Forgács István: Orbán attól fél, majd jól megírják, hogy a magyarok felfalják a cigányaikat

Tegye föl a kezét, aki úgy dönt, holnaptól nem veszekszik a tanárral! Oké, van néhány kéz a magasban. Miért nem lopunk defibrillátort? A zakó teszi? Irány a Fidesz? Nagyinterjú tejjel, cigány cigányszakértővel.
Korábban a témában:

Tele vannak droggal a cigánysorok. Legalábbis ezt állítja ön egy minapi tanulmányában. Meg azt is, hogy „cinkos hallgatás” övezi a jelenséget. Hol látott drogot?

Sokan szeretik azt gondolni, hogy súlyosan általánosítok, amikor a cigányokról szólok. Éppen ezért mondom, nem az összes cigány telepről beszélek, de sok és egyre több helyen döbbenetesen komoly gond az olcsó drog.

Az egyik alföldi városban maga a polgármester mutatta meg, hogy helyben termelt, szárított fűből készült termékeket hol szokták helyi fiatalok autóba pakolni. De nem ám marihuánát, hanem szó szerint kaszált füvet, amit leszárítanak, ledarálnak, aztán megszórnak valami szintetikus szarral.

Még csak elemezni se lenne könnyű, milyen vegyületek, milyen elszívni, felszippantani való kerül ilyenkor egyik kézből a másikba. Oroszországra mondják, hogy ott mindent megisznak az emberek, amiben alkoholtartalmat remélnek. Ma valami hasonló megy sok cigánysoron, főleg Hevesben, Szabolcsban, Borsodban: a bódultságért bármit. Az elmúlt tíz évben a nagyon olcsó, nagyon rossz minőségű, sok esetben a soron kotyvasztott dizájnerdrog egész egyszerűen beköltözött a cigányok közé.

Mennyiből lehet ma bebódulni?

Ötszáz-hétszáz forintból már simán. A mellékhatások kiszámíthatatlanok. Épp egy éve két kismama nem sokkal szülés előtt drogot kapott a sógortól, rosszul lettek, életveszély, rohammentő, császármetszés, végül mindkét gyerek maradandó sérülést szenvedett, az anyukák kis híján meg odavesztek.

És mi történt utána? Lement két kisebb tévéstáb, körbenéztek, körbekérdeztek, a harmadik utcában megtalálták a terjesztőt, és ennyi.

Ha egy-egy terjesztőt elfognak és elítélnek is, új áll a helyére azonnal, minden megy tovább, szükséges és valós változás nem érkezik.

Mert?

Mert a nagybetűs politika mindenkor azt gondolja, hogy a cigányügy nem számít. Meg azt is gondolja, hogy választást kell nyerni, nem pedig jól kormányozni.

És nem ismeri fel, hogy a társadalom végtelenül hálás lenne annak a pártnak, amelyik értelmes romaprogrammal állna már végre elő.

24.hu / Neményi Márton

Ha ön diktálna romaügyben, mi lenne az első lépése?

Tudatot formálnék, személetet, gondolkodásmódot próbálnék megváltoztatni. Ha futhat az Unescónak Törökországban kampánya arról, hogy tessék hagyni tanulni a lányokat, akkor én idehaza is próbálkoznék hasonlóval.

Teleóriásplakátolnám az országot: „Ramóna eldöntötte, hogy tanulni fog, és ebben senki nem akadályozhatja meg. A családja sem.” Ebben minden benne van.

Egy bátor kormányzat fel merné ezt vállalni, és nem félne attól, mit mondanak a liberális jogvédők.

Ramóna ugye cigány?

Persze.

Akkor az ön plakátja azt állítja, hogy a cigányok úgy általában nem engedik tanulni a gyerekeiket, különösen a lányaikat. Ez nem megbélyegzés?

Ez a szlogen Ramónáról szól és nem a cigányokról. Ha mi, cigányok, mégis magunkra vesszük, az ékes bizonyítéka, hogy volt értelme kimondani e mondatokat, és reakcióra késztetni a közösségünket. És akkor be kellene bizonyítani, hogy mindez nem vonatkoztatható a hazai cigányokra. Én örülnék a legjobban.

De hogy mennyi Ramóna van ma Magyarországon, akkor tudnánk meg, ha végre bele mernénk nézni a valóságba.

