Így törte meg Gyurcsány az MSZP-t

2011 októberében az MSZP-ből való kilépése után Gyurcsány Ferenc azzal az indokkal alakította meg a Demokratikus Koalíciót, hogy ha már nem sikerült egy év alatt megújítani a szocialista pártot, akkor célszerűbb alakítani egy másikat. Azt is hozzátette: az MSZP-ből „egy gombostűt se” visznek magukkal. Mesterházy Attila akkori MSZP-pártelnök úgy reagált, hogy a DK kiválásával pártja erősebb lesz, mert ezek után a párt belső vitái nem fogják lekötni az energiáikat.

Két és fél évvel később aztán bebizonyosodott, hogy nem lehet ilyen egyszerűen elintézni a DK-t: Gyurcsányék előbb elérték, hogy helyet kapjanak a baloldali pártok közös listáján (bár frakciót nem alakíthattak bejutó négy képviselőjükkel), majd májusban mind ők, mind a szocialisták 2-2 képviselőt küldhettek az Európai Parlamentbe. Az orbitális kudarc hatására le is mondott az MSZP elnöksége, Gyurcsány pedig megmutatta, hogy számolni kell a pártjával.

A két párt közötti feszültség magja azóta is az, hogy a szocik a DK-sokra szakadárként tekintenek, Gyurcsányék pedig az MSZP-t megújulni képtelen, korrupt elemektől sem mentes alakulatként látják. 2017 végére, 2018 elejére aztán – néhány szappanoperába illő fordulat után – oda jutottunk, hogy a DK diktálhat az MSZP-nek.

Gyurcsány Ferenc még azt is megengedheti magának, hogy azzal vádolja szövetségesét: a Fidesz az MSZP-hez köthető pártsajtót „ilyen-olyan módon finanszírozza”, és a DK-n kívül minden párt megkötötte a maga alkuját a Fidesszel.

„Aki a Fidesz tányérjából eszik, a Fidesszel válik egyenlővé. Nem lehet egyik oldalon kapni valamit, másik oldalról figyelmezetni, hogy nem mehet így tovább. Aki így tesz, elveszti alapvető erkölcsi tartását” – ostorozta Gyurcsány mások mellett az MSZP-t is szombati évértékelőjében. A nem éppen finomkodó szavakra Molnár Gyula MSZP-pártelnök békülékenyen mindössze annyit mondott, elkezdődött a kampány, és tiszteletben tartja a szövetségesük véleményét, valamint sok sikert kívánt Gyurcsánynak.

A szocialisták arra sem adtak ki tiltakozó közleményt, amikor Gyurcsány Ferenc pár nap múlva az Egyenes beszédben arról beszélt, hogy

ez egy figyelmeztetés volt, és ha akarna, akkor rá tudna tenni még egy lapáttal.

Gyurcsány így kívánt válaszolni Molnár Gyula azon felvetésére, hogy a DK azért nem akar közös listát, mert valójában nem is akarnak nyerni.

Olyan lesz a fogadj Isten, amilyen az adjon Isten,

– üzente Gyurcsány pártelnök kollégájának.

Egy múlt heti lakossági fórumon Kunhalmi Ágnes is azt kérte számon a DK-n, hogy miért nem indulnak egy listán a szocialistákkal, szerinte a Gyurcsány-párt ezzel eleve ellenzéki szerepre készül, és a saját frakciójának létszámát akarja maximalizálni ahelyett, hogy az Orbán-kormány leváltását tűzné ki célul.

Mindez már csak azért is érdekes, mert az MSZP vezetése néhány hónapja még hallani sem akart arról, hogy  Gyurcsány szerepet kapjon a baloldali összefogásban. Vegyük hát sorra, mi is történt pontosan az elmúlt bő egy évben.

Botkától Karácsonyig

A 2018-as választási együttműködés egyeztetései már 2016 végén javában zajlottak, akkor még arról is szó volt, hogy előválasztást kellene tartani. Az LMP már az elején világossá tette, hogy nem száll be, ők külön fognak indulni, Gyurcsány Ferenc pedig jelezte, hogy pártja nem hajlandó a Magyar Liberális Párttal együttműködni, mert szerinte Fodor Gáborék Orbán Viktort segítették azzal, hogy hogy a kvótanépszavazáson az érvényes „igen” válasz mellett kampányoltak. (A DK-sok aztán az idén már Karácsony Gergely mögé beálló Balpártot is kigolyózták, ideológiai okokból.) Nem sokkal később az MSZP bejelentette, hogy Szeged polgármestere, Botka László lesz a miniszterelnök-jelöltjük, de Gyurcsány sem erre, sem az ellenzéki stratégiára nem tért ki 2017-es évértékelőjében, és azt sem lehetett tudni, van-e terve a saját szerepének megerősítésére a baloldalon.

Az, hogy Botka és Gyurcsány között erős ellentét feszül, 2017 augusztusára egyértelművé vált, ha másképp nem, abból, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje azt mondta:

A szememben azok a demokraták, akik a bukásuk után a tapasztalataikkal akarják segíteni a friss szereplőket. És nem azok, akik új pártjukkal hat év után is a parlamentbe jutás küszöbén egyensúlyoznak, miközben máig ők az ország legelutasítottabb politikusai.

