Nem kisebb összeg, 285 milliárd forintos “többletbevétel” sorsáról rendelkeznek az idei költségvetés kiadási oldalán. Az erről szóló törvényjavaslatot – bevált szokás szerint a tavalyi zárszámadásról szóló törvényjavaslattal egybeszerkesztve – a jövő héten kezdik tárgyalni a parlamenti bizottságok. Mivel magyarázzák ezt a tetemes összeget?
– Akár csak tavaly, az idén is többletbevétel keletkezett, aminek legfontosabb oka a tervezettnél lassabb fogyasztói árcsökkenés. A nominális keresetek is nagyobb mértékben emelkednek, mint vártuk. Így nagyobb az adóbefizetés, különösen az áfánál és a személyi jövedelemadónál, de a vámoknál, a vállalkozói befizetéseknél is. Arról, hogy a fogyasztói áremelkedés lassulása kisebb mértékű lesz, mint feltételeztük, közösen döntöttünk márciusban, a Gazdasági Tanácsban a munkavállalók, a munkáltatók, a pénzügyi szféra képviselőivel. Akkor alakítottuk ki azt az álláspontot, hogy 2001-ben 8-9 százalékos átlagos drágulás várható…
– Az infláció végül is nagyobb lesz.
– Attól függ, mi történik az év második felében. Bízunk abban, hogy az erősödő forint segíti az infláció hűtését. Decemberre 7 százalék körülire csökken a pénzromlás.
– Nem lenne szerencsésebb a többletbevételt, vagy annak egy részét az államháztartási hiány lefaragására, adósságcsökkentésére, netán az adók mérséklésére fordítani?
– A kormányprogram szerint a fenntartható gazdasági növekedéssel párhuzamosan az életszínvonal, az életminőség javítására is többet kívánunk fordítani. Elsősorban mégis a gazdaság fejlesztése mellett köteleztük el magunkat, mint azt a csatornahálózat fejlesztéséről, a családi gazdaságok támogatásáról, az idegenforgalom további támogatásáról meghozott döntéseink is mutatják. Az előző kormánytól eltérően a reálgazdaság támogatását tűztük ki célul. Persze akkor az eladósodottság aránya is más volt, ma már nem ez a helyzet, lehetőségünk van arra, hogy a gazdaságfejlesztésnek adjunk prioritást. S megvizsgálva a döntések hátterét, két program kivételével, amelyeket a többletbevételekből kell fedezni, mindegyiknek megvolt a forrása. Senkinek egy fillérrel nem emelkedik az adóterhe a kormány döntései miatt. Ami az adók mértékét illeti, ezek európai összehasonlításban nem magasak. Inkább a bürokrácia, a túlzottan nagy adminisztráció jelent gondot, amit az elmúlt két évben jelentősen tudtunk enyhíteni.
– Fokról fokra mérséklik a társadalombiztosítási járulékot, a kormányprogramban azonban az adók leszállítását is ígérték. 1999-ben pedig, egy országgyűlési határozatban az államháztartási hiány nagyobb mértékű csökkentését hirdették meg, mint amire végül is sort kerítenek. Nem történt-e gazdaságpolitikai elmozdulás 1998-1999-hez képest?
– Nem érzékelek elmozdulást. Az államháztartási hiány mértéke folyamatosan csökken, s az adócsökkentés is megvalósult, családi adókedvezmény formájában. A járulékteher 39 százalékról 29-re, jövőre 27 százalékra csökken. Tavaly pedig, amikor a kis- és középvállalkozások konkrét javaslattal éltek, bevezettük a 10 millió forint nyereségig terjedő beruházásiadó-mentességet, és ha beválik ez a kedvezmény, a jövőben akár szélesíteni is lehet.
– Abban, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány csökkent, a kimutatásoknak is szerepük van. A könyvelési periódusok elcsúsznak, és jelentős finanszírozási források kerülnek ki a költségvetésből, mindenekelőtt az állam által viszontgarantált hitelekből működő Magyar Fejlesztési Bank révén.
– Tény, hogy a magyar költségvetési statisztika még nem felel meg az Európai Unió elvárásainak. Erre van egy fejlesztési programunk, amelynek alapján megpróbáljuk az elszámolásokat harmonizálni az EU rendszerével. Az is tény, hogy sok döntés mögött nem konkrét költségvetési kiadás szerepel, hanem kezességvállalás. Szeretnénk utolérni az unió fejlettségi színvonalát, ehhez beruházások kellenek. Ha fejlesztési forrásokat hitelezhetünk anélkül, hogy az államadósság-mutatóink romlanának, éljünk ezzel a lehetőséggel.