A romák lakta vidékek pedagógusaitól bárki megtudhatja, hogy a cigányok többsége visszahúzza-e a tanulástól a gyerekeit egy-egy településen, járásban. Azt szeretném, ha tíz év múlva ugyanezek a tanárok arról számolnának be, hogy változnak a dolgok, és egyre több cigány lány jut el legalább a szakmunkás-bizonyítványig. De a lényeg az, hogy ha kormány migránsügyben kemény véleményt fogalmazva meg hajlandó volt beleállni a plakátkampányba, akkor cigányügyben ne féljen már kétszáz, körúton belüli értelmiségitől.

Rég nem fél tőlük.

Ebben a kérdésben szerintem igenis van szabódás bőven.

És a nyugati kritikától is fél, attól, hogy majd jól megírják, hogy a magyarok felfalják a cigányaikat.

Pedig ha teleszórom az országot a szemléletváltozást célzó plakátokkal, akkor a többségi társadalom nem kérdőjelezi majd meg, miért akarok milliárdokért iskolafejlesztési programot és tanulás-pálya modelleket kidolgozni és elindítani azokban a térségekben, ahol rengeteg cigány gyerek jár pocsék iskolákba.

Mert bár a könyv minden kézben kinyílik, kell a külső segítség.

Célom, hogy változzon a szemlélet, de ezt a kormánynak is segítenie kell. Akár óriásplakáttal. Sőt, a legjobb lenne az Unescóval közösen, hogy senki ne kérdőjelezze meg a szükségességét. Nincs társadalmi közmegegyezés, ahelyett, hogy programokat indítanánk, azon vitatkozunk, a cigányt hívhatom-e cigánynak, vagy szebben hangzik a roma. Pedig, ha le akarsz fogyasztani egy száznyolcvan kilós embert, nem azt kell marcangolni, miért hízott meg, hanem azt, hogyan fogyhat le.

Máshol is gond ez. Olvasom, Angliában azért csúszott évekig egy az afrikai bevándorlók körében terjedő AIDS-fertőzést visszaszorítani hivatott kampány, mert az illetékesek a politikailag korrekt beszéd jegyében nem merték megnevezni a „célcsoportot”, és úgy általában kampányoltak az óvszerhasználat mellett.

Nyilván ilyen is van. Másutt viszont, ha csak kicsiben is, de működik a dolog, és sikerül átállítani a cigány közösségek gondolkodását. Cserdiben a polgármester egészen egyszerű választásokra késztette a családokat. Segélyért kopogtatott nála egy família azzal, hogy éhesek a gyerekek.

Kiment hozzájuk, kiborította a kukát, mutatta a szemétben az üres sörösüvegeket és cigis dobozokat, és megkérdezte, tisztességes dolog-e erre költeni a pénzt, miközben a gyerek éhezik, és a falu kasszája is véges.

Ez jó.

És mi következik belőle? Meg kell mondani a cigányoknak, hogyan éljenek?

A legkevésbé se gondolom, hogy a cigány családok képtelenek a gyereknevelésre és a racionális gondolkodásra.

De sok helyen igenis el kell nekik magyarázni, hogy a család és az egyén döntésein is múlik, hogy a felcseperedő gyerekek húszéves korukra tisztességesen élő, adófizető polgárok lesznek, vagy drogosként, munkanélküli alkoholistaként, bűnözőként, netán nyomorgó, tudatlan, a maga halmozottan hátrányos helyzetét továbbörökítő sokgyermekes szülőként végzik.

Négyszemközt szinte nincs az a cigány értelmiségi, aki ne ismerné el, hogy szét kell választani a fekete és fehér dolgokat, és van abban racionalitás, amit mondok. Beszélni kell a cigány közösségekkel, kiállni eléjük, magyarázni, aztán cserdisen egyszerű kérdéseket feltenni, melyekre egyszerű válasz adható.

Például?

Konstruktív feszültséget kell ébreszteni a cigány közösségekben, onnantól működik a dolog. Ha a cigány fiú édesanyja megpofozta a matektanárnőt, és a cigánysorról a tanárnő mellé áll három tekintélyes ember, akkor végre lesz értelmes vita a cigányok között.

Mert valamelyik a háromból azt mondja majd az anyukának, hogy „Mari, mit csinálsz? Hát nekünk kell az a tanárnő! Ha a fiadék nem hagyják békén, holnap összepakol, megy vissza Debrecenbe, és nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket.”

Föl kell fogni a tettek, döntések következményét. A racionalitásnak vissza kell költöznie a cigány közösségekbe.

Ön milyen „cserdisen egyszerű” kérdéseket tenne fel?

Kezdjük az oktatással, az a kulcskérdés.

Tegye föl a kezét, aki úgy dönt, holnaptól nem veszekszik a tanárral! Oké, van néhány kéz a magasban.

