Európa legbefolyásosabb emberét nem a berlini kancellári hivatalban vagy a párizsi Élysée-palotában kell keresni, hanem egy szürke brüsszeli épülettömb sokadik emeletén. Mario Monti az Európai Unió (EU) versenyjogi főbiztosa szó szerint dollármilliárdok sorsáról dönt, és a világ leggazdagabb embereinek is meg kell hajolniuk az akarata előtt.
Monti hatalmáról Jack Welch, az amerikai General Electric (GE) mindenható elnöke is mesélhetne, akinek élete talán legnagyobb üzlete bukik el az Európai Bizottság ellenállásán. Az EU végrehajtó testülete a tervek szerint lapzártánk után ült össze, hogy döntést hozzon a valaha volt legnagyobb iparvállalati fúzió, az amerikai GE és a repülőiparban érdekelt Honeywell International 42 milliárd dolláros egyesülésének ügyében. Az előzmények ismeretében világraszóló szenzáció lenne, ha Brüsszel áldását adná a két amerikai multinacionális cég frigyére. Jeffrey Immelt, Welch kijelölt utódja a Le Monde-nak nyilatkozva semmilyen esélyt nem adott a kedvező döntésre.
A GE tavaly októberben állapodott meg a Honeywell megvételéről, majd a megafúzió idén májusban megkapta az amerikai versenyjogi hatóságok jóváhagyását. Ezek után a két cég vezetőit valóságos hidegzuhanyként érte a hír, hogy a brüsszeli verseny-főigazgatóságnak komoly fenntartásai vannak az üzlettel kapcsolatban. Bár két amerikai cégről van szó, üzleti tevékenységük az EU-t is érinti, így Montinak vétójoga van az egyesülés felett. A GE megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság döntését, de ebben az esetben keresztet vethetne az európai piacokra.
NEM AZ ELSŐ ESET. Ha az Európai Bizottság versenyjogi szerveinek az engedélyezési eljárás során problémájuk van egy vállalatfelvásárlással, akkor a két fél között hosszas alkudozás veszi kezdetét, amelynek célja, hogy a jóváhagyásért cserébe engedményekre kényszerítse az érintettet. Brüsszel a piaci versenytársak meghallgatását is magába foglaló konzultációsorozat végén arra a következtetésre jutott, hogy az egyesüléssel létrejövő cég megszilárdítaná a GE domináns helyzetét a repülőgép-hajtóművek piacán, repülőgépek lízingelésére szakosodott cégén, a GEKAS-on keresztül pedig a termékek szélesebb választékát kínálhatná a jövőben. A GE a repülőhajtóművek gyártásában piacvezető, míg választottja, a Honeywell, a fedélzeti elektronika első számú gyártója. Brüsszel szerint a két vállalat egyesülése erősítené piaci vezető szerepüket, mások kárára. A bizottság többek között azt a feltételt szabta, hogy a General Electric adja el kisebbségi tulajdonrészét a GEKAS-ban. Ezt túlzottan drága árnak nevezte Jack Welch, aki több nyugati gazdasági szaklap értesülése szerint nem habozott a politikai kapcsolatait is mozgósítani azért, hogy meghátrálásra kényszerítse az Európai Bizottságot. Az erősödő politikai nyomás jeleként George W. Bush az uniós vezetőkkel való göteborgi találkozón személyesen járt közben a fúzió érdekében, és a tengerentúlon politikai és üzleti körökben is egyre szaporodtak a fenyegető nyilatkozatok. Sokan azzal vádolták Montit, hogy az egyesüléstől tartó európai vetélytársak (a repülőgép-hajtóműveket gyártó Rolls-Royce vagy éppen az Airbus) nyomásának engedve készül megtorpedózni a GE és a Honeywell házasságát. A főbiztos azzal verte vissza a vádakat, hogy nem politikai, hanem kizárólag jogi és gazdasági megfontolások befolyásolják majd a döntést.
A GE és a Honeywell frigyének megakadályozása kétségkívül pikáns ügy, bár hasonló “indiszkréció” nem először fordul elő az EU gyakorlatában. Brüsszel 1997-ben, magára zúdítva a másik part haragját, nem adta meg a “felszállási engedélyt” a Boeing és a McDonnell-Douglas tervezett házasságához, de még ennél is frissebb élmény a WorldCom és a Sprint egyesülésének elgáncsolása. Nem egy ízben az amerikai hatóságok is belekötöttek európai cégek fúziójába. A GE-Honeywell-afférban az a szokatlan, hogy a két gazdasági nagyhatalom versenyjogi hatóságai egymással szögesen ellentétes álláspontra helyezkedtek a fúzió megítélésében.
ELTÉRŐ ALAPÁLLÁS. Szakértők egyre feszítőbb problémát látnak abban, hogy az óceán két partján a versenyjogi hatóságok más elvek alapján ítélik meg és bírálják el a cégegyesüléseket. Amerikai specialisták a brüsszeli verseny-főigazgatóság és vezetőjének szemére vetik, hogy az Egyesült Államokban már rég elavultnak tekintett koncepcióra alapozva dönt a globalizáció korának cégegyesüléseiről. Az Európai Bizottság mérlegelése elsősorban arra terjed ki, hogy egy vállalat a fúzió révén domináns pozícióra tesz-e szert, illetve annak révén megerősíti-e piaci hegemóniáját. Az Egyesült Államokban a kartellellenes hatóságok ezzel szemben azt vizsgálják, hogy a cégegyesülés lényegesen gyengíti-e a versenyt, azaz növeli-e az árakat vagy kedvezőtlen hatással van-e az innovációra. Az amerikai versenyjogi hivatal megítélése szerint ilyen veszély nem áll fenn, mivel a két cég nem vetélytársa egymásnak, és a fogyasztók egyébként is jól járnak az üzlet nyélbe ütésével.
Egy másik gyakori kifogás az EU versenyjogi gyakorlatával szemben, hogy a főigazgatóságnak túl nagy hatalom összpontosul a kezében. A bizottság a fúziós ügyekben “egy személyben” ügyész, bíró és esküdtszék. Bár a cégek a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságnál fellebbezhetnek a döntés ellen, a végleges ítéletig akár évek is eltelhetnek, ami legfeljebb csak erkölcsi elégtételt szolgáltathat a panaszosoknak. Arról már nem is beszélve, hogy a testület eddig mindig igazat adott Brüsszelnek. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a hatóságoknak automatikusan a bíróságra kell menniük, valahányszor meghiúsítanak egy cégösszeolvadást.
A GE és a Honeywell viszontagságos ügye és a Brüsszel döntését megelőző viták megfigyelők szerint könnyen megadhatják a döntő lökést az EU fúziós eljárásának reformjához. Rövid távon azonban aligha lehet radikális változásokra számítani.
