A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung (FES) reprezentatív felmérésének célja az volt, hogy megismerjük, mit gondol harminc év elteltével a magyar társadalom a rendszerváltásról, mennyire teljesültek az ahhoz fűzött remények, hogyan vélekedünk az anyagi helyzetünkről és a demokrácia állapotáról. A kutatás készítői hangsúlyozzák, hogy a békés átmenetet a diktatúrából a demokráciába az egyik legpozitívabb eseménynek tartják az ország történelmében, ezért
A felmérésből kiderül, hogy a magyarok többsége szerint Kádár János alatt jobb volt az élet, de természetesen nem a diktatúra vagy az ideológiai megbízhatóság elvárása hiányzik az embereknek abból az időszakból, hanem a gyarapodás lehetősége és a kiszámíthatóság.
A megkérdezettek abszolút többsége (54 százalék) úgy ítéli meg, az emberek jobban éltek a Kádár-rendszerben, mint most, és mindössze a válaszadók egyharmada (31 százalék) vélte úgy, hogy ma többet megengedhet magának anyagi értelemben a magyar társadalom többsége, mint 1990 előtt. A legtöbbre az MSZP és a Demokratikus Koalíció szavazói értékelik utólag jóléti értelemben a rendszerváltás előtti időszakot, de még a Jobbik támogatóinak 54 százaléka is így gondolkodik, sőt a Fidesz-szavazók egyharmada is.
Minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban ért egyet azzal, hogy a többség jobban élt a rendszerváltás előtt, és ez a vélemény az alacsonyabban képzett rétegek körében is gyakoribb. Igaz, még a diplomások relatív többsége (45 százaléka) is hasonlóan gondolja.
Az infografika lapozható.
A válaszadók 61 százaléka azt mondta, hogy a Kádár-rendszerben az állampolgárok anyagi boldogulásának feltételei adottak voltak, ezzel még a Fidesz-szimpatizánsok 52 százaléka is egyetértett, ami persze messze elmarad az MSZP-sek (78 százalék) és a DK-sok (75 százalék) körében mért aránytól.
A megkérdezettek 63 százaléka azt válaszolta, hogy a Kádár-rendszerben kiszámítható rend volt és társadalmi béke, ebben egyetértett a fideszes, szocialista, DK-s, sőt még a bizonytalan szavazók túlnyomó többsége is.
Ezzel együtt a relatív többség azzal is tisztában van, hogy az 1990 előtti rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt, még ha 35 százaléknak nem merültek is fel kétségei a nyugati kölcsönökből is finanszírozott szocialista rendszer hosszú távú működőképességével kapcsolatban. A Momentum szavazóinak 56 százaléka felelte azt, hogy a gazdasági reformkísérletek ellenére fenntarthatatlan volt a rendszer, és a fideszesek 53 százaléka is ezen az állásponton volt.
Azt is negatívumként értékeli a többség (54 százalék), hogy az állampárti időkben azok tudtak karriert építeni, akik politikailag megbízhatónak minősültek. 29 százalék állította, hogy ez nem igaz. A DK-sok esetében kiegyenlítettek voltak a vélemények (47 és 46 százalék), az MSZP-sek többsége (55 százalék) pedig úgy ítélte meg, nem volt olyan fontos az ideológiai megbízhatóság a fontos pozíciókba kerüléshez és a szakmai előmenetelhez.
Bye-bye Szása, helló korrupció!
Míg a kutatás első része a Kádár-korszak megítéléséről szólt, a második fele azt vizsgálta, hogy mennyire teljesültek a rendszerváltás reményei. Az első helyre a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megvalósulása került (54 százalék), kicsivel maradt le a sajtószabadság (51 százalék) és a bővülő munkaerőpiac (50 százalék).
Ezen kívül csak a szabad és tisztességes választások esetében kerültek többségbe a pozitív válaszok, a rendszerváltás két legnagyobb kudarcaként pedig a társadalmi egyenlőtlenséget és a burjánzó korrupciót jelölték meg a válaszadók.
A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a leginkább a fideszes (66 százalék) és a momentumos (57 százalék) szavazók szerint valósult meg, és messze a kormánypárti szimpatizánsok között a legnagyobb (69 százalékos) annak a véleménynek a támogatottsága is, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon bárki bármilyen véleményt hangoztathat, következmények nélkül.
