Orbán keresztény demokráciájába nem fér bele a genderszak

A héten alig 24 órát kaptak az egyetemek arra, hogy véleményezzék az Emmi és az Igazságügyi Minisztérium rendeletmódosító előterjesztését, amely arról is szól, hogy

a jövőben nem indulhat képzés társadalmi nemek tanulmánya szakon, vagyis ahogy többen ismerik, genderszakon.

A hírről először beszámoló hvg.hu szerint a genderszak betiltását előirányzó előterjesztés mindenféle háttéranyag és indoklás nélkül került az egyetemek elé. Ezt a két érintett egyetem – az ELTE és a CEU – részéről is megerősítették háttérben, de további kommentárt nem akartak az ügyhöz fűzni, arra hivatkozva, hogy folyamatban lévő ügyről nem kívánnak nyilatkozni.

Az ELTE péntek este adott ki egy közleményt, amelyben elég hamar feladta a harcot a kormány ellen. Azt írták, a szűkös egy nap alatt véleményezték a tervezetet, amit  elküldtek a kormánynak. Leírták azt is, hogy a szakot nem tervezték megszüntetni, de elismerték, hogy a minisztériumnak fenntartóként joga van ezt eldönteni. Annyit kértek, hogy a döntésig legyen érdemi párbeszéd.

A CEU is kiadott egy közleményt, amelyből kiderül: az egyetem szintén elküldte állásfoglalását a Magyar Rektori Konferenciának, és ezáltal a kormánynak is.

Amennyiben a rendelet hatályossá válik, úgy a továbbiakban nem lehet majd magyarul genderszakon tanulni. Angolul igen, ugyanis a CEU amerikai diplomát adó képzésére nem vonatkozik majd a jogszabály. AZ ELTE mesterszakán tízen, a CEU-n százharmincan tanulnak ilyen szakon – akiket idén vettek fel ezekre a szakokra, vagy már a rendszerben vannak, azok biztosan befejezhetik a képzést.

A technikai részletekhez még annyit, hogy egy egyetemi szak akkreditálása többéves folyamat: az ELTE mesterszakát például három év alatt sikerült elfogadtatni, ehhez több tudományos szűrőn, az egyetem szenátusán, a Magyar Akkreditációs Bizottságon is át kellett mennie, hogy végül az Oktatási Hivatal nyilvántartásába kerülhessen. Már csak ezért is furcsa, hogy

a minisztériumok most 24 óra alatt, egy tollvonással tennék semmissé ezt a hosszú folyamatot.

Ám egészen nyilvánvaló, hogy itt nem (csak) egy felsőoktatási, tudományos ügyről van szó, hanem egy kőkemény politikai ügyről, amely illik a kormány „genderőrület”-ellenes harcába.

„A szak gazdasági szempontból nem racionális”

Nem akarjuk a genderőrületet. Nem akarjuk Magyarországot a férfigyűlölő nők, és a nőktől rettegő feminim férfiak, a gyermekekben, a családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó jövőtlenség társadalmává tenni

– mondta Kövér László 2015-ben egy Fidesz-kongresszuson. A házelnök sok mindent összemosó, zavaros szavain többen felháborodtak, de kormányoldalon ettől nem zavartatva vesszőparipa lett a genderőrületezés.

Amikor 2017-ben világossá vált, hogy szeptemberben elindul az ELTE genderszaka, akkor Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke nyílt levelet írt Dr. Mezey Barnának, az egyetem rektorának. Ebben olyanokat írt a kormánypárti ifjúsági szervezet vezetője, hogy:

Sajnálatos, hogy az egyetem nem szeretne hű maradni értékteremtő múltjához, hiszen elindult egy lejtőn. Önök, a vezetőség úgy döntöttek, hogy a magyar társadalom számára semmilyen haszonnal nem bíró, egy politikai korrektségtől megfojtott, tudománynak álcázott, félrecsúszott témával szeretnének foglalkozni mesterképzés keretében. Nem gondoljuk, hogy Magyarország megengedheti magának azt a luxust, amit néhány skandináv ország, hogy közéleti témái legfontosabbja a mellékhelységek jelzései, illetve, hogy minél több semleges játékot, tankönyvet állítsanak elő, nehogy véletlenül befolyásolják a kisfiúk és kislányok saját nemükhöz való tartozását.

