Több mint hét hónap telt el Novozánszki Fanni eltűnése óta, de a lány holtteste máig nem került elő. Keresték már a Dunában, tavakban, Veszprém megyei erdőkben, nemrég beszállt az ügybe az FBI egyik nyomozócsoportja is, amely a gyilkossággal gyanúsított B. László profilját elemezte. De ők is csak arra a megállapításra jutottak, hogy a holttest valószínűleg egy bányatóban lehet.
A keresési költség már az első három hónapban elérte a 100 millió forintot. Ez azóta csak nőtt, mostanra elérheti akár a 250-300 milliót is. A víz alatti kutatás nagyon költséges, a búvárok nem ingyen merülnek, a felszerelések költsége, mozgatása is komoly összeg. Egy-két búvár bevetése pedig nem kecsegtet olyan eredménnyel, mint 8-10-é
– magyarázza Lichy József, a család ügyvédje.
A búvárok nem arra vannak kiképezve, hogy holttesteket keressenek a folyók mélyén. Mivel embert próbáló feladat ez, különösen a jeges Dunában, rendesen meg kell fizetni őket. De jelentős összegbe került az élőláncos, erdei és a földalatti keresések megszervezése is.
Úgy tudom, Németországból béreltek két vagy három halottkereső farkaskutyát. A velük való munka sokkal kimerítőbb és nehezebb, mint sokan gondolnák. Ugyanis nemcsak akkor jeleznek, ha emberi holttest van elásva, hanem akkor is, ha állati tetem van a föld alatt, amit mondjuk egy kóbor kutya ásott el. Lehet, hogy 60-80 állati tetemet is kiásnak egy helyszínen úgy, hogy semmilyen kézzel fogható eredmény nincs
– mondja az ügyvéd.
A legköltségesebb tétel a hemogenetikai szakértői vélemény beszerzése. Ez a vizsgálat egy DNS-alapú eljárás, igazán jó szakértő viszont alig van, idehaza alig 5-6 szakember foglalkozik hasonló vizságlatokkal.
A DNS-nyomtöredék vizsgálata általában üti az egymillió forintot darabonként, már az az oldat is irtó drága, amivel dolgoznak. Ebben az ügyben is volt ilyen vizsgálat, hiszen a gyanúsított autójában találtak egy kötelet, amin rajta van Fanni vérnyoma, a gyanúsított nyomtöredéke és egy másik férfi DNS-e is. És akkor még nem beszéltünk azokról a holttestdarabokról, amiket a Fertő-tóban találtak pár hónapja. Fanni lakásában is találtak nyomokat, azokat is megvizsgálták. Valószínűleg csak a hemogenetikai költség több tízmillió forint az ügyben.
Fanni keresésénél speciális kamerákkal felszerelt drónokat is alkalmaztak, azokkal fésülték át a Duna azon szakaszait, amiket nehezen lehetett megközelíteni. A drón nem a rendőrségé, hanem különböző műszaki cégeké, amit a cégek alkalmazottai működtetnek, így a bérlés mellett őket is meg kell fizetni
– magyarázza Lichy, hozzátéve, bármennyibe kerül is, szerinte Fanni keresését nem adják fel, amíg van remény megtalálni a holttestet.
Az egekbe szökő nyomozási költségek különösen azért tűnnek soknak, mert az állam a lehetőségekhez mérten igyekszik spórolni a szakértői költségeken. Sokszor három-négy helyről kérik be a szakértői ajánlatokat, és azt bízzák meg, aki nemcsak megbízható, de jutányos áron és határidőre dolgozik. Egy jó könyvszakértői vizsgálat egymillióra rúg, de sokba kerülnek a luminolos, azaz vérnyomvizsgálatok is, amikor láthatatlan nyomokat keresnek: szétkenik az anyagot széken, ajtón, padlón vagy bárhol, ahol vérnyom lehet. Ez a módszer azért hasznos, mert hiába nem látható egy nyom szabad szemmel, ezzel az eljárással akár egy évvel később is kimutatható.
A luminol por, amit hidrogén-peroxiddal kevernek össze, mielőtt a vizsgált felületre felvinnék. Ha vér van jelen, akkor a hemoglobinban lévő vas katalizálja a luminol és a hidrogén-peroxid közötti reakciót, felszabadítva az elektronokat kék fény fotonjaivá. Kicsit leegyszerűsítve: a kémiai folyamat hatására kékes-lilás fénnyel világít a szennyezett hely. Körülbelül 30-40 percig látható, majd eltűnik. Ez a vizsgálat főleg akkor nagyon drága, ha szabadtéren végzik, azaz bozótban, fűben, leveleken keresik a vérnyomokat.