És most tegye fel a kezét, aki szerint jó dolog az iskola. Oké, most is van jó néhány jelentkező. És most tegye fel a kezét, aki szerint jó dolog, hogy a rászoruló roma családok gyerekei számára ingyenes az étkezés. No, ennek is sokan örülnek. Szóval van ingyen iskolám, ingyen étkezésem, ja, és van ingyen tankönyvem. Ez jó dolog?

Na, barátaim, hát ennyit tett az állam értetek, most jöttök ti.

Szorítsátok rá a gyerekeiteket a tanulásra, a pedagógusok tiszteletére, a szabályok betartására, támogassák őket abban, hogy legalább szakmát szerezzenek. Sajnos a demográfiai folyamatok miatt bizonyos helyeken elkerülhetetlen az óvoda és az iskola elcigányosodása. A legfőbb veszély, hogy sorozatosan kudarcok, támadások érik a tanárt, aki motiválatlan lesz, és egyszer csak már nem érdekli, hogy az imént elhangzottakat felrajzszögezze az égboltra a cigánysor fölé, és nem küzd azért, hogy az iskola a helyi cigányságban is érték maradjon. Kőkemény ott a munka, hiszen a gyerekekkel jön a családi háttér, az alacsonyra tett elvárások, a víziónélküliség, a növekvő iskolai erőszak, a „ti és mi” hozzáállás, melyben az iskola az államot, az elnyomást, a gonosz hatalmat képviseli, ami elidegeníti az iskolát a cigányoktól.

Ráadásul évfolyamról évfolyamra tízezres nagyságrendben lépnek éretlenek az iskolába, akik képtelenek elfogadni a nekik nem tetsző döntéseket, nincs belső kontroll, a közösségben sok erőszakot élnek meg.

A pedagógusnak pedig nincs se ideje, se energiája segíteni behozni az óvodában összeszedett hátrányt.

24.hu / Neményi Márton

Hol lett ez elrontva?

Minimum Magyar Bálintig kell visszamenni, addig, hogy az óvodában a fegyelmezés szitokszóvá vált. De tekinthetünk még visszább. Aki ma Magyarországon közfeladat ellátásához képez óvónőt, tanítót, tanárt, buszvezetőt, mentőst, orvost, védőnőt, postást, rendőrt, mind korszerűtlen tudást ad át.

A rendőr nincs arra felkészítve, hogy bemenjen a kocsmában verekedő cigányokhoz, a mentőorvos nincs felkészítve arra, hogy a haldokló cigány asszony mellett virrasztókkal elfogadtassa, ha már nincs segítség.

A cigány emberhez nagyon sok településen másként kell fordulni, más tudásra, tapasztalatokra és képességekre is szükség van, ha az ember közfeladatot lát el.

A cigány helyett használhatná a mélyszegénységben élő kifejezést. Miért nem teszi?

Kérdezzünk meg bizonyos megyékben dolgozó mentősöket, rendőröket, pedagógusokat, munkájuk során hol és kikkel kerültek konfliktusba.

A válasz: zömmel cigányokkal. Nem kizárólag, de leginkább velük. És megint mondom, ez nem genetika.

Ez szocializációs nehézség.

A mélyszegény nem cigány élete aligha különbözik a mélyszegény cigány életétől. Az öröklött tanulatlanság, a nincstelenség és az ezekkel gyakran együtt járó morális leépülés a probléma és nem a romaság, nem?

Ettől még a mélyszegénységben élők zöme cigány.

Az általánosításnak nem az a vége, hogy minden cigány lop?

Ezt én is visszautasítom.

De van megoldás, hogy másképpen lássa a világ a dolgokat: senkinek nem kellene lopnia.

És senkinek nem kellene megvernie a mentőst.

Nem lop, nem ver mentőst minden cigány.

Nem. De a kevés is soknak hat, ha elsősorban azzal találkozik valaki.

Egy roma barátomtól hallom, ha fölszáll a hatos villamosra, hiába, hogy úgy öltözik, mint bárki más, a körötte lévők közelebb húzzák magukhoz a táskájukat.

Ha én fölszállok a buszra, senki nem húzza közelebb magához a táskát.

Tán a zakó teszi.

Lehet.

Hatezer forint… Úgy vélem, az is előítélet, általánosítás, rosszindulatú stigmatizálás, hogy a romák jelentős része cigányellenesnek tartja a többségi társadalmat.

