Kenesei István: A kör bezárul
Jó hírem van: 60 év után ismét van rangja – ha nem is a közoktatásnak, de az azt irányító miniszternek, méghozzá tábornoki! Utoljára Ilku Pál szerencséltette az akkori Művelődési Minisztériumot abban a kegyben, hogy a Párt kezdeményezésére (utasítására?) átnyergelt a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöksége vezérőrnagyi rangban szolgáló főnöki tisztéből előbb az említett szerv miniszterhelyettesi, majd pár év múlva miniszteri pozíciójába, amitől 15 év után csak 60 éves korában bekövetkezett halála miatt vált meg. De Ilku legalább valaha, pályája kezdetén tanító volt, tehát állt ő a katedrán is. A már nyugdíjas korában rendőr altábornagyból vezérezredessé előléptetett Pintér Sándor azonban tudtommal kizárólag a katedra innenső oldalán tanulmányozhatta az oktatási folyamatokat, viszont nyilván ő is a Párt (értsd: Orbán Viktor) parancsára ért most már az oktatás ügyeihez is.
Ez a kurzus borzasztó csapás Magyarország számára – Kertész János fizikussal Rádai Eszter készített interjút
A Magyar Tudományos Akadémia berkeiből két állásfoglalás látott napvilágot Orbán Viktor legutóbbi tusnádfürdői, a kevert és nem kevert fajokról szóló fejtegetésével kapcsolatban. A meglehetősen dodonai másodikat – majd’ két héttel a beszéd elhangzása után – az elnökség bocsátotta ki, a nem hivatalos elsőt, egy petíciót, amit első menetben az Akadémia közel hetven rendes, levelező és külső tagja írt alá. Köztük két volt elnök majd civilek is, Kertész János akadémikus, a statisztikai fizika, a rendezetlen rendszerek és a fraktálok kutatója, korábban a Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója, ma a CEU professzora kezdeményezte.
Miért éppen ön, aki egy ma már sajnos nem magyarországi egyetemen, a CEU-n tanít, aki különféle nemzetközi programok résztvevőjeként többnyire külföldön kutat, és újabban már családostól is a munkahelye után költözött, tehát ma már az osztrák főváros lakója?
Bécsben tanítok – nagyrészt kényszerűségből, hogy miért, azt ugye nem kell magyaráznom –, ezért ott is élek, de Budapesten is, így az érdeklődésem a magyar viszonyok iránt egyáltalán nem múlt el. Szóval miért pont én? Szerencsére sokan vagyunk, akiket a miniszterelnök ominózus beszéde olyan mértékben felháborított, hogy úgy éreztük, valamit tennünk kell. A véletlenen is múlik, hogy ki kezdeményez, meg talán a vérmérsékleten. Engem például valósággal fizikai undor fogott el, hányinger kerülgetett, és azt gondoltam, ezt nem szabad ennyiben hagynunk. Mivel az egyik közösség a sok közül, amelyekhez tartozom, és amivel szeretnék minél inkább azonosulni, a tudomány közössége, és ennek – mindannak ellenére, ami az elmúlt néhány évben történt – mégiscsak a Magyar Tudományos Akadémia a legfőbb reprezentánsa Magyarországon, úgy éreztem, ha sikerül számos kollégát a kezdeményezésem mellé állítani, akkor annak lesz valamilyen súlya. Ami nem volt annyira kézenfekvő, hiszen nyár közepén a kollégák is szabadságon vannak, ráadásul én magam nem is vagyok valami nagy szervező, gyakorlatom sincs az ilyesmiben, nem állnak rendelkezésemre címlisták stb., tehát ez nem volt egészen egyszerű. Öröm az ürömben, hogy elég sokan álltak azonnal a kezdeményezés mellé, és lett is valamekkora visszhangja és súlya.
Siba Antal: Celebek a kórházban
Csak örülni lehet, hogy vannak, akik ilyen pazar élményekkel távoznak, a kórházban gyógyultak, pihentek és lelkileg gazdagodva térnek otthonukba. Csak hát mi van azokkal, akik nem a magyar közélet hírességei,
Nem tudom, Nagy Feró hogyan képzeli, hogy nyakon vágja azt, aki rosszat mond az egészségügyről, de jókora vakság kell ahhoz, hogy egy ilyen mondatig eljusson. Nagy Feró úgy gondolja, az emberek direkt mondanak rosszat kórházakról, orvosokról, ellátásról, kezelésről, nem pedig azért, mert érzésük szerint rossz kezelést és bánásmódot kaptak?
