Nagyon jól jött a feldolgozóknak és az állattartóknak az ukrán gabona, amikor tavaly ősszel megindultak a szállítmányok Magyarország felé. Rácsaptak a nagy felhasználók, mindenekelőtt az etanol-, illetve izocukorgyártók, mint például a szabadegyházi Hungrana Kft., a dunaföldvári Pannonia Bio Zrt. vagy a Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdos érdekeltségébe tartozó, Tiszapüspökiben működő, kukoricafeldolgozó Kall Ingredients Kft. Az aszály miatt emberemlékezet óta nem látott gyenge kukoricatermés a hazai igényeket sem fedezte, és akkor még arról volt szó, hogy 2–3 millió tonna hiányzik a belföldi ellátáshoz, így a hazainál 10–20 százalékkal olcsóbb, jó minőségű ukrán kukorica megmenti a magyar mezőgazdaságot. Azóta azonban nagyot változott a helyzet.
Nagy István agrárminiszter már nem megmentésről beszél, éppen ellenkezőleg: a magyar gazdák védelmében bejelentette, hogy Magyarország átmenetileg megtiltja az ukrán gabona behozatalát. Merthogy az letörte az árakat egész Kelet-Európában, kompenzációt, illetve a helyzet kezelését kérik hosszabb távon is Brüsszeltől. Hogy mi vezetett az importkorlátozáshoz, illetve az egyes országokban milyen földindulást okozott az olcsó gabona, arról itt írtunk részletesen.
Raskó György egykori agrárállamtitkár, mezőgazdasági nagyvállalkozó belpolitikai intézkedésnek tartja az agrárminiszter által bejelentett korlátozást, amely szerinte kifejezetten a zúgolódó gazdáknak szól. Ilyenek pedig a lapunkhoz befutott hírek szerint bőven vannak, állítólag már agrárkamarai rendezvényen is megesett, hogy a lengyel agrárminiszter lemondásával példálózva feltették a kérdést: nem kellene-e követni a példát itthon is? Raskó György úgy véli,
A búza esetében jelentéktelen tételről, szerinte a magyar felhasználás 5 százalékáról sincs szó. „Rosszul spekuláltak” – utal Raskó György azokra a gazdákra, akik tavaly jobb árra várva nem adták el a terményüket, később pedig az ukrán gabonaimport miatt beszorult a búza a magtárukba. Tavaly, betakarítás után az egekbe mentek a világpiaci árak, a búzát például tonnánként 150 ezer forint közeli áron is lehetett exportálni, ehhez képest most belföldön 75 ezer forint körül mozog az ára. Aki a csúcs közelében eladta a saját terményét, és azután vett olcsóbb ukrán gabonát, hogy azzal etesse az állatait, nagyon jól járt. De ez az út mindenki előtt nyitva állt – értetlenkedik az újabb állami beavatkozás miatt Raskó György.
A kukoricával egészen más a helyzet. Az összes hazai nagyobb takarmánygyártó ukrán kukoricát kever, nekik nagy szükségük lenne továbbra is az olcsó és jó minőségű terményre. Az állattenyésztőknek ugyancsak jó volt az ukrán kukorica, nemcsak azért, mert olcsóbb, hanem azért is, mert a hazait nem tudják feletetni, a betakarítás környéki esők miatt az nagyrészt aflatoxinos lett. Ha marad a tiltás, akkor máshonnan kell importálni a kukoricát, azt pedig csak drágábban lehet – értékelte a helyzetet a szakember.
A Magyar Gabonaszövetség számszerűsítette a probléma mértékét. Adataik szerint tavaly 2,8 millió tonna kukorica termett, és összesen legalább 1,9 millió tonna importra volna szükség a betakarításig. Október 1-jétől április közepéig 1,2 millió tonna kukorica érkezett Ukrajnából, vagyis az importstop miatt 700 ezer tonnát kellene más forrásokból beszerezni. A gabona- és olajosmag-kereskedők, valamint -feldolgozók érdekképviselete nem támogat semmilyen piackorlátozó intézkedést, így ellenzi az ukrán import tiltását is, mert ezzel
elveszítjük a hozzánk legközelebb eső és ezért a számunkra leggazdaságosabban elérhető alapanyagforrást. Az ukrán áru kizárásával piaci zavar keletkezik, aminek a kárvallottjai végső soron a magyar fogyasztók lesznek
– fogalmaztak a csütörtöki közleményükben.
