Régen kísért már olyan érdektelenség magyar népszavazást Brüsszelben és az uniós tagállamok fővárosaiban, mint a részben a határon túli magyarok állampolgársága kérdésének szentelt december 5-ei referendumot. Ennek a kérdésnek az eldöntése ebben a pillanatban teljesen nemzeti hatáskörbe tartozik, amibe az EU-nak nincs beleszólása.
„Az uniót az sem zavarja, hogy hány brazil szaladgál portugál útlevéllel, vagy egykori afrikai gyarmatról származó személy francia úti okmánnyal, miért lenne másképp a magyarokkal?” – kérdezett vissza egy brüsszeli illetékes arra a felvetésre, vajon az Európai Unió szó nélkül hagyná-e, ha 10 millió helyett egyik pillanatról a másikra 15 millió honfitársunk utazgatna szabadon magyar útlevéllel. És az utazási jogokat még nem is feltétlenül útlevéllel lehetne gyakorolni, hiszen az uniós partnerek egy-két ország kivételével a magyar személyi igazolványt is teljes értékű úti okmánynak tekintik – írja a Figyelő csütörtökön megjelenő száma.
|
Mivel az EU-ban kötelesek elfogadni a magyar hatóságok által kiállított útleveleket, a kérdés szakértők szerint inkább úgy merül fel, hogy a kettős állampolgársággal ugyanazok a jogok járnának-e az anyaországban és a határokon kívül élő magyarok számára. Az érvényes állampolgársági törvény szerint ugyanis – amelyet csak kétharmados többséggel lehet az Országgyűlésben módosítani – az állampolgárság egy és oszthatatlan, így nem lehet az abból fakadó jogokat szelektíven alkalmazni. Nem mindenhol van ez így, hiszen a kettős állampolgárságról szóló brit törvény például hat különböző kategóriát ismer.
A kettős állampolgárság határon túli magyarokra való kiterjesztése mindazonáltal potenciálisan (de nem szükségszerűen) egyes EU-tagállamokkal fenntartott kapcsolatokban okozhat problémát. Ha például a határon túli magyarok az útlevél birtokában nagy tömegben elözönlenék egy felénk nyitott uniós tagállam munkaerőpiacát, akkor az szélsőséges esetben az anyaországgal szembeni korlátozásokhoz vezethetne. Igaz, ez csak egy feltételezés, amely nem nyugszik konkrét szándékokon és tényeken.
Gyakorlat híján
Diplomaták hangsúlyozzák, hogy mivel EU-szinten nem szabályozzák a kettős állampolgárság kérdését, vajmi kevés tanulsággal szolgál más tagállamok gyakorlata. Az egyes országok eltérő történelmi hagyományai és konkrét problémái határozzák meg azt, hogy ki milyen megoldást talált. Ezért csak érdekességszámba megy, hogy néhány uniós tagnál jelenleg éppen a kettős állampolgárság eltörlésén vagy módosításán gondolkoznak – rámutatva egyébként arra, hogy a kettős állampolgárság ügye korántsem csupán az Európai Unión belül vethet föl problémákat.
A kék és zöld színnel jelzett 72 állam több-kevesebb megszorítással elfogadja a kettős állampolgárságot, a pirossal és sárgával jelzett 111 több-kevesebb kivételt téve elutasítja
Az egyik ilyen ország Portugália, amely bizonyos szempontok alapján portugál állampolgárságot és az ezzel járó útlevelet adományoz egykori gyarmatai lakóinak, amennyiben azok mindenben megfelelnek a kritériumoknak. Brazíliában azonban egyes utazási irodák tömegesen felvásároltak és hamisítottak ilyen dokumentumokat, aminek nyomán számos brazil állampolgár, élve a portugál-amerikai viszonylatban meglévő vízummentesség lehetőségével, illegálisan bejutott az Egyesült Államokba. Az amerikai hatóságok most állítólag mérlegelik, hogy vízumkényszert vezessenek be Portugáliával szemben, amely a szankcióktól tartva maga is a kettős állampolgárság felülvizsgálatán gondolkozik.
Az e lehetőség visszavonásának gondolatával játszó másik uniós tagország Hollandia, ahol nemrég egy második, marokkói útlevéllel is rendelkező holland állampolgár meggyilkolt egy, az iszlámmal szemben kritikus filmrendezőt, Theo van Gogh-ot. Itt a kettős állampolgárság intézményének eltörlése a terrorizmus elleni harc jegyében merült fel: ha ugyanis egy maghrebi származású személy elveszíti holland állampolgárságát, a marokkói útlevelével még tud mihez kezdeni.
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő december 2-án megjelenő 48. számában olvasható.
