Tulajdonképpen egyfolytában helyettesítünk
– mondta Neubauer Tamás informatikatanár, a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron megyei elnöke a 24.hu-nak azzal kapcsolatban, mit jelent a magyarországi iskolák mindennapi életében az a nemrég közzétett KSH-statisztika, amely szerint az idei tanévben tovább csökkent a főállású pedagógusok száma.
A friss adatok szerint a köznevelésben és a szakképzésben jelenleg 146,7 ezer pedagógus dolgozik, majdnem háromezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az elmúlt húsz évben ráadásul egyszer sem volt olyan alacsony a főállású pedagógusok száma, mint most. A számuk egyébként 2016 óta folyamatosan csökken, mondta a Népszavának az adatokkal kapcsolatban Gosztonyi Gábor. A PSZ alelnöke jelezte, a nyugdíjba menő tanárok helyére nem vesznek fel újakat, nem hirdetik meg a megüresedett helyeket, hanem szétosztják a plusz órákat a többi pedagógus között.
A friss statisztika szerint országosan 9,7 tanuló jut egy pedagógusra Magyarországon, ami kevésnek tűnik, csakhogy nálunk az olyan feladatok – például a napközis felügyelet vagy az ebédeltetés – is a pedagógusok munkakörébe tartoznak, melyek máshol nem a tanárok feladata.
A probléma azzal a kormányrendelettel kezdődött, amely arról szól, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének pillanatában meg kell szüntetni a közalkalmazotti jogviszonyt
– hangsúlyozta lapunknak Komjáthy Anna, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának elnökhelyettese. Ennek értelmében ugyanis tanév közben is elküldhetnek pedagógusokat, az álláshelyeket pedig zárolják, azaz nem lehet ezeket meghirdetni, illetve megbízással sem alkalmazható új ember.
Az idősebb pedagógusokat így nyugdíj mellett nem lehet tovább foglalkoztatni közalkalmazotti jogviszonyban, munkaszerződéssel is csak minimális óraszám esetén és külön engedéllyel. Mivel a tanárok átlagéletkora meglehetősen magas, az évek előrehaladtával egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt.
A koronavírus-járvány pedig még tovább növelte a tanárok vállára nehezedő terhelést, hiszen a megbetegedések és a karanténintézkedések miatt több pedagógus „esik ki” a munkavégzésből, mint egy átlagos tanévben.
A helyettesítéseket úgy osztják be, hogy ne kelljen túlmunkát fizetni, ráadásul ezek az órák igazából nincsenek megtartva, csak felügyeletről beszélhetünk
– hívta fel a figyelmet Komjáthy Anna.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Neubauer Tamás is, aki szintén azzal szembesül a mindennapokban, hogy nem engednek új tanárokat felvenni a nyugdíjba vonuló pedagógusok helyére, sok helyen pedig nem is tudnának. Az órák viszont természetesen nem maradhatnak el, az iskolákban tanító pedagógusoknak kell megoldani a helyettesítést,
Ennek következtében egy „átlagos” tanév is a folyamatos helyettesítésekről szól, nemhogy egy olyan, mint a mostani vagy az előző, amikor a vírushelyzet miatt csak halmozódnak az ellátandó feladatok.
A feleségem nem nagyon szokott éjjel kettő óra előtt lefeküdni
– meséli az informatikatanár a szintén pedagógusként dolgozó párjáról, akinek alsó tagozatos tanítóként még nehezebb a helyzete, mivel a napközis nevelői státuszok megszüntetése miatt még a délutáni felügyelet is rá meg a kollégáira maradt.
Nem csak az jelent súlyos problémát, hogy nincs elegendő pedagógus, de az utóbbi időben egyes szakokat tanító tanárokat szinte lehetetlen találni. „Földrajz, biológia, fizika, kémia: ezek a tárgyak szinte teljesíthetetlen vállalások” – mondta a PSZ Győr-Moson-Sopron megyei elnöke, jelezve, hogy ilyen esetben általában óraadó tanárokkal igyekeznek orvosolni a helyzetet. Ők viszont nem tartoznak szervesen a tantestülethez, így például ügyeletekre nem oszthatók be, azaz az ellátandó feladatok továbbra is a fogyatkozó létszámú csapat „nyakán maradnak”.
A kevés szaktanár miatt a szakszerű helyettesítéseket sem lehet megoldani. Neubauer Tamás úgy vélekedett, a nagyobb iskolák valamivel könnyebb helyzetben vannak, hiszen ezekbe az intézményekbe szívesebben jelentkezik valaki óraadónak, mivel így egyetlen helyen kijön a teljes óraszáma, nem kell kisiskolából kisiskolába rohannia.
A tankerület válasza minderre általában annyi, hogy oldják meg, miközben a gyerekek joga is sérül, hiszen így nem kapják meg azt a minőségi oktatást, ami járna nekik.
