Három évvel a kormány hivatalba lépése és néhány nappal a tavaszi ülésszak befejezése után kifejezetten alkalmas az idô a mérlegkészítésre. Vastagh Pál – elôdje a bársonyszékben – kritizálja a polgári koalíció törvényalkotási teljesítményét, mondván: 20 betervezett törvény még az országgyűlésig sem jutott el. Ön hogyan látja ezt?
– A tavaszi ülésszakon az Országgyűlés elfogadott 66 törvényt, ebbôl 30 új (16 nemzetközi szerzôdés), 36 törvénymódosítást, valamint 53 országgyűlési határozatot. Ez a jogalkotási tevékenység arányaiban megfelel a jelen parlamenti ciklus 5 korábbi ülésszakában elvégzett munkának. Az Országgyűlésben kiegyensúlyozott jogalkotó munka folyt. Örök probléma egy kormány számára jogalkotási programjának elkészítésekor, hogy olyan penzumot szab-e ki magának, amelyet biztosan teljesíteni tud, vagy felültervez. Vallom, hogy mindig többet kel benyújtani annál, mint amennyit meg tud tárgyalni a parlament. Annál nagyobb szégyent nem tudok ugyanis elképzelni, mint hogy idô elôtt be kell fejezni a munkát, mert nincs elôkészített törvényjavaslat, vagyis a kormány nem dolgozott. Az ellenzék a sorra nem került néhány törvényjavaslatot szokta emlegeti, a kormány pedig az elfogadott törvényekre büszke. Ettôl a szereposztástól én sem akarok eltérni, ezért az elmúlt három évet értékelve annyit mondok, hogy amit önerôbôl meg tudtunk valósítani, azt megvalósítottuk. Sajnos a kétharmados többséget igénylô jogszabályok egy részét – éppen az ellenzék magatartása miatt – nem sikerült keresztülvinni a törvényhozásban.
– Pontosan azért vannak a kétharmados törvények, hogy a kormány ne változtathassa törvénygyárrá a parlamentet.
– Nem önmagában a kétharmados törvényeket kifogásolom, de meggyôzôdésem, hogy Magyarországon túlságosan nagy a köre az ilyen nagy egyetértést igénylô jogszabá- lyoknak. Az viszont biztosan nem lehet egy ilyen törvénynek a célja, hogy az ellenzék azzal tartsa sakkban a kormányt, noha meggyôzôdése szerint megszavazná. Két módosítás el nem fogadása fáj nagyon nekem. Mindkettôt még az elôdöm kezdeményezte, de a Magyar Szocialista Párt képviselôi ellenzékbe kerülve, kicsinyes politikai indokoktól vezérelve ellene szavaztak. Az egyik az ügyészségnek a kormány alá rendelése volt, amelynek esetében kész javaslatot vettem át hivatlaba lépésemkor. A másik fájó pont pedig az alkotmánymódosítás elmaradása, noha három évig egyeztettünk róla. A jelenlegi ellenzék pártjai tudják a legjobban, hogy ilyen szavazati arányok mellett új alkotmány bevezetésére nincs mód, hiszen a kulcskérdésekben úgysem tudnánk zöldágra vergôdni. Az viszont minden felelôs magyar politikus számára világos, hogy az alaptörvény ideiglenes voltát meg kell szüntetni, vagyis az 1949. évi XX. törvényt el kell végre felejteni. Egy ilyen alkotmánymódosításhoz sem volt sajnos partner a jelenlegi ellenzék.
– Melyek azok a törvények, amelyeket a koalíció mindenképpen át akar verni a parlamenten decemberig?
– Elsôsorban az uniós jogharmonizációhoz szükséges jogszabályokat tervezünk az ôszi ülésszak elé vinni. A kormány júniusban elfogadott egy csomagot, amely 16 ilyen típusú törvénymódosítást tartalmaz. Emellett olyan javaslatokat szándékozik a kormány a törvényhozásnak beterjeszteni, amelyeket a tárcák a kormányprogram megvalósítása szempontjából fontosnak tartanak. Sajnos nem került be a számomra nagyon fontos korrupcióellenes törvénycsomag. Viszont szerencsére nem megváltoztathatatlan még ez a jogalkotási program.
– A korrupcióellenes csomag kapcsán sokan azt kifogásolják, hogy miért került ebbe a környezetbe a lobbitörvény. Úgy tűnik, az a szemlélet uralkodik, hogy a lobbizás egyenlô a korrupcióval.
– Nem ez a szemlélete a törvénynek. Több mint tíz éve vagyok tagja a magyar parlamentnek, és ezért meggyôzôdésem, hogy idejétmúlt a jogalkotási törvény sok rendelkezése. Abban hiszek, hogy a lobbisták nyílt színen folytassák le a vitát, hiszen így mindenki egyforma eséllyel ismerhet meg olyan szempontokat, amelyeket az elôkészítô esetleg nem vett figyelembe.
– Az évtizedes képviselôi tapasztalat mondatja Önnel, hogy a korrupcióellenes csomagban van a lobbitörvény helye?