Nacsa arról is értekezett, hogy a genderszak helyett „családüggyel foglalkozó tanszéket” kellene alapítania az egyetemnek. Rétvári Bence, az Emmi államtitkára nem sokkal később egy parlamenti válaszában fejtette ki a kormány álláspontját. Szerinte a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakon végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki, a szak gazdasági szempontból nem racionális, „így joggal feltételezhetjük, hogy nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók”.

Az Emmi most ugyanezzel indokolta a genderszak tervezett beszántását. Egy sor kérdést küldtünk a tárcának arról, kikkel egyeztettek a szak tervezett megszüntetéséről, mi a magyarázata a drasztikus lépésnek, mit gondolnak általában a társadalmi nemek kutatásáról. A konzervválasz azonban pusztán Rétvári államtitkár szavainak szó szerinti megismétlése volt:

A „társadalmi nemek tanulmánya” mesterszakon végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki. A szak gazdasági szempontból nem racionális, így joggal feltételezhetjük, hogy nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók. Az is kérdéses, hogy az ilyen deklaráltan és felvállaltan alacsony hallgatói létszámmal indított szakok mennyiben gazdaságosak és fenntarthatóak. A képzés más szakoktól vesz el erőforrásokat, rontja az egyetemek gazdasági stabilitását. Az állami közfinanszírozású egyetemeknek mindezt figyelembe kell vennie, mivel ezen felsőoktatási intézmények célja a társadalmi és munkaerőpiaci valós igényeknek való megfelelés.

Oktatási kérdés és/vagy kultúrharc?

Tehát van itt egy hideg, gazdasági racionalitásra vonatkozó érvelés, amelyből kihagyják Kövér és azt őt vígan követő kormánypárti politikusok, közéleti szereplők, és megmondóemberek genderőrületezését. És minden mást is, amiből arra lehetne következtetni, hogy más is állhat a szakmegszüntetés háttérben. Pedig áll:

egy szimbolikus harc, amelyet a kormányoldal folytat egy általa kreált ellenséggel szemben.

„A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall” – ezek is Rétvári Bence szavai, amelyekből már jobban kiviláglik, miért pont ennek a szaknak a léte zavarja hirtelen a kormányt.

Érdekes, hogy a CEU professzora, Pető Andrea azt írta Facebookon, hogy

Megerősítjük elkötelezettségünk a tanszabadság mellett, és elutasítunk az oktatás tartalmát érint mindennemű cenzúrát

– azaz felsőoktatási kérdésként igyekszik keretezni a szak tervezett megszüntetését. Miközben a Magyar Krónika főszerkesztője, a kormánypárti Bencsik Gábor szintén a Facebookon azt írta:

Ha igaz a hír, akkor most eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől.  […] A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban.

– azaz elismerte, hogy kulturális, ideológia támadásról van szó, amivel ő nagyon nem ért egyet.

Nem hülyék a genderlobbizók, hanem taktikusak

Ahogy Bencsik Gábor is írta, a társadalmi nem tudományos vizsgálata messze túlmutat azon, ahogy a kormánypártiak igyekeznek leegyszerűsíteni a kérdést.

„A szociológia felől megközelítve társadalmi nem fogalma alatt azokat a kulturálisan és társadalmilag létrehozott és az egyes nemekhez rendelt előírásokat, normákat, társas jelentéseket, az ezekre a jelentésekre épülő egyenlőtlen nemi viszonyokat, értjük, amelyek az egyének közötti kapcsolatokon és interakciókon, a társadalom különböző intézményein, valamint az egész társadalmi berendezkedésen keresztül jönnek létre. A társadalmi nemi tanulmányok ezeket a kulturálisan és társadalmilag létrehozott jelentéseket és viszonyokat teszi a kutatása tárgyává, valamint azokat a társadalmi jelenségeket, amelyekben ezek megjelennek” – nyilatkozta Gregor Anikó, az ELTE tanára tavaly a 444-nek, amikor a genderszak elindulása miatt forróvá vált a helyzet.

