Magyarország EU-csatlakozása után is hosszú évekig tartotta magát az a – talán Göncz Kingának tulajdonított – mondat, hogy az Európai Parlament az, ahova nagyjaink mennek meghalni. És sokáig tényleg ez történt – persze csak képletesen –, az EU a Deutsch Tamások, Kovács Lászlók és a Szanyi Tiborok játszótere volt, miközben időnként feltűntek komoly szakmai, de komolytalan politikai munkát végző emberek, mint mondjuk a fideszes Gál Kinga.
De ez mostanra nagyon megváltozott. Már az EP-választás részvételi adatai is megmutatják, hogy 2019-re lett valódi európai politika, és a választópolgárok elkezdtek figyelni arra, hogy mi történik az Európai Parlamentben. Elévülhetetlen szerepe van ebben a korszellem mellett a Brüsszelt ellenségképpé építő Fidesznek, és a Sargentini-jelentésnek is, viszont eddig úgy nézett ki, hogy a magyar ellenzék kevés kivételtől eltekintve képtelen volt megérteni, hogy az EP-mandátumok nem csak fejenként havi 25 ezer eurónyi keretet jelentenek, amiből fizetni lehet a hazai háttérembereket.
Ehhez háttérismeretnek legyen elég az, hogy az EP-képviselők nagy részének fogalma sincs semmiről. Egyrészt ott van, hogy az Európai Parlament sokaknak még mindig politikai elfekvő, másrészt a munka természete is ilyen. Az Európai Parlamentbe rengeteg ország rengeteg pártja küld embereket, hogy számolatlan üggyel foglalkozzanak. Vannak specializált képviselők, akik elkezdenek érteni bizonyos témakörökhöz, raportőrként komoly szakértelemmel visznek bizonyos szabályozásokat, de senki nem érthet mindenhez, természetesen az újságírókon kívül.
Ezért a legtöbb EP-képviselőt legfeljebb néhány ügy érdekli, és azoknak nagy része vagy a pártcsaládjuk fontos témáihoz, vagy a tagállamuk politikai csatározásaihoz kapcsolódik. Még akkor sincs igazán képben egy képviselő, ha ő egy téma raportőre, vagyis ő viszi végig az ügyet a parlamentben. Ezt láthattuk Judith Sargentininél, akinek hiába volt elég a jelentése a Magyarország elleni eljáráshoz, valójában nagyon sok sebből vérzett, ami benne volt. Az EP-képviselők nagy százaléka ráadásul új ember Brüsszelben, ezért az utóbbi hónapot nagyrészt arra használták fel, hogy lakást keressenek, elkérjék a vécékulcsot és odataláljanak a meetingekre, nem arra, hogy politikával foglalkozzanak.
Orbán Viktor nagyon sokáig sikeresen használta ki a parlamentnek ezt a gyengeségét. Miközben Magyarországot féligazságok és felkészületlen vélemények alapján támadták, Orbán kiment Brüsszelbe, ahol féligazságokkal és teljes hazugságokkal védekezett, a félbaráti képviselők megnyugtatására. Sikerrel. Orbán a legtöbb meccsét pont úgy nyerte meg, hogy a képviselőknek fogalmuk sem volt arról, pontosan hogyan dobják ki Magyarországról mondjuk a CEU-t, ő pedig hazudhatta azt, hogy az egyetem magától megy el.
A frissen megalakult parlament egyik első dolga, hogy megválassza a saját elnökét és alelnökeit. Ebből egy komolyabb belpolitikai balhé alakult ki, amikor Ujhelyi István szocialista képviselő kiposztolta, hogy Járóka Lívia fideszes képviselő úgy kampányolt az egyik alelnöki posztra, hogy a leveléből csak két dolog nem derült ki: hogy magyar és hogy fideszes. Később a Momentum is csalódottságát fejezte ki emiatt, Fritz Tamás pedig nemzetellenes cselekedetnek nevezte, hogy a Momentum szóvá akarta tenni egy roma származású, szerinte egész életében a szegénység ellen harcoló képviselőről, hogy fideszes. Önmagában meglepő, hogy valakit lefideszesezni ellentétes a nemzeti érdekkel, de a vád durvasága miatt valamennyire azért érthető a dolog.
A Momentum képviselői rávették az újjáalakult liberális pártcsalád vezetőjét, hogy közölje, nem szavaznak meg magyar vagy lengyel kormánypárti képviselőt fontos bizottsági tisztségekre. És innentől borult az egész bili, hiszen a zöldek eleve nem fogják megszavazni a fideszes és PiS-képviselőket, de már a szocialisták is közölték, hogy nemmel fognak szavazni. Így pedig valószínűleg nem lesznek meg a Fidesznek kellő szavazatok.
A Fidesz öt képviselőt indít fontos bizottsági alelnöki posztokra, és a helyzet abszurditását megmutatja, hogy Deutsch Tamás például az uniós pénzek ellopását ellenőrző bizottság alelnöke lehetne, és még csak nem is az az indok, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr.
A Momentum két képviselője már Járóka megszavazása után elmondta, hogy sokat beszéltek a párttársaikkal arról, hogy a tudtukon kívül fideszes jelöltet szavaztak meg a parlament alelnökének, és ennek lett az a vége, hogy Dacian Ciolos frakcióvezető tegnap bejelentette: nem szavaznak meg magyar vagy lengyel kormánypárti jelölteket.
A Fidesz-közeli sajtó és értelmiség természetesen hazaárulásról beszél, mintha azért nem szavaznák meg a jelölteket, mert magyarok, és nem azért, mert fideszesek, pedig az a helyzet, hogy 2019-ben pontosan így érdemes és kell ellenzékből politizálni Brüsszelben. Mivel az egész rendszer nehezen átlátható a döntéshozók számára is, egyszerűen meg kell csinálni a lábmunkát, odamenni mindenkihez, és el kell mondani két mondatban, amit tudniuk kell. Erre eddig a képviselők nagy része képtelen volt.
Brüsszelben beszéltem olyan német néppárti képviselőkkel, akik le voltak döbbenve, hogy mondjuk Szájer József miket mond itthon, hiszen az a benyomásuk, hogy az EP-ben tökéletesen viszik a nyugati vonalat, csak Orbán szól rájuk néha, hogy mit csináljanak. Ha a Momentum sikeresen csinálja tovább ezt a munkát, akkor egyre kevesebb ilyen képviselővel fogunk a jövőben találkozni. A Fidesz pedig nyilván ki fog akadni, hiszen az az érdekük, hogy homály legyen, és a képviselők ne értsék pontosan, mit csinálnak és mit szeretnének. Magyarország érdeke viszont ezzel ellentétes.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