A móri mészárlás utáni volt a legdrágább nyomozás
A 16 évvel ezelőtti, nyolc halálos áldozatot követelő móri mészárlás nemcsak a kegyetlensége miatt példa nélküli a magyar kriminalisztika történetében, hanem az eljárás során elkövetet tévedések miatt is. A bankfiókban elkövetett gyilkosság után a rendőrség két bűnözőt gyanúsított meg, Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot. Nem találtak ellenük bizonyítékot. Két hónappal később elfogták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót. Két évvel később – közvetett bizonyítékok alapján – a bíróság előbbit tényleges életfogytiglanra ítélte, az utóbbit pedig 15 év fegyházra. Később kiderült, hogy bár több más bűncselekményt elkövettek, a móri gyilkossághoz nem volt közük.
A bankfiókban az összes lehetséges hemogenetikai lenyomatot összegyűjtötték. Izzadság, hajszál, bőrhám, de akár vércseppeket vagy a kukába kidobott piszkos zsebkendőt is, amibe kifújta valaki az orrát. Ezeket mind teljes DNS-vizsgálatnak vetették alá. Erre azért volt szükség, mert ismeretlen tetteseket kerestek. A bankfiók környékéről, padokról, a parkolóból is rengeteg DNS-lenyomatot szedtek össze. Tulajdonképpen ezekből semmi sem derült ki. Persze ezt előre nem tudhatták. Nagyjából 970 millió forint ment el erre
– mondja Lichy József.
Kaiser már két és fél éve börtönben volt, amikor egy amatőr hadszíntérkutató a móri fegyverekből származó töltényhüvelyekre bukkant egy tatabánya melletti erdőben. 2007 februárjában elfogták a veszprémi postásgyilkossággal gyanúsított Nagy Lászlót, és megtalálták a lakásában a móri rablás során használt fegyvereket. Két nappal később őrizetbe vették a társát, Weiszdorn Róbertet, aki beismerő vallomást tett. Nagy a börtönben felakasztotta magát.
Mielőtt öngyilkos lett, megtúráztatta a Nemzeti Nyomozó Irodát a tatabányai erdőkbe. Azt találta ki, hogy olyan elrejtett fegyverek vannak ott, amiket a móri emberöléshez kapcsolható jugoszláv emberek dugtak el. Két napig járták az erdőket, Nagy ment elöl, mögötte körülbelül száz ember, kommandósok, biztosító egység, tűzszerészek és ezeknek a járművei. Helikopter is volt, egy vagy kettő. Ennek az összköltsége is elérte a több tízmilliót, de az is lehet, hogy a százmilliót is
– idézi föl Lichy, aki Weiszdorn Róbert ügyvédje volt. Nagy története az elrejtett fegyverekről nem bizonyult igaznak.
Volt még egy óriási keresési költség a második móri felvonásban. Weiszdorn ugyanis elhajította a móri bank kulcsát a szántóföldön, menekülés közben. Lichy úgy emlékszik, oda húsz gépkocsi vonult ki, konvojszerűen.
A Kaiserék utáni nyomozás során elköltött több mint egymilliárd forinthoz hasonlóan az újabb nyomozás 200 millió forint körüli költségét sem volt kin behajtani. Kaiserék esetében lyukra futottak a hatóságok, Nagy László meghalt, Weiszdorn büntetéséből pedig még 29 év hátravan.
A Viszkis utódja utáni hajsza is rengeteg pénzt vitt el
A második-harmadik helyért szoros a verseny, ami nyomozási költségeket illeti. A viszkis rabló utódjaként is emlegetett Cs. Richárd Levente sokat tett azért, hogy feltornázza magát a dobogóra a legdrágábban rács mögé juttatott bűnözők között. A 38 éves, takarékszövetkezetekre specializálódó férfi csaknem félszáz pénzintézetet és patikát rámolt ki 2007 és 2014 között.
Kőszegtől Nyíregyházáig rabolt országszerte. Először beismert 20-at, aztán 30-at, végül 49-nél állt meg. Ha csak 3-4 hemogenetikai vizsgálatot számolunk helyszínenként, az is több száz millió forint. Nehezítette a nyomozók helyzetét, hogy minden megyében ismeretlen tettes ellen nyomoztak: Debrecentől Kecskeméten át Pécsig, Miskolcig, ahol csak megfordult az elkövető. Később egyesítették ugyan az ügyeket, de addigra nagyon felkúsztak a nyomozás költségei.
