Az Azonnalinak – miután három koncertjét lemondták a Narancsban megjelent interjúja után – most azt mondja a Kossuth-díjas zenész, énekes, hogy akkor jár jól egy magyar zenész, ha csendben marad. Lovasi András az életműkoncert után nem készül a halálra.
Az ötven év inkább számvetésre alkalmas. Eddig ez volt, ez már nem lesz, ez még lehet, ilyenek.
A számvetés részeként is értelmezhető, hogy tovább politizál. Például azt mondja, Pécs továbbra is leszakad, mert
nem lett olyan kiemelt városa a Fidesznek, mint Győr vagy Debrecen. Ami beruházás érkezett volna a városba, az vagy nem érkezett meg, vagy más helyre lett irányítva.
A zenész szerint szülővárosából óriási az elvándorlás, az a város pedig halálra van ítélve, amelyik nem tudja megtartani legalább fiataljai egy részét.
Lovasi – amikor a Kispál zenekarral járta az országot – elképzelni nem tudta volna pécsiként, hogy a fővárosba költözzön. A hatalommal való visszaélés és a metoo-ügy szerinte nemi kérdés is.
De ha kicsit empatikusabb lennék az elkövetők felé, azt mondanám, hogy nagyon kevés olyan helyzet van, ahol két egyenrangú, a társadalomban egy helyen álló ember próbálkozhat egymással, az egyik általában feljebb van, mint a másik: gazdagabb, hatalmasabb – és gyakrabban a férfiak azok.
Nem gondolja, hogy politikusabbak lettek a számai, mint régebben.
Annyit egyetlen politikus sem ér, hogy személy szerint dalba kellene foglalni. (…) Az, hogy ma Magyarországon kezdünk újra áthallásokat észrevenni, egy másik szituáció. Erről nem mi tehetünk. Mondjuk a kilencvenes években nem volt benne a levegőben, hogy írjunk olyan dalokat, amiben burkoltan bíráljuk mondjuk a Horn-kormányt, vagy az Antall-kormányt. Most olyan közbeszéd van kialakulóban, amiben a zenésznek azt sugallják, hogy ha nem is igazodik, akkor legalább maradjon kussban. És az megéri.
Példáként hozza a Narancs-interjú, amit nagyon sok lap úgy hozott le, hogy „a Lovasi utálja a Fideszt”. Amúgy nem ez van benne, bár ez is igaz.
Hanem az van benne, hogy utálok erről beszélni, mert láthatóan arra kell berendezkednünk, hogy a következő tíz-tizenöt évben ezek lesznek. Felvetettem egy olyan opciót, ami az egyetlen matematikailag járható út, hogy szövetséget kössön a Jobbik és a baloldal, vagyis a Fidesztől balra lévő valami, mert ez már rég nem baloldal. Erre mindenhonnan lenáciztak. Hagyjuk is.
Az ő szempontjából az az érdekes, hogy azon a héten három koncertjüket mondták le. Attól tart, két-három év, amíg el nem éri ezt a szcénát is a putyini-modell. Öt év múlva lehet, hogy már nem is itt fog élni. Elmegy zenélni Szlovéniába, Erdélybe, vagy még messzebbre.