Ez egy rémisztő általánosítás, és egyáltalán nem igaz. De nem tud nekem olyan roma megasztárt mutatni, aki ne szomorkodott volna már a nehéz gyerekkor, a kirekesztés és a rasszizmus miatt. És itt akár át is léphetünk az oktatásból a bűnözésbe. Ugyanis a kábítószerről, a prostitúcióról és az erőszakról is beszélni kell a cigány közösségben.

Közöttük ülve kell elmagyarázni, miért nem verünk tanárt, mentőst, miért nem lopunk defibrillátort.

Szembesíteni kell őket minél korábban és minél többször, hogy bár a körülmények nehezek, de általában van választási lehetőség. A Btk.-ban egy ideje benne van, hogy bizonyos esetekben már a tizenkettedik életév betöltésétől bíróság elé állítják az elkövetőt. Cigány fiataloknak évek óta beszélek erről is helyi közösségekben.

Kizárólag cigányokat ültet be az előadásaira?

Velük dolgozom, nekik mondom el, szerintem ez miért fontos.

Miért küldi ki a veszélyeztetett nem cigányokat?

Nem küldöm ki őket. De nem ők a célcsoport, ha változást akarok ma Magyarországon cigány ügyben. Mert a nem cigány tizenkét éves által elkövetett súlyos testi sértés nem rombolja a többség-kisebbség viszonyát.

De ha Kolompár Rikárdó üti le a szomszéd nénit, két napig róla szól a média, sőt, régebben még a Gárda is levonult fáklyástul a faluba.

Ezt akarom elkerülni.

Az is baj, nem, ha a nem cigány tizenkét éves mélyszegény üti le a szomszéd nénit?

Baj bizony.

Akár neki is elmagyarázhatná, hogy ha így tesz, börtönbe kerül.

Akár. De az nem formálja a cigányok és a többségi társadalom viszonyát.

Az a terv, hogy megannyi Forgács járja majd a cigánysorokat, és addig el nem mozdul egy-egy portáról, míg ki nem csikarja az igeneket az imént elhangzott kérdésekre?

Erről lenne szó. Mindehhez amúgy tisztességes, megbízható, progresszív helyi cigány vezetők kellenek.

Van még olyan, hogy vajda? Nem az operettvajdákat kérdem, hanem azokat, akik tekintéllyel bírnak.

Karizmatikus cigány ember szinte minden településen akad. Egyre több helyen valamilyen protestáns kis egyház cigány vezetője tölti be ezt a szerepet, pünkösdisták, baptisták, ez szinte mindegy is. Ők tudnak igazán tenni a szemléletváltásért, a kábítószer, a prostitúció, az erőszak ellen. És a polgármesterek között is találunk romákat. Gond akkor támad, ha lefekszenek a politikának, vagy ha visszaélnek a hatalmukkal, pláne, ha bűncselekményt követnek el.

A nyírpilisi polgármestert, aki nem mellesleg cigány, uzsorázásért pár hete bevitték a rendőrök.

Rengeteget ártott a cigányság megítélésének, hiszen az ügyével tele volt a sajtó. Arról bezzeg alig született cikk, amikor a nem roma gyömrői polgármestert ítélték el korábban.

24.hu / Neményi Márton

A politika kikből csinál ma cigány vezetőt?

Bárkiből, de láthatjuk, hogy nem a legjobbakból. Sőt. A pártok sajnos nem mernek érdemi cigány szereplőket maguk mellé emelni. Járóka Lívia és Mohácsi Viktória megjelenésekor azt hittem, most aztán tízesével kerülnek a nagypolitikába a tanult, rátermett cigány fiatalok, de ők is csak felüdülést hozó kivételek lehettek. Egyetlen pártnak sincs saját cigány értelmiségi munkacsoportja, az MSZP egykori roma tagozata alakult nemrég civil szervezetté, ők így talán eredményesebbek, láthatóbbak lehetnek.

Helyette inkább a legnagyobb hasú, legnagyobb kalapú, legnagyobb hangú cigány embernek hisznek a pártok, aki becsörtet a pártközpontba, és kér hárommillió forintot azzal, hogy cserébe majd ő szállít félmillió cigány szavazatot.

A minap a botrányok miatt feloszlatta magát a Híd a munka világába nevű foglakoztatási szövetkezet. Hogy van az, hogy számos korrupciós ügyben érintett létrehozó, Farkas Flórián továbbra is országgyűlési képviselő?

Mert egy mandátum négy évre szól. De ez is változni fog egyszer, és ebben egyre többen hisznek a Fideszen belül is. Sőt, egyesek tüntetőleg kerülik a társaságát.