Ez kicsit leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a genderszakon olyan kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon milyen társadalmi következményekkel jár az, hogy valaki milyen neműnek születik, vagy éppen milyen neműnek vallja magát. Ugyanis ez egyértelműen jár következményekkel: nem kell nagyon magyarázni, hogy

egy férfitól és egy nőtől nagyon különböző dolgokat vár el egy társadalom, ami aztán rengeteg szinten jelentkezik, nagyon sokféle módon megjelenő egyenlőtlenségek formájában. 

Ehhez képest a Fidesz-KDNP holdudvarából megnyilvánulók erről nem beszélnek, hanem a „gendereseket” úgy mutatják be, mint akik őrült feministák, a meleglobbi szekértolói, olyan emberek, akik nem tudják eldönteni, hogy fiúk, vagy lányok. Ez a beszédmód egyáltalán nem arról szól, hogy ezek az emberek buták lennének – bár biztosan vannak közöttük olyanok, akik el is hiszik, amit erről a kérdésről ilyenformán mondanak –, hanem arról, hogy

ez egy nemzetközileg is kipróbált, bejáratott stratégia az ellenségképzésre, amely nagyon hasznos eszköz a populista jobboldal kezében.

A keresztény demokrácia nem kér a genderből

Hogy mi ez a stratégia, azt Weronika Grzebalska, Kováts Eszter és Pető Andrea részletesen elemezték egy tavalyi cikkükben. A legfontosabb megállapításuk, hogy „az illiberális populista szereplők számára a genderideológia koncepciója metaforájává vált a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendből fakadó bizonytalanságoknak és igazságtalanságoknak.” Azaz ennek a fogalomnak az ernyője alá söpörtek be az illiberális populisták egy csomó össze nem tartozó dolgot, amelyekre aztán mutogathatnak, hogy mekkora baromságok, a hanyatló Nyugat ilyen idiótaságokkal van elfoglalva, mint például olyasmikkel, hogy nemsemleges névmásokat használjanak-e.

Majd büszkén magukra mutogatnak, hogy ők bezzeg a „valódi problémákkal” – lásd például migráció – foglalkoznak.

Azaz a progresszivista, genderőrült, nyugatbarát, liberálisok elszakadtak az emberektől és a valóságról, tehát alkalmatlanok a közösséget érintő döntések meghozatalára. Bezzeg a másik oldalon kompetens politikusok vannak. Orbán Viktor évek óta ezekből a kártyákból játszik.

Miközben mint fentebb is olvasható volt, alapvető hazugság például a társadalmi nemmel foglalkozókat úgy beállítani, mint akik azért harcolnak, hogy minél több gyerek, minél korábban áteshessen nemváltó műtéten. Az pedig az ehhez tartozó káoszteremtés része, hogy akár egymással is vitatkozó szereplőket besorolnak egy kalap alá, akikből aztán igyekeznek a valóságtól elrugaszkodott bohócot csinálni, és ezzel diszkreditálni.

Fontos megjegyezni, hogy a genderideológiával és a politikai korrektséggel szemben uszító társadalmi mozgósítás nemcsak démonizálja ellenfelei világképét, és elutasítja azt az emberi jogi paradigmát, amely már hosszú ideje viszonylagos konszenzus alapja Európában és Észak-Amerikában, hanem eközben egy élhető és megvalósítható alternatívát kínál, amely a családra, nemzetre, vallásos értékrendre és szólásszabadságra összpontosít

– írja a három szerző az említett cikkben. Így pedig be is zárul a kör, hogy vajon mi is a problémája az illiberális keresztény demokráciát meghirdető Orbánnak és kormányának a genderszakkal.

Kiemelt kép: Ulet Ifansasti/Getty Images