– Tehát közvetetten nő az államadósság, a közfeladatok egy részét pedig kiviszik az államháztartásból.
– Ismétlem, a jelenlegi statisztikai elszámolási rendszerünk nem teszi szükségessé, hogy az egyébként állami tulajdonban lévő vállalatok pénzforgalmát az államháztartás részeként szerepeltessük.
– Az Állami Számvevőszék kifogást emelt az ellen az eljárásuk ellen, hogy tavaly év végén 75 milliárdot zárolt számlára helyeztek az akkori többletbevételekből, hogy az idén, meghatározott célokra költsék. A számvevők szerint Önök törvényt sértettek. Mi a válaszuk?
– Az elmúlt tíz évben nem volt költségvetés, amely ne kapott volna az ÁSZ-tól – jogos, részben jogos vagy éppen nem jogos – kritikákat. A zárolt számlával kapcsolatos bírálatukat vitatjuk. Úgy gondoljuk, az államháztartási törvény 8/A szakasza alapján jártunk el, s amire az ÁSZ hivatkozik, az ebben a kérdésben nem irányadó. A lényeg az államháztartási törvénynek az az – 1996-ban hatályba léptetett – megfogalmazása, amely szerint a zárszámadáskor kell rendelkezni a költségvetési többlet felhasználásáról.
– A kormány pénzkereteket, előirányzatokat hozott létre a múlt év végén, és ezt kívánja utólag jóváhagyatni. Az ÁSZ szerint erre nincs a kormánynak fölhatalmazása.
– Ez jogi vita, amit jogászoknak kell tisztázni. A mi álláspontunk változatlanul az, hogy törvényesen jártunk el.
– A világgazdaságban várható recesszió miatt két lépésben, összesen 1 százalékponttal, 4,5 százalékra vitték le az idei magyar növekedésre vonatkozó prognózist. Milyen gazdaságpolitikai következményei vannak ennek? Nem írja-e át ez a lassulás a jövő évi költségvetést?
– Az elmúlt fél évben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban lassulás tapasztalható, ám a prognózisok abban is egyeznek, hogy jövőre élénkülhet a világgazdaság. Idehaza a második negyedévi, 4 százalékos növekedés nemzetközi összehasonlításban nagyon jó eredmény, de lehet látni a külső kereslet csökkenésének jeleit is. Óvatosabb forgatókönyvre van szükség. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek 2002-re szűkítik az indokolatlan kiadásokat, elígérkezéseket. Nincs kétség afelől, hogy a magyar gazdaság sem tudja elhagyni a csónakot, amelyben külgazdasági partnerei eveznek.
– Például mely területeken várhatók visszafogások?
– Az intézkedések mindjárt 2001-re vonatkoznak. Miután a kormány az éves, 36 milliárd forint általános tartalékot már elköltötte, kezdeményezte a zárszámadásban a tartalék feltöltését, mégpedig 48 milliárd forinttal. Éppen azért, mert helyénvaló az óvatosabb költekezés, a magasabb tartalékolás.
– Pedig olyan benyomásunk támadt, hogy a tartalékba félretett milliárdoknak megvan a helye a nyári, kihelyezett kormányüléseken ígért célokra…
– Szeretném hangsúlyozni: a kormány csak olyan döntéseket hozott, amelyek a kormányprogramba illeszkednek, és megvan a szükséges fedezetük. Menjünk sorjában. Vörsön balatoni beruházási programot fogadtunk el, amelynek idei költségkihatása közel 1,8 milliárd, jövőre pedig 1,9 milliárd. A tartalékból mindkettő rendelkezésre áll, a 2001-es évet már kifizettük. Kálócfán a családi gazdaságoknak jövő évtől nyújtandó, hosszú lejáratú kamatmentes hitelről döntöttünk, ennek költségeit fedezik az agrártárcánál már meglévő keretek, másrészt a gazdaságoknak szja- és illetékkedvezményeket biztosítunk 2002-től, erről a törvénymódosítási javaslatokat már benyújtottuk a parlamentnek. Mezőkövesden a kormány pont úgy foglalt állást, hogy nem gyorsítja föl az autópálya-építkezéseket, mivel az már a minőség rovására menne, és már indokolatlanul terhelné a központi költségvetést. Hajdúszoboszlón döntöttünk arról, hogy a termál- és gyógyturizmus fejlesztésére 5, a turizmusban érdekelt vállalkozások támogatására szintén 5 milliárdot adunk az eddigi támogatásokon felül – ez olyan tétel, amelyet már a többletbevételekből kell finanszíroznunk, szerepel is a zárszámadási törvényjavaslatban. Az olimpiai és sportfejlesztésre szánt 3,7 milliárd egy része megvan az illetékes tárcánál, más részét szintén a többletbevételekből fedezzük. Az árvízi újjáépítés 10 milliárdját – a célnak megfelelően – a lakás-előirányzat kerete fedezi. Végül a felsőoktatás támogatása a megnövekedett hallgatói létszám és a státusztörvény miatt fontos. Erre a fedezetet az ÁPV Rt. és a Külügyminisztérium tartalékai, továbbá az általános tartalék adják. Azt gondolom tehát, hogy ezek mind olyan beruházási célú döntések voltak, amelyeknek megvan a forrásuk.