A munkahelyteremtéssel, a szabad és tisztességes választások, valamint a törvény előtti egyenlőség megvalósulásával, illetve az esélyegyenlőséggel kapcsolatban is a Fidesz-szimpatizánsok a leginkább elégedettek, aligha függetlenül a tíz éve tartó Fidesz-kormányzástól. Eközben a Momentum, az MSZP, a DK és a Jobbik táborában is egyértelmű kisebbségben vannak azok, akik szerint az elmúlt harminc évben egyenlőbbé vált a társadalom.
Egyetlen témában viszont pártszimpátiától függetlenül nagy az egyetértés:
Kösz, Orbán/Kádár!
Az egyik legérdekesebb eredmény azzal kapcsolatban született, amikor arról kérdezték a válaszadókat, hogy pénzügyi szempontból mikor ment a legjobban a családjuknak. Pontosan ugyanannyian (29-29 százaléknyian) nevezték meg a Kádár-korszakot, mint ahányan a 2010 óta működő Nemzeti Együttműködés Rendszerét, míg a rendszerváltást követő húsz év a válaszadók 23 százalékának volt a megélhetés szempontjából a legjobb időszak.
A kutatás rávilágít arra, hogy ebben a kérdésben döntő szerepe van a párthovatartozásnak, ami alátámasztja a Policy Solutions korábbi, általunk is ismertetett kutatását, amely Orbán Viktor elmúlt 10 évével foglalkozott. A fideszesek közel kétharmada jelölte meg a legjobb korszaknak a 2010 utáni éveket, míg a másik két korszak 12-14 százalékot kapott. Az MSZP-sek és a DK-sok számára egyformán volt jó a Kádár-korszak és a rendszerváltást követő húsz év, míg a jobbikosok és a bizonytalanok többsége is a Kádár-érát választotta, azaz ők csalódtak leginkább az 1990 utáni rendszer jóléti teljesítményében.
Míg az alacsonyabban képzettek számára a Kádár-korszak (34 százalék) és a NER (31 százalék) számít „aranykornak”, addig a képzettebb rétegek valamennyivel nagyobb arányban választották az 1990 és 2010 közötti időszakot.
A Kacsamesék-generáció csalódottsága
Szintén döntetlen eredmény született akkor, amikor azt a kérdést tették fel, hogy a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia:
- 27 százalék valamelyik MSZP-kormányt jelölte meg,
- 27 százalék pedig valamelyik Orbán-kormányt.
A demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter vezette kormány, mind a Horn-kabinet, mind az első Orbán-kormány idején a megkérdezettek 16-17 százaléka szerint volt a legjobb, a megkérdezettek bő harmada viszont nem érzi közel magához egyik rendszerváltás utáni kormányt sem, vagy nem rendelkezik markáns véleménnyel.
A Policy Solutions és a FES egy két évvel ezelőtti, a 24.hu által is feldolgozott közös kutatásában egyszer már megkérte arra a választókat, hogy a demokrácia szempontjából hasonlítsák össze az elmúlt harminc év kormányait, és a friss felmérésben is szerepelt ez a kérdés.
Vagyis az elmúlt két évben olyannyira felerősödött az 1998 és 2002 közötti korszak iránti nosztalgia, hogy a 2010 utáni Fidesz-kormányokat már csak minden negyedik kormánypárti szavazó tartja a demokrácia legerősebb védelmezőinek.
Ezzel párhuzamosan az Antall-kormány megítélése is javult e téren, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy ha a demokrácia kérdése kerül szóba, akkor a fideszes szavazók a két évvel ezelőttinél jóval nagyobb arányban tartják követendőnek a polgári konzervatív Antall-kabinet és a retorikában 1998 és 2002 között szintén ezt képviselő első Orbán-kormány időszakát, mint a jelenlegi rendszert.
Árulkodó, hogy a 30 évesnél fiatalabb korosztály közel fele (48 százalék) egyetlen kormányt sem tudott elismerően megnevezni, ami nemcsak a politikai érdeklődés hiányát, hanem súlyos bizalmi válságot és a hitelesség hiányát jelzi részükről a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben.
