Algéria régóta az Európába tartó menekültek egyik fő állomása, noha kevés figyelmet kap az ottani helyzet. Pedig egyre többen választhatják majd az arrafelé vezető utat, hogy Európába jussanak, vagy akár célországként is, megélhetést keresve. Már csak azért is, mert a környékbeli országok közül Líbiában az emberek sokáig ideiglenesen munkát vállalhattak, de ahogy a polgárháború miatt az ország gazdasága hanyatlásnak indult, egyre rizikósabb lett még az átkelés is, Maliban – a konfliktusok és a sorozatos terrortámadások miatt – több százezren kényszerültek elhagyni otthonukat.
Az algériai hatóságok éjjel-nappal megfigyelés alatt tartják az ország közel ezer kilométeres partszakaszát. Még ha egy hajó el is tud indulni, még azelőtt elfogják, hogy nemzetközi vizekre érne.
A legtöbben ezért embercsempészeket keresnek fel, akik a nyugati szomszéd Marokkóba szállítják őket, onnan pedig a Melilla vagy a Ceuta nevű spanyol exklávéba mehetnek. A másik opció, hogy Líbián keresztül próbálnak tengerre szállni, és így eljutni Olaszországba.
Bár nehéz elindulni Algériából, bizonyos szempontból biztonságosabb itt tartózkodni, mint Líbiában, ahol gyakran kényszermunkára fogják a menekülteket vagy váltságdíj reményében elrabolják őket.
Félnek tőlük, de nagyon
A közösségi médiát ellepte a „nincs helye az afrikaiaknak Algériában” hashtag. A legtöbben attól tartanak, hogy a menekültek elveszik a munkájukat, és velük kell megharcolniuk a jövőben egy-egy állás megszerzéséért. Mások azt kifogásolják, hogy – az egyébként polgárháború és éhínség elől menekülő – emberek elterjesztik a HIV-fertőzést.
A nép elégedetlensége az elmúlt években sokszor utcai harcokba torkollott, amelyekben több száz migráns sérült meg. Akinek viszont nincsenek dokumentumaik, kórházba sem mennek, mert azonnal elküldenék őket.
A xenofób indulatok aztán a nyáron meghallgatásra találtak az algériai kormánynál. Több városban megtiltották – igaz, a döntést azóta vissza is vonták –, hogy a dokumentumokkal nem rendelkező migránsok buszokra szálljanak vagy taxiba üljenek. Sőt, július 8-án Ahmed Ouyahia algériai miniszterelnök egyenesen arról beszélt, hogy
az illegális migránsok a bűncselekmény, a drog és sok más csapás forrásai.
A politikus szerint nem szabad hagyniuk, hogy az algériai nép anarchiába süllyedjen, a hatóságoknak kötelességük megvédeniük hazájulat a káosztól. Pár nappal később Abdelkader Messahel külügyminiszer nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte a menekülteket.
A rezsim feje, az 1999 óta hatalmon lévő Abdelaziz Bouteflika egyetlen alkalommal sem ítélte el a migránsok elleni erőszakot. Bouteflika 2013-ban sztrókot kapott, és emiatt azóta csak elvétve jelenik meg a nyilvánosság előtt. Algéria a csend politikáját gyakorolja, sokaknak fogalma sincs, merre halad az ország.
Kíméletlen bánásmód
A rendőrök az elmúlt hónapokban már válogatás nélkül csapnak le a menekültekre. Az Amnesty International értesülései szerint csak ebben a hónapban kétezer szubszaharai migránst, köztük 300 kiskorút és 25 kísérő nélküli gyermeket telepítettek ki Algériából, bármiféle ok nélkül.
A letartóztatási hullám szeptember 22-én erősödött fel, amikor a hatóságok egy összehangolt akció során menekültek tömkelegét vették őrizetbe a fővárosban és annak agglomerációjában. Jogvédő szervezetek szerint a letartóztatások kizárólag faji megítélés alapján zajlottak, a rendőrök nem akartak meggyőződni arról, hogy a bevándorlóknak joguk van-e az országban tartózkodni, nem kérték el okmányaikat és útleveleiket sem. Pedig a deportáltak közül sokan érvényes vízummal rendelkeztek.
A főként Nigerből, Guineából, Burkina Fasoból és Beninből érkező menekültekkel embertelenül bánnak.
Miután összeszedik őket az utcáról, a munkahelyükről vagy épp otthonaikból, a főváros külvárosában található szállóra viszik őket. Itt két-három napot töltenek el a zsúfolásig megtelt, ágyak és matracok nélküli termekben, és élelmet is alig kapnak – mondták szemtanúk a Human Rights Watch-nak.
Van, aki ennél is rosszabbul jár, és a szintén szomszédos Maliban köt ki, ahol több terrorszervezet, köztük az al-Kaida is, aktív, és rendszeresen merényleteket hajt végre.
A nemzetközi előírások szerint minden ország megszabhatja, kit enged be az országába és kit toloncol ki, de lehetőséget kell adnia mindenkinek a döntés elleni fellebbezésre. Ezenkívül senki nem toloncolhatnának vissza egy olyan országba, ahol komoly veszély fenyegeti az illető emberi jogait.
Márpedig ez a lehetőség a nyugat-afrikai országokban szinte kivétel nélkül mindenhol fennáll.
Kiemelt kép: NurPhoto/Billal Bensalem
