Ironikusnak nevezi a Financial Times gazdasági szaklap közgazdász professzor szerzője azt, amikor a 4-es metrót elárasztották áprilisban az „Állítsuk meg Brüsszelt” EU-ellenes plakátok, ugyanis temérdek uniós pénzből valósult meg a projekt, igaz, azóta az OLAF, az unió csalás elleni hivatala vizsgálódik, inkább őket kellett volna megállítani.
Jogosan merül fel a kérdés az ilyen és ehhez hasonló ügyek után, egyáltalán finanszíroznia kell-e a közösségnek azokat országokat (Magyarországot és Lengyelországot), amelyek visszautasítják az uniós döntések végrehajtását (például: menekültek elosztása), ráadásul a jogállamiság mint közös alapelv sem érvényesül teljes egészében.
A Financial Times szerzője szerint az uniós pénzcsap elzárása csak Orbán és a lengyel pártvezér, Jaroslaw Kaczynski EU-ellenes kirohanásaira erősítene rá, így ettől óva int.
Megoldási javaslata szerint egyfelől a célokat kellene pontosabban meghatározni, a k+f támogatása, illetve a közlekedési vagy távközlési fejlesztések tipikus példái a világos, elérhető céloknak. De csak abban az esetben, ha ezekkel kapcsolatban az EU határokon átnyúló projekteket támogatna, ugyanis így mindenki jobban figyel a másikra.
A másik javaslata az, hogy az unió vegye magához a pénzosztás utólagos kontrollját, vagyis hagyják ki ebből a tagállami közigazgatás szintjét. A Juncker-terv lehet a minta, aminek alapján az Európai Befektetési Bank közvetlenül köt üzleteket a projektjeire jelentkező magánvállalatokkal és közigazgatási szervezetekkel, ráadásul a banki hitelezés gazdasági követelményeit támasztja velük szemben.