Nem a notórius panaszkodókról van szó, hanem azokról, akik két jó szót nem kaptak kezelésük alatt. A magyar egészségügyi ellátás tipikus kérdése, amit orvos tesz fel betegnek: „Magát ki küldte ide, és miért?” Ezt lehet variálni, „magát minek küldték ide? magát miért épp ide küldték?” Nem kell órákat eltölteni egy kórházi váróban, ez a kérdés fix, hogy elhangzik. Nem tudom, ha Nagy Ferót ilyen kérdéssel fogadják – magát ki küldte ide? –, mit válaszol a művész. De nyugodt lehet, ő ilyen kérdéssel biztosan nem szembesül, vagy ha igen, azt nem komolyan teszik föl, legföljebb vicceskedve. Csak arra a felelősségre szerettem volna fölhívni a figyelmet, hogy még mielőtt jól tartott celebként kiosztanánk egy nyaklevest a panaszkodó betegnek, helyezkedjünk bele az egészségügy általános állapotába.
Simonovits András: Indexálás és valorizálás
Valamivel könnyebb lenne a kisnyugdíjasok helyzete, ha a 2021/2022-ben újra bevezetett 13. havi nyugdíj lengyel módra azonos összegű lett volna. Ez a „plebejus” kormánynak azonban eszébe sem jutott, és még az ellenzék sem mert egységesen kiállni e remek ötlet mellett. Bár nem ütközne az Alaptörvénybe, kérdés, hogy politikailag valaha fel lehetne-e váltani az „arányos” 13. havi nyugdíjat az egységessel.
Ha csak egyszeri támogatásban gondolkodunk, akkor felelősségteljesen a következő javasolható: a kormány mondjon le néhány felesleges beruházásról (Belgrád–Budapest-vasút, Vodafone stb.), a felszabaduló pénz egy részéből nyújtson minden magyar állampolgárnak azonos összegű egységes támogatást. 9,7 millió fővel és fejenként évi 100 eFt-tal számolva 970 mrd Ft-ból fedezhető lenne a támogatás, amely csak 60 százalékkal kerülne többe, mint a tehetősebb gyermekes családoknak teljesen abszurd, még a gyermekszámot sem figyelembe vevő odadobott szja-visszatérítés az év elején. Ha csak a 2,5 millió nyugdíjasra szorítkozunk, akkor 250 mrd Ft lenne az egyszeri támogatási költség.
Más országok korábbi és idei tapasztalatait hasznosítva, rendszeres lakhatási és egészségügyi támogatást kellene bevezetni, de ennek kifejtése meghaladja a cikk kereteit.
Csillag István: Rohanunk a…
Zuhanó forintárfolyam, rekord-áremelkedés, téli vacogással és tétlen helyben maradással fenyegető gáz- és benzinhiány, a makroügyek iránt érdeklődőknek hatalmasra nőtt költségvetési és már elfeledettnek vélt fizetésimérleg-hiány, amit az uniós pénzek késlekedése/elmaradása meg az összes nehézség következtében negatív hitelminősítői vélemény azzal fenyeget, hogy az ország finanszírozhatatlanná válik, tetejébe éppen most ért véget az európai béke Orbán főnökének: Putyinnak Ukrajna elleni durva agressziója miatt. A valahai Corvin áruházban volt ennyi szörnyűség, a reklám szerint minden szinten szinte minden. Már a jelenünk is borzasztó, de még kétségbeejtőbb a jövő. Mintha időutazáson lennénk: vissza a jövőbe.
és magabiztosan gyengülve araszol lefelé, a forint és vele együtt vagyonunk és jövedelmünk elvesztette 2010-es vásárlóerejének a 35 százalékát, euróban kifejezve ennyivel ér kevesebbet. A 2010-ben még magasnak hitt 4 százalék körüli fogyasztói áremelkedési ütem a Magyar Nemzeti Bank szerint 2022 végén eléri a 20 százalékot, azaz a 2010-es ötszörösét. 2010-ben a gáz köbméterenkénti ára kis fogyasztás esetén 100 Ft körül volt, azaz ugyanannyi, mint a mostani „rezsicsökkentett” ár, ám 2022 őszétől ennek a hétszeresét fizetjük, ha hőérzetünk megőrzése érdekében átlépjük a támogatott limitmennyiséget. Tizenkét éve (2010-ben) az akkor ötödik gázáremelés (ld. „Lassan mondom, hogy mindenki megértse…”) után még nem kellett lázasan számoljuk, hogy pénzünkből vagy melegszünk, vagy eszünk – ahogy ma –, de az végképp eszünkbe se jutott, hogy esetleg még gáz se lesz.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