– Továbbra is az inflációs célnak rendeli alá a kormány a központi befolyásolású árak alakítását?
– Az infláció az egyik szempont, de nagyon fontos a társadalom teherviselő képessége is. Szeretnénk, ha az áremelés csökkenő tendenciája folytatható lenne. Továbbra is a kormányzati prognózis alapján próbáljuk meg hűteni az árintézkedéseket a távközlésben, postai szolgáltatásokban, a közlekedésben, az energiaszolgáltatásban… A jövő évi inflációs prognózis 4-6 százalék, ennek megfelelően a központi áremelések várhatóan 5 százalék körüliek lesznek.
– Az állami nyugdíjrendszer korszerűsítését tűzték ki célul. Hogy állnak ezzel?
– Ősszel írjuk ki azt az informatikai tendert az egyéni számlavezetési rendszer kiépítésére, amely lehetővé teszi a bevezetést 2003 januárjától. Minden állampolgárnak lesz egy olyan számlája, amelyen követni tudja, hogy saját maga és a munkaadója mekkora nyugdíjjárulékot fizetett be. Még őszszel törvénymódosítást kezdeményezünk, hogy a pályakezdőknek ne legyen kötelező magán-nyugdíjpénztárba lépni, és a garanciák tekintetében is felülvizsgáljuk az eddigi rendszert. Teljesen indokolatlan, hogy az állami nyugdíjrendszerben maradt járulékfizetők fizessék a magán-nyugdíjpénztárak esetleges veszteségét. A kötelező pénztári tagság a választás szabadságát is korlátozza.
– Mi a helyzet a magánnyugdíjakba fizetendő járulékkal, amelynek emelését 1998 óta halogatják?
– Jövőre még marad a 6 százalék, de szerintem utána érdemes lenne ezt a kérdést áttekinteni. Májusban, amikor leültünk a magán-nyugdíjpénztárak képviselőivel, megállapodtunk, hogy felállítunk egy munkabizottságot, amely áttekinti a garanciák, az időközben felmerült technikai problémák, a járulék mértékének, a nyugdíjpénztárak közti mozgások kérdéseit, és leteszi a javaslatot a kormány számára. Az a működési modell, amelyben a magán-nyugdíjpénztáraknak igazából nincs tulajdonosuk, az állam számára igen komoly kockázatot jelent.
– Ezt értjük, de azért van olyan jelentőségük a magánpénztáraknak, mint az infrastrukturális fejlesztéseknek. Valamiféle állami garanciavállalást, mögéállást biztosan igényelnek.
– Igaz. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a nyugdíjpénztáraknak, számítunk rájuk, nem kívánjuk a kialakult struktúrát – a hárompilléres modellt – megbontani. De azt is látni kell: az előző kormány, amikor kiépítette ezt a rendszert, párba állította egymással a kötelező magánbiztosítást és a vele kapcsolatos állami garanciát. Ha megszüntetjük az egyiket, meg kell szüntetni a másikat is.
– Milyen pénzügyi konzekvenciái lesznek annak, hogy a kormány a Gripent választja a vadászrepülőgép-tenderen?
– A kabinet gazdasági szempontból a legkedvezőbb döntést hozta. A svéd ajánlat mögött 100 milliárd forintot meghaladó ellentételezés áll. Számításaink szerint a kért árat akár teljes mértékben kompenzálhatja az a gazdasági többlet, amit megvalósuló beruházásokon, létrejövő munkahelyeken keresztül nyerünk.