A szakmai szövetség szerint a piaci folyamatokba történő közvetlen beavatkozás helyett a piacra kell bízni az árualapok mozgásának szabályozását. Példaként a búza exportkorlátozását említették, amit utólag úgy értékelnek, hogy „abszolút negatív hatással volt a piacra, miközben semmilyen pozitív hozadéka nem volt”. A háború kitörése után, az árualapok védelmében hozott gabonaexport-korlátozásra utaltak, ami egy időre felborította a piacot, holott állami készletvásárlással is megoldhatták volna a helyzetet. A szövetség az Ukrajnából érkező gabona és olajos mag importtilalmával sem ért egyet. Ez az intézkedés komoly nehézségeket fog okozni a magyarországi takarmánygyártók és ipari feldolgozók számára, aminek hatása lesz az állattartókra és a fogyasztókra is – vetítik előre.
Teljesen másképp látja a helyzetet Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkár-helyettese, aki szerint rendkívül komoly problémát okozott az ukrán árubehozatal. A néhány héttel ezelőtti becslés alapján összesen 2–2,5 millió tonna terményről lehet szó, ebből 1,5 millió tonna a kukorica, a többi napraforgó és búza, de jött be növényolaj, liszt, baromfihús, tojás és méz is. Az a baj ezekkel, hogy messze a piaci ár alatt érkeztek, így a magyar és a kelet-európai árakat leverték. A magyar gabonaárak mindig a párizsi tőzsdéhez igazodtak, a tavalyi csúcsidőszakban is, amikor tonnánként 400 euró körül kereskedtek a tőzsdén a búzával, azóta azonban teljesen elszakadtunk a világpiaci ártól, most 260–270 eurón kereskednek Párizsban, itthon viszont 200 euró alá zuhant be az ár – szemléltette, mit jelent a búzapiacon az ukrán árudömping. Máhr András úgy véli,
Úgy kalkulál, hogy egy hektár búza, illetve kukorica önköltsége 450–650 ezer forint, ennek alapján búzából 6,5–7 tonnánál futna ki nullára a termelés, ehhez képest a valóságos hozam 4,5–5 tonna körül mozog. Most az agrárszakemberek azt jelzik előre, hogy az áprilisban hullott jelentős csapadék nyomán a búza jól bokrosodott, ha extrém idő, forróság nem jön a betakarításig, akkor van esély a 6 tonnás termésre, de akkor sem lenne belőle nyereség. Kukoricából 9 tonna kellene a nullszaldóhoz, ehhez képest a 7 tonna körüli termés reális. Ha minden így marad, akkor a növénytermesztés totál veszteség – utalt Máhr András arra, hogy az EU-nak kezdeni kell valamit az ukrán mezőgazdasági termékek okozta sokkal.
Vagy Brüsszelnek vagy a magyar államnak kompenzálnia kell a gazdákat, hiszen rajtuk kívül álló okok miatt állt elő ez a rendkívüli piaci helyzet, és ezt nem lehet a mezőgazdaságra terhelni
– véli Máhr András.
A főtitkárhelyettes üdvözli az import korlátozását, szerinte „nem igazán volt más lehetőség”. Emlékeztetett: 3 millió hektáron termelnek Magyarországon gabonát és olajos magvakat, vagyis a magyar mezőgazdaság alapja rendült meg.
Más kérdés, hogy akár kötelezettségszegési eljárás is lehet a vége az importkorlátozásnak, hiszen az EU-ban a kereskedelempolitika közös, a kvótákat, vámokat, így az importtilalmat is az unió állapíthatja meg, nem pedig az egyes tagállamok. Ugyanakkor, úgy véli, dömpingárakat még a háborús helyzetben sem szabad alkalmazni, normális kompenzáció kell mellé. A közös agrárpolitika célja a stabil piac kialakítása, és ez most megborult, Brüsszelnek tehát választ kell találnia a helyzetre – tette hozzá.
A termelői érdekképviselet beavatkozást követel, a Gabonaszövetség és Raskó György viszont úgy véli, a piaci folyamatokat nem szabad felrúgni, mert az mindig visszaüt. Ugyanakkor igaz, hogy a hazainál olcsóbb gabonán jól kerestek azok a takarmánykeverők, amelyek nem adták tovább az árelőnyt a vevőiknek, azaz az állattartóknak. Így a hús ára sem igazodhatott lefelé az olcsóbb takarmányhoz, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a boltokban vásárló fogyasztó semmit sem érzett az olcsó ukrán import áldásaiból.
A rossz hír az, hogy a búzával is hasonló a helyzet: a kenyér árának a töredékét teszi ki a hozzá felhasznált búza. Az ezerforintos, kilós fehér kenyérben legfeljebb 10 százalék a liszt ára (70 deka búzaliszt kell a kilós veknihez, ezt pedig durván 1 kiló búzából nyerik). A tonnánként 130 ezres búza idején 13 százalék volt az aránya, a mostani, 75 forintos búzánál már annyi sem.
