaltak betartásának. Míg Clinton elnök közvetlenül leköszönése előtt még azt fontolgatta, hogy gesztusértékű látogatást tesz Észak-Koreában, addig Bush megválasztása óta szó sem lehet ilyesmiről. Észak-Korea pedig az amerikai elnök nyilatkozataira válaszul februárban nyíltan elismerte, hogy rendelkezik atomfegyverrel.
Szakértők szerint persze nem eszik olyan forrón a kását: bár sokan sejteni vélték már korábban is, hogy Észak-Korea nem csak békés célok szolgálatába állítja urániumdúsító kapacitását, de a koreai atombomba léte továbbra is kérdéses. A februári koreai bejelentést követően mindenesetre bizonyos szempontból egy platformra került az Egyesült Államok és Észak-Korea (már amennyiben mindkettő meggyőződéssel állítja: van észak-koreai atombomba), hozzáértők azonban figyelmeztetnek: bizonyosak csak akkor lehetünk a dologban, ha elvégzik az első kísérleti atomrobbantást a koreaiak.
A hétvégi rakétakilövés szintén nem bizonyítja a koreai atombomba meglétét, sőt egyes vélemények szerint a koreai vezetés saját csődjét próbálja meg palástolni az „atomblöffel”. Washington persze biztosra játszik: egy április végén kelt tervezet szerint minden egyes Észak-Koreából érkező vonat és repülőgép alaposan átvizsgálható lenne, amennyiben az USA át tudná erőltetni az ENSZ Biztonsági Tanácsán a tervezetet. Az óvatosság akár indokolt is lehetne, hiszen egyes vizsgálatok szerint Észak-Korea a nyolcvanas évek közepén még az irak-iráni háború során egyszerű utasszállítógépek segítségével csempészett Iránba fegyvert és hadianyagot. Más kérdés, hogy a fogadóország ez esetben nem tiltakozott hevesen a „küldemény” ellen.
Hűséges atomtárs: Irán
Az 1979-es iszlám forradalom óta ugyanis Irán egyik leghűségesebb szövetségese Észak-Koreának. A két ország egyértelműen atomhatalommá kíván válni, s csak annyi a különbség kettejük között, hogy míg Irán alá sem írta az 1968-as Atomsorompó Egyezményt, addig Észak-Korea aláírta ugyan, ám 2003 januárjában ki is lépett. A két ország szoros kapcsolatát jelzi az is, hogy a nyugati hatalmakkal atomügyben konfliktusba került Iránhoz szintén februárban, pontosan egy nappal atomfegyverének létezését elismerő nyilatkozata után, Észak-Korea nyílt levelet intézett, melyben reményét fejezte ki, hogy „a két nép barátságra és együttműködésre alapozott kapcsolatai erősebbé fognak válni.”
A barátságos hangnemű üdvözlet az amerikai külügyminisztérium munkatársait minden bizonnyal hergelte, európai kollégáik viszont inkább a tárgyalóasztalt választották. Az EU-t képviselő Nagy-Britannia, Franciaország és Németország alkotta trojka delegációja inkább a jutalmazás eszközével kívánta elérni célját – eddig úgy tűnik nem sok sikerrel. Az európai olajpiac nagyban függ az iráni termeléstől, ráadásul bizonyos európai érdekeltségek is a békés megoldás irányába terelnék az öreg kontinens nagyhatalmait. Mindezek ellenére kérdéses, hogy lesz-e eredménye a most felfüggesztett tárgyalásoknak.
Terroristák privát atombombái
A legfőbb gondot szakértők véleménye szerint mégsem az Atomsorompó Egyezményt el nem ismerő országok saját céljaikra gyártott vagy gyártandó atomfegyrei okozzák. Még ennél is komolyabb veszélypotenciált jelent az, hogy ezek az országok titokban továbbadják vagy kicsempészik teljességgel ellenőrizhetetlen helyekre a technológiát vagy magát a készterméket. Így aztán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek már sejtése sem lehet, hogy kinek is lesz atomfegyvere a következő évtizedben.
Amíg ugyanis tudni lehetett, hogy egyáltalán ki foglalkozik a kérdéssel, addig könnyebb helyzetben voltak a veszélyeztetett országok. Izrael például 1981-ben minden gond nélkül, megelőző csapásként egyszerűen szétrombolta a nehezen összeeszkábált iraki atomreaktort. Csakhogy, ha az előállítás helyéről kicsempészett és emiatt teljesen látókörön kívülre kerülő robbanófejek létezése beigazolódik, akkor a különféle államok között kötött egyezmények fabatkát sem érnek: az atom immár privát terroristák kezében landol.
