1989-ben a Szovjetunió haláltusája közepén egy hosszúhajú 26 éves disszidens, aki Orbán Viktor volt, beszédet mondott a Hősök terén. Így kezdi cikkét az Economist, ami a szokásossal folytatja: Orbán hazaküldte a ruszkikat, lánglelkű ifjú volt, de azóta sokat változott a helyzet Magyarországon.
A lap arról írt cikket, mit lehet tenni azokkal az uniós vezetőkkel, akik erodálják a demokráciát. Orbán is ilyen, Vlagyimir Putyin jóbarátja, a pártja dominálja a magyar politikát, a választások ugyan szabadok, de nem fairek, illiberális államot akar a vezetés, elnyomják a szabad sajtót, a menekülteket rendőrök verik a határon. A dolog idén is folytatódott a CEU- és a civil törvénnyel. Orbán közben vallja:
Fekete bárányok voltunk, de most mi vagyunk a sikertörténet.
A demokratikus játékszabályokat az EU-s csatlakozással elfogadó Magyarország különutassága ugyanis már a lengyelekre is átragadt. És itt a gond az Economist szerint: hogy az EU túl régóta szemet huny Orbán cselekedetei felett. A szerző szerint fel kéne függeszteni az ország uniós szavazati jogát, az Európai Néppártnak pedig ki kéne vágnia a Fideszt.
Azokat a támogatásokat, amik nélkül nem lenne szinte beruházás Magyarországon (és a kormány állításával egyértelműen ez nem jár az országnak automatikusan). De annak ellenére önti az EU a pénzt az országba, hogy nem léptünk be az új európai ügyészségbe, borzasztóan korruptan használjuk fel a támogatásokat és ugye nem tartjuk be a demokratikus játékszabályokat.
Mindeközben Orbán hiába próbálta az EU ellen fordítani a magyarokat (megemlítik az Állítsuk meg Brüsszelt! plakátokat is), a magyarok háromnegyede az unióban képzeli el az ország jövőjét. A demokrácia és a szabadság is fontos a magyaroknak, akik még emlékeznek a Budapest utcáin vonuló szovjet tankokra. Szóval a cikk semmi újat nem mond.