Ha nem lenne elegendő feladat az iskolában, a tankerületek gondoskodnak arról, hogy ne unatkozzanak a pedagógusok. A fenntartók által rájuk erőszakolt különböző továbbképzéseknek – Neubauer Tamás szerint – nem sok értelme vagy pedagógiai haszna van, cserébe rengeteg időt elvesznek. Mint mondta: egy november végén indult nyolchetes képzésből két hét eleve a szabadságuk idején zajlott, mégsem kaptak halasztást, sőt a teljesítéshez szükséges feladatok leadási határidejét sem hosszabbították meg.
Egy évben legalább két-három kötelező képzésen kell részt vennünk, és ezek annyira leterhelik a kollégákat, hogy sokan ennek hatására mondják azt, inkább nem csinálják tovább
– fogalmazott. A pedagógus úgy látja, egyre többen égnek ki a tanárok közül, mi több, ez már a fiatalabb korosztályokra is jellemző, és egyre többen vélekednek úgy 50 éves koruk felett, hogy inkább mással foglalkoznának. „Hétfőn elkezdem reggel nyolckor, majd pénteken ötkor hazajövök, és azt mondom, na, elment ez a hét is”, tette hozzá.
A felesleges továbbképzések helyett ráadásul fontos lenne, hogy a pedagógusok folyamatosan fejlesszék magukat, ám a hét minden napján rájuk nehezedő terhek miatt erre sokszor alig vagy szinte egyáltalán nem marad idő. Neubauer hangsúlyozza, hogy informatika szakosként önmagán is észreveszi, hogy egyre kevesebbet tud leülni saját magát képezni, miközben az informatika világa napról napra változik, így sokszor érzi, hogy le van maradva, nem eléggé naprakész, míg a gyerekek körülötte egy lépéssel előtte járnak.
A koronavírus szerinte is rányomta a bélyegét a mindennapi oktatásra, hiszen előfordult, hogy egyszerre akár 3-4 pedagógus is kiesett a munkából. Így valóságos sakkozás kellett ahhoz, hogy egy osztály se maradjon ellátatlanul, de még így is előfordult, hogy órákat kellett elhagyni.
Úgy érzem, hogy a pedagógus mint rabszolga kifejezés ismét aktuálissá vált
– jegyezte meg, hozzátéve, hogy alig vannak fiatalok a pályán, és nem látszik, hogy ez a jövőben megváltozna. „Ha egy évben tízezer pedagógus végez, majd abból háromezer kezdi el a munkát, két év után pedig 1300-1700 marad, az mindent elmond arról, mennyire tudja megtartani a fiatalokat ez a pálya.”
Egy Budapesten tanító pedagógus szerencsésnek tartja az iskoláját, mert náluk egyik kollégájának sincs meg a maximális heti 26 órája, inkább a 23 jellemző. Viszont a terhek érezhetően nőnek, hiszen régebben megoldható volt, hogy mindenkinek 22 órája legyen egy héten. Ez ugyan nem tűnik nagy különbségnek, de egyetlen plusz csoport is több készülést, dolgozatírást és -javítást jelent.
Ami szerintem aggasztóbb probléma, hogy többen nyugdíj előtt állnak közülünk, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján szinte esélytelen betölteni majd a helyüket. Aktív, lelkes, jól felkészült fiatal tanárral meg pláne. Régebben az igazgató még válogatni is tudott, de az utóbbi években inkább izgulhat egész nyáron, mert a pályázatokra alig van jelentkező, alkalmas jelölt meg még kevesebb
– mondta a pedagógus.
Fiatal tanárok helyett idősebbek, nyugdíj előtt állók érkeznek, vagyis ez csak tűzoltás. Mi több, olyan fiatal kollégája is van, aki a pályaelhagyáson gondolkozik a jelenlegi oktatáspolitika miatt. Gondot jelent az is, hogy sem a tanárok felvételénél, sem a tantárgy-felosztásnál nem érvényesülnek szakmai, emberi szempontok, így előfordul, hogy általuk több éve tanított csoportot át kell adni az óraszámok miatt másnak, az érettségizők újonnan felvett tanárt kapnak, a tagozatos csoportok nem megfelelően felkészült szakembernek „jutnak”.
A pedagógus további problémaként említette, hogy az óraadó tanárokkal nehézkes az egyeztetés több iskola esetén, illetve ahogy Neubauer Tamás is mondta, a tanításon kívüli feladatokból ők alig tudnak részt vállalni.
Összességében úgy látja, hogy egy elég jó helyzetben lévő iskolában tanít, hiszen továbbra is teljes náluk a „szakos ellátottság”. Mint mondta:
A mi iskolánk kevésbé szenvedi meg a tanárhiányt, de a romló tendenciát, a bizonytalanságot mi is megtapasztaljuk minden évben. Az aggasztó inkább, hogy ha egy fővárosi, elég jó nevű gimnáziumban ilyen nehéz a meghirdetett helyekre tanárokat találni, akkor mi lehet máshol, és mi lesz jövőre meg néhány év múlva.
