A hétvégén, a szombati napon és a vasárnap hajnali órákban nem történt nagyobb szárazföldi összecsapás Irak területén. Mindez megerősíti azt, hogy – ha ugyan egyszerű csapat-átcsoportosításnak álcázzák is – az amerikaiak egyszerűen képtelenek voltak „menetből” áttörni a Bagdad körüli védelmi gyűrűn. Sőt, tulajdonképpen még el sem értek a szorosan a várost védő iraki egységekig – emlékeztet a The New York Times.
Holtponton az amerikai offenzíva
A Bagdadtól nyolcvan kilométerre lévő övezetben immár gyakorlatilag nem is folytat az amerikai szárazföldi hadsereg támadó hadműveleteket. Inkább a zilált sorokat próbálják rendezni, bár hivatalosan azt állítják, nem állították le az offenzívát. (Igaz, a folytatásnak nincs sok nyoma.)
Így aztán kisebb összecsapásokról érkeztek csak hírek. Délen a britek behatoltak Bászrába és leromboltak egy Szaddám Huszein-szobrot, de alighanem nem ezért küldték a páncélosokat öt kilométer mélyen a dél-iraki nagyvárosba. A Challenger tankok egyébként heves ellenállásba ütköztek Bászrában, úgyhogy örültek annak, hogy nagyjából épségben jutottak vissza a város külső részén lévő bázisukra.
Nyugat-Irakban speciális amerikai erők tevékenykednek, de ezek csak kisebb jelentőségű akciókat hajtanak végre a nagyrészt lakatlan területeken.
Észak-Irakban rendkívül kevés számú amerikai harcol, de úgy tűnik, hogy a kurdokkal kiegészítve ezek az erők nem vallanak szégyent. Körülbelül ezer angolszász katona és néhány felderítő egység küzdhet Kurdisztánban, és állítólag egyes helyeken már 20 kilométerrel visszaszorították az irakiakat, Kirkuk felé. Hogy ebből persze mi igaz, az csak napok múlva derülhet ki.
Bombázók, helikopterek és tüzérség
A szövetségesek szárazföldi hadmozdulatainak lelassulásával egyre erősödnek a légitámadások. Az Al-Dzsazíra szerint három napja nem volt ilyen erős bombázás az iraki nagyvárosokban, főleg Bászrában. A szövetségesek állítólag már 6000 precíziós bombát dobtak le Irakra.
A szárazföldi harcok előkészítésének is lehet jele, de elképzelhető, hogy csak a figyelmet kívánják elterelni az amerikaiak azzal, hogy Nadzsaf környékén tüzérségi támadást intéztek az iraki állások ellen. Az irakiak RPG-gránátokkal és könnyű fegyverekkel válaszoltak. Körülbelül ebből a térségből származik az a hír is, hogy 30 Apache helikopter 25 iraki harcjárművet semmisített meg egy Bagdadtól délkeletre lévő helyszínen
Észak-Irakban elsősorban Szaddám hadseregének parancsnoki központjait, bunkerjeit vették célba a szövetségesek repülőgépei. Kurdisztánban az iraki és a kurd erők közötti demarkációs vonal iraki részét bombázták az angolszászok, Kalak környékén. Bagdad környékén a Köztársasági Gárda erőit célozták az angolszászok, akik Moszult is bombázták.
Nő a félelem a terrortámadások miatt
Az iraki televízió adásában megnevezték a szombaton öngyilkos merényletet elkövetett iraki katonát. Ali Hammadi el-Namani katona volt és családapa – derült ki az iraki elnökhelyettes beszámolójából. Huszein poszthumusz két kitüntetést adományozott a merénylőnek. És “ez csak a kezdet” – fenyegette meg a szövetségesek csapatait az iraki elnökhelyettes, Taha Jaszin Ramadán, aki üdvözölte az öngyilkos merényletet.
Az elnökhelyettes bejelentette, hogy az iraki katonai stratégia fontos részét fogják képezni a hasonló cselekedetek. (Szombaton egy taxiban ülő ember kért segítséget Nadzsaf közelében amerikai katonáktól. Amikor a katonák közeledtek az autóhoz, a férfi felrobbantotta magát és legalább négy katonát megölt.)
Információk az eddigi veszteségekről
A szövetségesek szerint jelenleg százezer katonájuk állomásozik Irak területén. A térségben összesen 290 ezer katonával rendelkeznek. Eddig 36 amerikai katona halt meg az összecsapásokban, közülük 29 harc közben. Ugyanakkor az iraki propaganda több száz szövetséges katona haláláról beszél, miközben az angolszászok veszteségeit ezrekre becsülik Bagdadban.
Bush elnök heti szokásos rádióbeszédében újabb áldozatokra készítette fel az amerikai lakosságot. Bush csak az iraki konfliktusról beszélt a rádióban, és továbbra is bízott abban, hogy megnyeri a háborút az Egyesült Államok.
Egyre élesebben bírálják a háborút irányító politikusokat
Világszerte folytatódtak a háborúellenes tüntetések. Nagy demonstrációt tartottak Görögországban és Európa más városaiban is. Ugyanakkor új momentum, hogy Robin Cook korábbi brit külügyminiszter – aki nemrég lemondott az angol parlament alsóházában betöltött frakcióvezetői posztjáról is – a brit csapatok hazahívását követelte. Cook emlékeztetett arra, hogy nem lehet arra építeni egy haditervet, hogy az ellenség majd „együttműködik”, ahogyan ezt Bush amerikai elnök hitte.
A brit Cook kifogásai mellett egyre több amerikai katonai tervező emeli ki, hogy Rumsfeld védelmi miniszter magának sajátította ki még a részletkérdésekben is a döntési jogot. Rumsfeld hibáit elsősorban abban látják, hogy nem gondoskodott megfelelő hadfelszerelésről, és anélkül erőltette a háború megindítását, hogy a Törökország miatt meghiúsult északi front erőit pótolni tudták volna a szövetségesek.