Abban ugyan igaza volt Botkának, hogy a DK-t rendre 5 százalék köré mértéke, ám ahogy a lenti infografikából is kiderül, az MSZP volt az, amelynek a támogatottsága 2017. májusban zuhanórepülésbe kezdett és azóta is történelmi mélyponton áll. Ugyanakkor a Demokratikus Koalíció egy rövid visszaesést kivéve stabilan tartja magát.

Botka László ennek ellenére miniszterelnök-jelöltként többször is egyértelművé tette, hogy Gyurcsány  nemkívánatos személy az új baloldali összefogásban, és noha az MSZP-ben ezzel többen nem értettek egyet, Botka elképzeléseit pedig a pártelnök Molnár Gyula is támogatta. A Gyurcsány nélküli Gyurcsány-pártnak ugyan szövetséget ajánlottak, ám nyilvánvalóan irreális forgatókönyv volt, hogy a DK éppen az alapító elnöke és legmeghatározóbb politikusa nélkül indul majd közös listán a szocialistákkal.

2017 őszén még mindig nem lehetett tudni, hogyan fog alakulni az MSZP, DK és más pártok alkotta összefogás. Gyurcsány kategorikusan kijelentette, hogy a DK elvi alapon sem tudja elfogadni, hogy valaki megmondja nekik, ki vezesse őket, az MSZP pedig az öngyilkosság felé tart.

Botka azzal vágott vissza, hogy aki a szocialistákkal nem köt szövetséget, az Orbán Viktorral van. A hónap végére aztán megtört a szegedi polgármester ellenállása, bejelentette, hogy új ajánlatot tesz az ellenzéknek, és ha az MSZP-n kívüli hat párt számára megfelel Gyurcsány Ferenc személye a listán, nyitottak az erről szóló tárgyalásokra is.

A 2014-ben még minden áron közös listát akaró DK azonban továbbra is ragaszkodott a koordinált egyéni jelöltállításhoz és az önálló listához, míg a szocialisták ellenzéki összefogást és közös listát javasoltak.

Ennek a lehetetlen helyzetnek aztán egy váratlan fordulattal Botka László vetett véget, amikor október 2-án bejelentette, hogy visszalép a miniszterelnök-jelöltségtől. Szerinte világossá vált, hogy „a demokratikus ellenzék” nem akar nyerni, külön megnevezte az LMP-t és a DK-t.

Akkori elemzésünkben arra jutottunk, hogy ez a lépés jól jött Gyurcsány Ferencnek, mert egyrészt közös miniszterelnök-jelölt híján akár reprodukálható lehet a 2014-es EP-választások eredménye, másrészt

a DK az egyéni körzetekről szóló alkudozásban is sokkal többet követelhet magának, mint négy évvel ezelőtt, és még az is elképzelhető, hogy a két párt erősorrendje megfordul.

A DK elnöke a 24.hu-nak adott interjújában tagadta, hogy legyőzte volna Botka Lászlót, szerinte a szegedi polgármester önmagát győzte le.

Meg akart enni bennünket. Azt mondta, majd ő elmondja, mi a jó, és akinek nem teszik, az ellenük van.

A miniszterelnök-jelölti kudarc után Molnár Gyula jelezte, folytatja a megkezdett Botka-féle utat. Folytatták a tárgyalásokat a DK-val, közben pedig elkezdtek a Párbeszéd felé tapogatózni.

Ennek a munkának az eredménye november végére érett be és decemberben hivatalosan is bejelentették a választókerületek felosztását: 46-ban DK-s, 60-ban MSZP-s jelölt fog indulni.

Ezzel Gyurcsányék elérték, amit akartak, a külön listát.

A pártban erősebb szocialisták közül hiába akarták meggyőzni a DK-t a közös indulásról, képtelenek voltak rá. Ezért inkább kerítettek maguknak egy másik pártot és miniszterelnök-jelöltet: a Párbeszédet és Karácsony Gergelyt, és egyelőre szótlanul állják Gyurcsány pofonjait.

De miért nem akar közös listát a DK?

A közös lista azért nem kell a DK-nak, mert a párt jobban jár a külön listával. Itt nincsenek elvek, ez választási matematika. Gyurcsány abban bízik, hogy legalább 10 tagú DK-frakciót alakíthat (jelenleg négy képviselőjük van a Parlamentben, frakció nélkül), ezt pedig csak úgy hozhatja össze, ha a DK-listára leadott szavazatok és az egyéni választókerületekben szerzett töredékszavazatok összesen minimum 7-8 mandátumot érnek.

Közös listán egyszerűen nem tud a történelmi mélyponton csücsülő MSZP annyi befutó helyet ígérni a DK-nak, amennyit Gyurcsány akar. Már így is elég megalázó a szociknak, hogy a 2014-es megállapodásnál jóval rosszabb alkut kötöttek, és a DK elvitt egy rakat olyan egyéni körzetet, ahol hagyományosan jobban szerepel a baloldal.

Gyurcsány ebben a játékban csak nyerhet, a szocialisták pedig abban bízhatnak, hogy nem veszítenek el mindent, és nem omlik rájuk a pártjuk 2018-ban.

Kiemelt kép: MTI/Komka Péter