Mi van itt, tervgazdaság? Visszatért a hetvenes évekbeli gondolkozás, miszerint látjuk a problémát, mi majd megoldjuk? – kommentálja egy műszaki értelmiségi Orbán Viktor néhány héttel ezelőtti, nagy visszhangot kiváltó bejelentését. A miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy külföldi munkavállalókkal – elsősorban határon túli magyarokkal – lehet majd megoldani a magyar gazdaság egyes területeken már észlelhető munkaerőgondjait.
Az adminisztrációban sem értenek egyet a kormányfői helyzetelemzéssel. “A miniszterelnök nyilván kicsit feltupírozta a Gazdasági Minisztériumban készült háttéranyagot. Nem az egymillió munkavállalón volt a hangsúly, hanem azon, hogy dinamikusan fejlődik a magyar gazdaság” – értelmezi az AmCham munkaebédjén elhangzottakat egy kormányzati szakember. A nyilatkozat utóélete is azt mutatja a munkaerő-piaci szakemberek számára, hogy egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat hagyta el Orbán Viktor száját. Az egymilliós tételt egyébként Matolcsy György gazdasági miniszter egy héten belül évi 30-40 ezer, nagy szorgalommal és munkabírással rendelkező, főként építőipari munkásra “konvertálta”.
A miniszterelnöki elszólásnak annyi haszna mindenesetre volt, hogy a munkaerőimport felkerült a gazdaságpolitikai viták agendájára. A gazdasági fejlettség tekintetében kicsit jobban álló Európai Unión (EU) belül is inkább csak verbálisan zajlik a migráció, ott sem tapasztalható népvándorlás. A közösség lakosságának 0,4 százaléka, körülbelül 1,5 millió ember vállal munkát manapság más tagországban.
Igaz viszont, hogy a rendszerváltás óta mintegy 150 ezer külföldi telepedett le nálunk, főleg a környező országokból, s észrevétlenül szívta fel őket a gazdaság, mint ahogy azt a 38 ezer külföldit is, akik munkavállalási engedéllyel dolgoznak immár évek óta hazánkban.
NEGYEDMILLIÓAN IDEIGLENESEN. Egyes becslések szerint a státustörvény bevezetésével akár negyedmillió határon túli magyar is úgy dönthet, Magyarországon szeretne dolgozni a jogszabályban megengedett három hónap erejéig. Más kérdés, hogy ez a “megoldás” aligha orvosolja a hazai munkaerő-piaci gondokat. A magasan kvalifikált külföldi szakemberek ugyanis nyilván nem olyan állást vállalnak, amely naptári évenként csupán 90 napra szól. Az alacsonyabb képzettségűeket pedig azért nem érdemes foglalkoztatni, mert mire betanítják őket, már mehetnek is haza.
Az is a probléma része, hogy senki sem tudja megmondani, de még megbecsülni sem, hogy az egyes iparágakban mekkora a létszámigény. A szabad munkahelyek száma – különösen a magasan kvalifikáltak esetében – nehezen meghatározható Magyarországon. A munkaügyi központok adatai csak azt mutatják, hogy júniusban 90 ezer betöltetlen álláshelyre 368 ezer munkanélküli jutott. A két számnak azonban csak a statisztikákban van köze egymáshoz. Nem esik egybe ugyanis a kereslet és a kínálat. Mert egyes térségben ugyan valódi munkaerőhiányról lehet beszélni, az ott élő munkanélküliekkel nem lehet feltölteni az álláshelyeket. Mint Tóth László, a gazdasági tárca foglalkoztatási főosztályának vezetője fogalmaz, a piac velejárója, hogy bizonyos szakmákban és bizonyos területeken munkaerőhiány keletkezik. Így az elmúlt évek nyertese a főváros, a megyék közül pedig Pest, Győr-Moson-Sopron, Komárom, Fejér és Vas, ahol irigylésre méltóan alacsony, alig néhány százalékos a munkanélküliség. Ezzel szemben az észak-keleti régióban, Borsodban és Szabolcsban tartósan 20 százalék körüli az állástalanok aránya.
A magyar lakosság körében alacsony a mobilitás, ez is nehezíti a két probléma együttes megoldását. Az állástalanok nagy része szocializációjuk, életkoruk és szakképzettségük miatt sem tud elhelyezkedni. A munkanélküliek körében az egyetemet végzettek aránya mindössze 0,9 százalék, míg a főiskolai diplomával rendelkezőknek is csupán 2,2 százaléka nem talál munkát.
JOBB ITTHON. A magasan kvalifikált szakembereket ugyan azonnal felszippantja a piac. A friss diplomások kétharmada magyar cégeknél, egyharmada az ide telepedett multiknál helyezkedik el. A többségnek esze ágában sincs külföldön szerencsét próbálni. Mint Báthi Ferenc, az AmCham vezetőségének tagja fogalmaz, Magyarországon jó az életminőség, versenyképesek a jövedelmek – legalább is az IT-szektorban. Báthi szerint érdemes “meglovagolni” ennek az ágazatnak a felfutását. A jövő üzleti modellje az együttműködés: lengyel, magyar, román és osztrák cégek kooperálva nyújthatnak elektronikai és számítógépes szolgáltatásokat akár az Egyesült Államokban is. “A Microsoftnak is megéri, ha Közép-Európából dolgoznak be, mert szakképzettség tekintetében a magyar munkaerő állja a versenyt, ugyanakkor az amerikainál alacsonyabb munkaerőköltséggel lehet számolnia” – említi meg példaként.
Az Addeco Személyzeti Közvetítő Kft.-nél is úgy látják, a hazai telephelyről történő “bedolgozás” lehet a jövő útja, legalább is az elektronikai és a telekommunikációs iparban. Ma minimális a Magyarországról külföldre irányuló munkaerő-áramlás. Györfi György, az Adecco Kft. ügyvezető igazgatója ennek magyarázatát abban látja, hogy a magyarok kevésbé mobilizálhatók, s elhelyezkedésüket az anyanyelvi szintű idegen nyelvtudás hiánya is akadályozza. Márpedig az üzleti siker érdekében tudni kell az adott ország nyelvén átbeszélni egy fejlesztési vagy egy marketing tervet.
MAGAS AZ ELVÁRÁS. Bojár András, az épülettervező programokat készítő Graphisoft vezetője is megerősíti: a piacon magas az elvárás. Cége azért alkalmaz ír, amerikai és ausztrál munkaerőt, mert olyan tudás birtokában vannak, aminek idehaza egyetlen szakember sem. Lekörözhetetlenek anyanyelvi angoltudásuk miatt.
Györfi szerint a magyar informatikai ágazatban további felfutás várható. Sok cég azért települ be a tengerentúlról, mert azt reméli, hogy Magyarország uniós csatlakozásával bejuthat a nyugat-európai piacra. E cégek azonban jobbára betanított és szakmunkásokra tartanak igényt – már érkeznek az Adeccóhoz ilyen irányú megbízások. A magas kvalifikáltságot igénylő álláshelyeket be tudják tölteni anyaországuk oktatási rendszeréből kikerülő diplomásokkal is.
