Spéder Zsolt a Magyar Nemzetnek azt mondja, az úgynevezett termékenységi arányszám most 1,5 körül van. Ez szerinte vélhetően nőni fog, kicsit több lesz a háromgyermekes, kevesebb a kétgyermekes, illetve több lesz az egygyermekes és a gyermektelen pár is. A néhány évvel ezelőtti drámai visszaesést a szakember egyfajta társadalmi újratervezéssel magyarázza, ami a 2008-as válság miatt szinte minden európai országot jellemzett. A gyermekvállalás elhalasztása leginkább az úgynevezett Ratkó-unokákat érintette – mondja a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója.
Ők növekvő számban maradnak egygyermekesek, hiszen mire jöhetett volna a második, már a negyvenes éveikbe léptek. A francia kollégák számították ki, hogy 40 év felett a nők termőképessége körülbelül 40 százalékos.
Ráadásul egyre több a gyermektelenségbe sodródó pár, amibe már a „túlhalasztás” mellett párkapcsolati tényezők is közrejátszanak.
“Sokan maradnak egyedül”
Ha egy pár túl sokáig van gyerek nélkül, akkor nagyobb az esélye, hogy megromlik a kapcsolat. Ha bekövetkezik a válás, akkor a 35 feletti nők számára beszűkül a házassági piac, nehezebb lesz korban hozzájuk illő partnert találni. Nehezebben is választanak, igényesebbek, többségüknek már megalapozott az egzisztenciája, és ennek megfelelő partnert keres. Sokan maradnak egyedül.
A kutatások szerint Magyarországon legfeljebb „kényszerszinglik” élnek – teszi hozzá a kutató, aki szerint egy jó családtámogatási rendszer nem vagylagos alapon működik.
A népesedéspolitika akkor jó, ha összhangban áll a foglalkoztatás- és szociálpolitikával. Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a női munkavállalás magas szintje megmaradjon, mert a többség a kétkeresős családmodellt favorizálja, és ez biztosítja azt a jóléti szintet, amikor a fiatalok hajlandók gyermeket vállalni. Ahogy az sem jó, ha nő a gyerekszegénység: a gyermekvállalás ne vezessen a szegénység újratermelődéséhez. Más szemszögből nézve: az sem jó, ha túl sokáig halasztják a szülést a nők, ahogy az sem, ha tinédzserkorban jön az első baba. Az sem helyes, ha a gyermekesek nagyobb áldozatot vállalnak, rosszabbul élnek, mint a gyermektelenek, ezért is legitim eszköz a családi adókedvezmény.
A kevés gyermek “nem magyar átok”
Spéder úgy véli, nem csak népesedéspolitikai szempontból fontos a három- vagy többgyerekesek segítése, mert egy társadalom öregedését az alacsony gyermekszám lényegesen felgyorsítja. Ő még ennél is fontosabbnak tartja, hogy lehetőleg mindenkinek lehessen gyereke, aki vágyik rá, de kutatásaik szerint sokkal kevesebb gyerek születik, mint amennyire a magyar párok vágynak.
Az alacsony termékenységi mutató nem „magyar átok”, Dél-Európában és a németeknél sokkal rosszabb az arányszám. Az interjúból Németh Szilárd is megtudhatja, hogy a Kárpát-medencét “most éppen senki” nem szüli tele, az összes posztkommunista ország végigment azon, amin mi. Romániának még rosszabbak a mutatói, érdemben a helyzet Csehországban, Észtországban, a Kárpát-medencében pedig Szlovéniában javult.
A legfőbb tényező, ami valóban hat a születésszámra, az a kiszámítható gazdasági növekedés. A legtöbb posztkommunista országban nőtt a termékenységi mutató az ezredforduló után – Csehországban különösen –, nálunk valószínűleg azért nem, mert a gazdaság már 2006 óta stagnált.
Szülnek, ha dübörög a gazdaság
Ez az alap és ezt támasztja alá, hogy az Angliában dolgozó magyarok és lengyelek termékenységi arányszáma magasabb, mint az otthoni. A népességszám stabilizálásáról a demográfus azt mondja, a vándorlási egyenleg (el- és bevándorlás mérlege) javíthat a helyzeten, és bár erről kevesebb szó esik, főleg a külhoni magyarság miatt Magyarországot az elmúlt két évtizedben inkább bevándorlási többlet jellemezte.
Persze inkább keletről nyugatra mozognak a munkavállalók, a posztkommunista országok nagy népességkibocsátók, tehát az elvándorlás sem magyar átok. A lettek egynegyede Angliában és Írországban dolgozik. Mi sokkal inkább itthon ülők vagyunk, mint a például a lengyelek. Inkább az a kulcskérdés, milyen arányú lesz a visszavándorlás.
Erről egyelőre keveset tudnak, de utalnak arra jelek, hogy a többség átmenetileg, néhány évre vállal munkát, és utána hazajön. Azok a családok, akik kint vállalnak gyereket, kint maradnak a gyerek iskoláskoráig, valószínűleg már nem térnek haza.
