- A DK és a Momentum sikerét Orbán alapozta meg. Azáltal, hogy az ellenzék sokadszorra tulajdonképpen Orbán Viktorról szóló népszavazásként keretezte a választást, az antiorbánista Európa-képeknek húzóereje lehetett. Míg az orbáni Európa egy ellenzéki szemével bezárkózó, nemzetállamokra építő, „zárt” kontinens és politikai entitás, addig a DK és a Momentum Európája egy föderális, szorosabban együttműködő, liberális(abb) Európa, azaz az orbáni Európa antitézise. A baloldali-liberális DK és a liberális Momentum politikai önképe pedig illeszkedett a szélesebb értelemben vett ellenzéki antiorbánizmusba, amelyhez a pártok olyan kifejezéseket rendeltek – gondoljunk csak az Európai Egyesült Államok hívószavára –, amelyekben magára ismerhetett szavazójuk. Tehát azonosulásra alkalmas, egy EP-választás során az (európaiskodó) érzelmekre ható szlogenekkel éltek.
- Nem beszélhetünk a liberalizmus reneszánszáról. Mindebből nem következik, hogy Orbánt a későbbiekben kizárólag egy erőteljes liberális pozícióból lehetne megverni. A liberális(abb) pártok győzelme sokkal inkább következik az 1-es pontból és az EP-választás sajátosságaiból, mintsem hogy például az egyetemisták-főiskolások liberális irányba tolódását az ellenzéki szavazók követése kísérné.
- Nem a baloldali témákról mondtak a szavazók véleményt. Az előzőkből következőleg nem azért szenvedte el sokadik történelmi vereségét az MSZP – az MSZP-Párbeszéd ebben a felállásban a várakozásaihoz képest immáron a másodikat –, mert balos témákkal nyomult, illetve hogy szociális mondásokat helyezett volna előtérbe. A baloldali témák, a klasszikus szociális kérdések továbbra is az ellenzéki agenda részét kell hogy képezzék, azok versenyképességükből semmit sem veszítettek.
- Sikeres ellenzéki tematizáció. A kormánypárti médiafölény ellenére döntő volt a DK és Momentum esetében, hogy a kampányban sikeresen tudtak fenntartani témákat és toposzokat a napirenden. Míg az ellenzék korábban csak egy-egy ügy erejéig és ideiglenesen tudta ezt megtenni (lásd „rabszolgatörvény”), addig most egy teljes kampányon keresztül volt napirenden az Európai Egyesült Államok, az uniós minimálbér, az uniós források felhasználásának kérdése vagy éppen a klímakérdés.
- Vezér és arc nélkül nem fog menni. Kampányközhely ez utóbbi állítás, mégis az MSZP-Párbeszéd és a Jobbik kevéssé értette meg az általános iskolai leckét. Úgy a DK, mind a Momentum olyan jelöltet állított listája élére, akiről már a kampány derekán tudvalévő volt, hogy mindegyik ellenzéki listavezetőnél népszerűbbek (lásd itt és itt). A jövőre nézve egyik vesztes pártnak sincs olyan vezetője, aki integratív lenne a saját magszavazóin túlmutató táborok átrendezésére vagy új szavazók bevonására. A Karácsony Gergely-brand és az MSZP-brand (jövőbeni) viszonya további fejtörésre adhat okot – leginkább Zugló polgármesterének.
- DK-s munkamegosztás. A várakozásoknak megfelelően a DK-sok gond nélkül tudtak azonosulni Dobrev Klárával, aki pedig egy magára szabott kampányt folytatott. A médiamegjelenések és beszámolók tükrében, ha nem is egy gyurcsánytalanított DK-t láttunk – nem is lehetséges ez a jövőben sem, és a DK-s szervezetiség szempontjából talán nem is javasolt –, de sokkal inkább egy dobrevesített DK-t. Dobrev politikai aktivitásának fenntartásával és erősödésével a DK ismert deficitjei akár egyre kevésbé bizonyulhatnak döntőnek a párt jövőbeli esélyeire nézve.
- Azok a pártok nyertek a bal- és liberális oldalon, amelyeket nem „Fidesz-bérenceznek le”. Sajátos, hogy míg az MSZP-t és az LMP-t immáron folyamatosan végigkíséri a Fidesszel történő együttműködés vádja, addig a két „győztesebb” ellenzéki pártról ez nem mondható el. A jövőre nézve továbbra is tisztázandó ellenzéki feladat, hogy akinek szükséges, az politikai és morális értelemben tisztázza helyzetét a „Nemzeti Együttműködés Rendszerében”.
- Kampányhibák nélküli kampányok. Sem a Momentum, sem a DK kampánya nem fog bekerülni a kampánykommunikációs tankönyvekbe unikumként, viszont a megtalált politikai személyiségek, továbbá a következesen képviselt és mondott politikai állítások mellett hiba nélkül hozták le kampányukat (erről Keszthelyi András írt itt). Míg például az MSZP-Párbeszéd de facto megvédte a védhetetlen „patkányozást”, addig a DK, a Momentum (és az LMP) felhúzta annak kapcsán a falakat. Mindkét említett párt politikusai fegyelmezetten (interjúról interjúra) tartották magukat a főüzeneteikhez, a pártok botránymentes működése kísérte kampányukat.
- Lehetséges zöld mezős beruházás az Orbán-rezsimben. Éveken át visszatérő tézis és magyarázat volt, hogy a NER-ben az ismert intézményi körülmények miatt nem lehetséges új és eredményes pártot létrehozni. A 2010 után alakult DK 2013 nyarán 1%-on állt, a Momentum 2017 márciusában jött létre. Eddig is, és ettől kezdve is a korábban létezett vagy a jelenleg stagnáló (vagy létre nem hozott) pártok magyarázatai kevéssé érvényesek, ha a mögött nem stratégiai, szervezeti és személyi problémákat keresnek.
- Budapest nyerhető, de csak okosan. Az MSZP-Párbeszéd visszaesése nem jelenti azt, hogy Budapest is elveszett, sőt, a matematika alapján a főváros ősszel továbbra is kitörési pont lehet. Nyilván most mind a DK-s, mind a Momentum táborában igény lehet arra, hogy kinyíljanak a megállapodások, de a párteliteknek nem javasolt ezen az úton elindulni. Ez az EP-választás – természeténél fogva – nem a pártos önkormányzati esélyekről mondott ítéletet vagy véleményt, és az MSZP számos polgármester vagy önkormányzati jelöltje nem szenvedett már előre vereséget a választók szemében akkor sem, ha pártjuk most visszaesett.
Böcskei Balázs
A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet vezetője
Kiemelt kép: 24.hu