– Nem, ugyanis már az elôzô ciklusban, amikor még szó sem volt ilyen csomagról, kiálltam amellett, hogy a magyar jogalkotásnak és a gazdaságnak jót tenne a lobbitörvény. Nincs közvetlen összefüggés a korrupció és a lobbitörvény között, de azt is el kell ismerni, hogy némi átfedés nem zárható ki teljességgel.
– Vannak törvények, amelyek állandó kritika tárgyai. Ilyen például a közbeszerzési, amelyet legutóbb Orbán Viktor kifogásolt elég nagy vehemenciával, mondván: a korábbi helyzet és az autópálya-építésnél alkalmazott megkerülése a jogszabálynak egyaránt jobb megoldás volt a jogszabályba foglaltnál.
– A közbeszerzési törvény nem a magyar jogalkotók mérlegelésén múlik, az is uniós kötelezettségünk. Ettôl persze természetes, hogy e jogszabály mindenhol a világon a kritikák középpontjába került. Az a kérdés, ki és miért kritizálja a jogszabályt. Meg tudom érteni a miniszterelnökömet, hiszen ismeretes, hogy mindenáron a hazai befektetôket akarja helyzetbe hozni. Más kérdés azonban, hogy vannak olyan jogharmonizációs kötelezettségeink, amelyek nem teszik lehetôvé a törvény fellazítását. Például a nemzeti elbánás elvének meg kell felelnünk. Ráadásul már azt is roppant nehéz definiálni, mely vállalkozás számít nemzetinek. A magyarországi bejegyzés értelemszerűen nem vezet sehova, a közvetlen és a közvetett tulajdonos magánszemélyek nemzeti hovatartozásának vizsgálata pedig lehetetlen. Hiszen gondoljunk csak arra, ha külföldi személyek vagy vállalkozások budapesti székhellyel mondjunk egy kft-t alakítanak. Szerintem is módosítani kell a közbeszerzési törvényt, mégpedig azért, hogy a csatlakozás pillanatában teljesen kompatibilis legyen az uniós jogszabályokkal. Ez azonban nem könnyítést, hanem szigorítást feltételez.
– A kormány és ezen belül az Ön egyik fontos célja volt, hogy a bírósági perek idôtartama lecsökkenjen. A statisztikák, amelyeket idézni szokott, ezt alátámasztják ugyan, mégsem ezt tapasztalja a lakosság…
– Minthogy az igazságszolgáltatás teljesen kikerült a minisztérium felügyelete alól, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként tudok erre a kérdésre válaszolni. E funkciómban mindent megtettem annak érdekében, hogy lerövidüljenek a perek. Ezért az említett tanács felmérést készíttetett a két éven túli perek elhúzódásának okairól. Az eredmény azt mutatja, hogy objektív okai vannak a késedelmes befejezésnek. Ezt nem tudom elfogadni, mert a bírák kezében hatásos eszközök vannak arra, hogy például, ha a tanúk nem jelennek meg, vagy a szakértô a szakvélemény elkészítésével késlekedik, úgy azokat rendbírsággal sújtsák, ám ezeket csak ritkán használják. Van tehát tere a javulásnak, de összességében megállapítható, hogy a perek 55 százaléka tényleg egy éven belül lezárul.
– Eddig minden kormány fenntartotta – szemben az általános vélekedéssel – annak látszatát, hogy az igazságszolgáltatás feddhetetlen. Ezt ma már, a székesfehérvári letartóztatások után, nem lehet állítani. Mi a véleménye az ügyrôl?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Természetesen nem örülök annak, ha ügyészekrôl, ügyészségi nyomozókról, vagy rendôrökrôl azt gyanítja az ügyészség, hogy összejátszanak az alvilággal. Az viszont megnyugvással tölt el, hogy ma Magyarországon senki nem kerülheti el a felelôsségre vonást, legyen bármilyen pozícióban. Az általánosítástól azonban óvok, ez egyedi eset.
– Végezetül két számot mondok: 30 és 44. Mi jut errôl az eszébe?
– A választási együttműködésrôl van szó. A Fidesz errôl a kérdésrôl tárgyalásokat kezdeményezett a Magyar Demokrata Fórummal. Tíznapos határidôn belül kérte a Fidesz, hogy az MDF tegyen javaslatot az együttműködésre. Ennél rövidebb idô alatt a párt három testületének támogatását élvezô dokumentumot küldtem át a koalíciós partnerünknek, amelyben összesen 44 egyéni és listás képviselôi helyet kértem az MDF számára. A demokrata fórum megállapodás párti, de nem mindenáron. Most hivatalos válaszra várok, nem pedig kiszivárogtatásokra, félinformációkra.
– Mit tart túl magas árnak? És akkor mi az MDF stratégiája?
– A cél a polgári kormányzás folytatása. De egyben a koalíciós kormányzás híve is vagyok. A nagy gyôzelmek nem magányos gyôzelmek, a politikai önzés pedig tiszavirág életű. Egy koalícióhoz pedig legalább két párt, illetve frakció szükséges.
