Pár napja a Magyar Narancs írta meg, hogy az Alföldi Tej dobozán olyan gyerekek fotói is fent vannak, akiket már régen megtalált a rendőrség, vagy éppen “alig” fél napra csavarogtak el. Márk, G. Klaudia és B. Bálint sem érti, miként lehetséges, hogy a fotójuk még mindig a dobozokon díszeleg. Bálint ráadásul már nagykorú, tehát nem is szerepelhetne a kampányban.
Van azonban olyan budapesti család, akiket a Kárász Róbert cége által vitt projekt körüli balhé mélyen érintett.
A Magyar Nemzet felkereste a családot, akik elmondták, fiúnak nyolc évvel ezelőtt a Margit-szigetről veszett nyoma, de még mindig hazavárják.
Dávid tizennyolc éves volt ekkor. Épphogy leérettségizett és elkezdett környezetvédelmet és vízgazdálkodást tanulni, amikor 2009. szeptember 11-én nyoma veszett. Ackermannék tudták, hogy Dávid a Margit-szigetre készül, hogy találkozzon barátnőjével, Ágival, aki több hónapos külföldi tanulmányútra indult Új-Zélandra a következő héten. A fiú elmondása szerint az volt a tervük, hogy a szigeten találkoznak, majd onnan elmennek megnézni az ARC-kiállítást.
Az édesanya aznap fél ötkor házuk ajtajában látta utoljára a fiát, akivel beszéltek pár mondatot, majd elindult szórakozni, és többé nem tért haza – mesélte elcsukló hangon az Magyar Nemzetnek az Ackermann Jolán.
Később a fiú pénztárcája és telefonja is megkerült, de a barátnő és a velük együtt söröző társaság beszámolója zavaros, abból nem lehetett rájönni, mi történt pontosan, a térfigyelő kamera felvételei pedig törlődtek, mire a rendőrség lefoglalta őket.
Az eltűnést óta Ackermannék teleplakátolták az országot fiuk fényképével. Ennek köszönhetően egy időben rengeteg telefonhívás érkezett, sokan látni vélték Dávidot. Természetesen minden ilyen hívásra csapot-papot hátrahagyva ugrottak a szülők, ami lelkileg felemésztette az édesapát és az édesanyát is.
Ennek ellenére nem adják fel, nem nyugszanak, amíg ki nem derítik, mi is történt azon a zavaros nyári napon.
