Külföld

Ki, mit nyert az iraki háborúval?

admin
admin

2003. 04. 14. 13:35

Békepártiak vesztettetek! Irakkal a szövetségesek három hét alatt „végeztek". Háborúpártiak, ti mit nyertetek? Kell-e a jövőben kevésbé félni egy lehetséges terrortámadástól?

Győzelem három hét alatt, relatíve kevés nyugati áldozattal, és végre Bagdad utcáin is táncol a nép. Jelenti-e mindez, – kérdi Julian Barnes angol író -, hogy azok, akik ellenezték ezt a háborút, tévedtek? Az alábbiakban Barnes-nak a Guardian című brit napilapban megjelent terjedelmes írásából idézünk.

Na, Béke Fiai, vesztettetek. Ahogy előre megmondtuk. Igaz, nem volt olyan könnyű, mint ahogy azt képzeltük: az irakiak nem robbantottak ki forradalmat, ahogy azt ígértük, késett az örömujjongás is, de mindez csak azért, mert alábecsültük a terrort, amelyben ezek az emberek éltek. Mindezek ellenére alig három hét háború és néhányszáz szövetséges halála után közeleg a vég, és az irakiak is táncra perdültek a ledöntött szobornál. Hamarosan kezdődhet a nemzetépítés. Hallhatnék egy gyengécske üdvrivalgást?

Háborúpártiak, azt hiszitek nyertetek? Ne feledkezzetek meg erről sem: hétfő délután (egy héttel korábban- szerk.) katonáitok azt hitték, hogy megtalálták Szaddámot egy étteremben. Egy amerikai repülő négy, bivalyerős 2000 fontos bombát szórt rá. Másnap este a BBC News óriási krátert mutatott, és a kiküldött újságíró azt állította, hogy aki benn tartózkodott, nem úszta meg élve. Peter Arnett, az NBC kirúgott újságírója szerint azonban az étterem sértetlen volt, ám a szomszédos házakat földig rombolták. Sokan úgy vélik, hogy Szaddám megszökött. Amikor erről megkérdezték Torie Clarke-ot, az USA Védelmi Minisztériumának szóvivőjét, csípősen azt felelte: „Nem hiszem, hogy ezzel sokat kellene foglalkozni. Az éjszakáimat nem azon morfondírozva töltöm, hol is lehet Szaddám.”

„Ha én lennék Clarke, nem tudnék olyan jól aludni”

“Nem tudom, hogy a fenti bekezdésből mi az igazság, kivéve Clarke szavait, amelyeket saját fülemmel hallottam. Valószínűleg van némi igazságtartalma, és elképzelhető, hogy évek múltán kialakul majd a precíz kép is: megtudjuk mennyire volt jó a sejtés, mennyire volt pontos a bombázás, hány embert öltek meg, és közülük hányan voltak civil áldozatok.

Egyet azonban tudok: ha én lennék Clarke, nem tudnék olyan jól aludni. Ha én lennék Clarke, akkor amerikai szülővárosomra gondolnék, arra, hogy mennyire van biztonságban egy esetleges terrorista támadástól. Mert ha szavainak brutális nyeglesége engem megrázott, akkor képzeljék el annak hatását azokra az emberekre, akiknek az apja, bátyja, nővére, barátja, ismerőse meghalt a támadásban. Azt gondolják vajon, hogy áldozatot hoztunk, belenyugszunk, hisz mégiscsak Szaddám Huszeint igyekszenek meggyilkolni? Nem, nem hiszem, hogy így reagálnának.

Amikor elkezdődött a háború, másokhoz hasonlóan én is megpróbáltam elképzelni, milyen eredménnyel járhat. Egy gyors háború, egyszámjegyű halottal és Szaddám fájdalom nélküli elűzésével? Vagy egy lassú, rengeteg borzalommal járó háború, amely oly sok angol és amerikai katona halálával jár, hogy mindkét ország vezetése előbb-utóbb rájön, hogy egy ilyen magánakció, kívülállóak számára neo-imperializmusnak tűnő háború, egyszerűen nem járható út. Katonák százai, ezrei halálát követelheti, és még ennél is több civil halálával járhat. Vagy valami a kettő között? Igen, valami a két szélsőséges forgatókönyv között volt a leginkább valószínű, és végül is ezt is kaptuk. Egy olyan háborút, amely egyeseket feljogosít arra, hogy káprázatos, professzionális győzelemről beszéljen, míg másokat pedig arra, hogy felesleges és aljas vérfürdőnek nevezze.”