Cs. Richárd Levente nem kocsival, hanem vonattal ment rabolni a vidéki helyszínekre. Kirámolta a takarékot, kifordította a ruháját, és már ballagott is tovább. Mindenhonnan el tudott tűnni. Egészen elképesztő az, ahogy végül lebukott.
Már kifelé jött a miskolci Bató-ház mögött lévő takarékból, amikor elé állt egy idősebb asszony, és elkezdte ütni a szatyorral, hogy mit képzel maga. Aztán leszedte a kámzsáját. Ki számít erre, amikor mindenki fekszik a földön? A néni pedig folyamatosan kiabált, hogy nem mehet sehova. Richárd nem bántotta, de ijesztésképpen a plafonba lőtt. Aztán valahogy mégiscsak félretolta a nőt. De amikor kimenekült az ajtón, a kamera rögzítette az arcát.
Lichy azt mondja, Cs. Richárd Levente – akit a bírósági szakaszban már nem ő védett – azért úszta meg kilenc évvel, mert a tanácsára mindent beismert.
Az évszázad rablójának is hívott Dánfi János több mint félmilliárd forintot nyúlt le attól a pénzszállítással foglalkozó miskolci cégtől, ahol telephelyvezetőként dolgozott. A pénzt úgy elrejtette, hogy soha nem lett meg, noha a rendőrség két évig kereste, amíg a nyomozás tartott. Pedig nem sok ideje volt: 7.55-kor jött ki a telephelyről úgy, hogy a kocsi hátuljában volt a két zsák pénz, 9 órakor pedig már taxiban ült Ferihegy felé, ahonnan Thaiföldre repült. Pár hónapon belül elkapták, le is ülte a büntetését, de a se a pénz, se az autó nem került elő.
A nyomozók először azt gondolták, hogy egy garázsba állt be. Csakhogy Miskolcon több ezer garázs van, de átkutatták azoknak a környékbeli településeknek a garázsait is, ahová Dánfi egy óra alatt eljuthatott. A nyomozást kiterjesztették külföldre is, végignézték, hogy a férfi nyitott-e bankszámlát vagy széfet akár saját, akár ismerősei nevére. Nemcsak a rendőrök, de a hatalmas összeget kifizető biztosító magánnyomozói is bekapcsolódtak a keresésbe. És miután soha nem lett meg a pénz, a bűnügyi költség megtérítésére sincs remény. Pedig a műszeres keresések, a garázsfelnyittatások költsége az ügyvéd szerint bőven meghaladhatta a 200 millió forintot.
Az volt a slusszpoén, hogy amikor megcsinálta a bulit, akkor még a régi 10 és 20 ezres volt forgalomban, de amíg ült, kijött az új 10 és 20 ezres is.
Van még egy iszonyatos összegeket felemésztő ügy, ami említést érdemel az ügyvéd szerint: a Brink’s pénzszállító páncélautójának kirablása 2011-ben. A biztonsági cég sofőrje behajtott az I. kerületi Donáti utcában egy teremgarázsba, majd az autóban lévő 1,2 milliárd forintot átpakolták egy Passatba, és elhajtottak. A rendőrök hamar elkapták L. Róbertet és bűntársát egy kőbányai lakótelepi lakásban, a büntetésüket töltik, de a pénz itt sem került elő.
Ez akkor világviszonylatban minden idők harmadik legnagyobb összegű pénzszállítóautó-rablása volt. Ezt a pénzt szerintem a mai napig próbálják megtalálni
– teszi hozzá az ügyvéd.
Az elítélteknek nem a nyomozás során felmerülő összes költséget, hanem csak a bűnügyi költséget kell – jobban mondva, kellene – megfizetniük. Magyarán csak annak a költségnek a megfizetésére kötelezhetők, amelyre ténylegesen szükség volt ahhoz, hogy megállapítsák a bűnösségüket vagy a felelősségüket. Tehát az olyan összegek, mint amik például a Kaiser-féle nyomozás során elvégzett hemogenetikai vizsgálatokra mentek el, és nem vezettek semmire, az államkasszát terhelik. De várhatóan így lesz ez a Novozánszki Fanni holttestének felkutatására elköltött több száz millió forint nagyjával is.
Kiemelt kép: Lakatos Péter / MTI