Egy iraki katona egy pont, egy szövetséges mínusz ötven

“De van egy másik, hallgatólagos számítás is. A háború nagyban függ attól, hogy az amerikai és az angol közvélemény mennyire támogatja. A közvélemény támogatása pedig részben attól függ, mennyire tudják előlük a háború realitását palástolni, illetve attól, mennyire képes elfogadni a haláleseteket.

Hogyan lehet optimálisan kikalkulálni ezt a „játékot”? Valahol, valaki, egy Machiavellista csoport, kárstatisztikus – bizottság bizonyára kiszámolta. Kezdjük az alapoknál: egy iraki halott katona egy pont. Ha a Köztársasági Gárdából való, akkor kettő, ha pedig a Különleges Köztársasági Gárdából jött, akkor három pont jár érte. És így tovább, egészen a rezsim csúcsáig: 5000 pont jár mondjuk Vegyi Aliért, 7500 Szaddám fiáért, és 10 000 magáért a zsarnokért.

Most jönnek azok, akiknek halála demoralizálóak, csökkentik a támogatottságot. Egy iraki civil áldozatért, ha férfi járjon 5, ha nő 10, ha gyerek 20 pont. Egy koalíciós katona haláláért 50 pont levonás, ha szövetséges által halt meg, az még rosszabb, így az 100 pont mínusz. Így számolva, a háború sikeres volt. És a televíziók híreik-képeik súlyozásánál többé-kevésbé alkalmazkodtak a fenti pontrendszerhez.” (…) 


“Amikor Bagdad a hagyományos háborúban „elesik”, felidézem Jack Straw mantraként ismételgetett szavait: „nukleáris, vegyi, biológiai.” Újra és újra ismételgette őket, hogy támogatást szerezzen. Aztán az ENSZ jelentése után a nukleárist ejtenie kellett, így a másik két gonoszságra koncentrált. Mint mások, én is elhittem, – nem, nagyon el akartam hinni –, Scott Ritter ítéletét, miszerint, ha az irakiaknak van is valamilyen veszélyes anyaguk, rég lejárt a szavatossága, hajukra kenhetik”……”Most azt mondják, hogy ez a minden hájjal megkent bestia Szíriában rejtette el őket. (Rajta, támadjuk meg Szíriát! Ők, lehet, hogy átszállítanák Iránba. Utána ott is keresgélhetnénk!).” (…)

Irak után Észak-Koreával is foglalkozni kell

“Szóval, Béke Fia, örülsz, hogy közeledik a béke? Nem, mert ahogy ezt a háborút kitervelték, és igazolni próbálták, azért egy ártatlan halálával sem szabadott volna fizetni. Legalább örülsz, hogy Szaddám hatalma megdőlt? Persze, természetesen, mint mindenki más. Nincs itt valami ellentmondás? De van, ám kevesebb, mint a te diszpozíciódban, Háború Fia.

És végül Háború Fia, két kérdésem van hozzád. Őszintén azt hiszed, hogy Irak megrázó bombázása, közvetítve az egész arab világnak, biztonságosabbá tette Nagy Britanniát, Amerikát és Torie Clarke szülővárosát? Kevésbé fenyegeti őket a terrorimus veszélye? És ha így van, hadd emlékeztesselek a hadviselő Mr. Blair egy mondatára. Blair teljesen komolyan azt mondta nekünk: ha egyszer Szaddámot kiiktatjuk, elkerülhetetlen lesz Észak-Koreával is foglalkozni. Készülsz már a következőre? Humanitárius háború Észak-Korea ellen?”

Julian Barnes jelenleg a Libriben kapható könyvei:

A napba nézve
A világ története 10 és 1/2 fejezetben
Dumáljuk meg rendesen

Szerelem meg miegymás

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2016. február 26.
A Microsoft informatikai világcég magyarországi székháza az egykori óbudai Gázgyár területén létesült Graphisoft parkban, a főváros III. kerületében.
MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.