A soha el nem süllyedő farkasflóriánoknak mi a titkuk?

Könnyű őket sakkban tartani, használni.

És kérés nélkül is felfalják bármikor saját magukat. A nagypolitika meg kér magának ilyenkor egy kávét, és végignézi.

Igaza van, ennyit érnek az ő szemükben is.

Ön is volt kormányzati roma, Medgyessy idején, 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott osztályvezetőként Teleki László romaügyi államtitkár alatt. Teleki miért nem csinált valami érdemit?

A Roma Integráció Évtizede nemzetközi program komoly, érdemi kezdeményezés volt. Ennél többet mit lehetett volna?

Mit?

Nem tudom. Teleki hitte, eredményes lehet, de talán nem volt kellően felkészült, hogy mekkora lehetőséget is kapott a kormányzattól, és arra, hogy az elméleti lehetőség a gyakorlatban milyen kínokkal teli küzdelmet jelent. De ha felkészült lett volna se biztos, hogy hagyják. Ahogy mondtam: általában nincs politikai akarat. Az Orbán vezette kormány talán lassan felfogja, mekkora súlya van ennek a kérdésnek, már csak gazdasági szempontból is.

Az ország hosszú távú finanszírozhatósága múlik a cigányokon.

Oktatás és gazdasági folyamatok. Elsősorban innen kellene ezt megközelíteni. Izgalmas, hogy a for profit szektor egészen nyitott ebben a kérdésben.

Úgy fogalmazott a miniszterelnök, hogy a cigányság Magyarország rejtett erőforrása. Jöttek is rögtön a szellemesnek szánt dumák, melyek a cigányokat már nem „etnikumnak”, „braziloknak”, hanem „erőforrásnak” gúnyolták.

Gúnyolhatják bárminek, az tény, hogy valamit kell kezdeni a cigányokkal.

Indiába nem küldheted, és a Holdra sem lőheted fel őket.

Indiába? Holdra?

Én is csak az erőforrásozó radikális barmokat idéztem. De a lényeg: abban maximálisan egyetértek a miniszterelnökkel, hogy minden megszülető gyerekre szüksége van az országnak.

A barnabőrű Balog Ramóna és a fehérbőrű Kovács Viktória egynapos korában ugyanannyit ér, ugyanazokat a lehetőségeket rejti.

Az a nagy kérdés, hogy a következő húsz évben ad-e neki annyit a családja meg az állam, illetve ad-e annyit az állam a családjának, hogy Viktória mellett Ramóna is kifuthassa a tehetségét.

Orbán etnikailag, kulturálisan homogén társadalmat akar. Egyetért vele?

A kulturális része nekem azt jelenti, hogy a karácsonyt karácsonynak lehet hívni, és hogy tiszteljük, akinek fontos, hogy a húsvét visszakapja méltóságát, felvállaljuk, hogy évszázados hagyományok segítenek a társadalmunkat sokszínűnek, mégis egységesnek megélni.

Az etnikai homogenitás kifejezéssel kapcsolatban sem értem, miért kapja fel mindenki a fejét.

Évezredek óta törekszik arra szinte minden etnikai alapon meghatározható népcsoport, hogy megőrizze önmagát, New Yorktól Tokióig, Johannesburgtól Szingapúrig. És bár tán nem a legjobbkor hangzottak el Orbántól ezek a gondolatok, mindenki úgy értelmezi, ahogyan az a saját érdekét szolgálja. Zsidó-keresztény alapon nyugvó társadalmunk van, sokan talán nem is fogják fel, milyen sokat köszönhetünk ennek.

Az esetleg bevezetendő alapjövedelem kapcsán is szóba került az etnikaiság.

Ez is borzasztóan egyszerű.

A cigányok zöme munkanélküli, ha ilyen körülmények között vezetik be az alapjövedelmet, azt a többségi társadalom úgy fogja érezni, hogy a cigányok még kevésbé tesznek a közösbe, miközben a korábbinál többet vesznek ki onnan.

Ami nyilvánvalóan nem igaz, de a többség így akarja majd látni. Aki szerint nem valós félelem, hogy ez kiélezheti a cigányság és a többség viszonyát, az súlyosan téved, vagy tudatosan néz mellé.

Attól nem tart, hogy az etnikai homogenitás határa egyszer csak nem a magyar állampolgárok és a migránsok, hanem a fehér magyarok és a cigányok között húzódik majd?

Azért nem, mert a cigányok és a többség viszonya alakítható.

A többségi társadalom igenis nyitott arra, hogy pozitívan csalódjon a szomszédban lakó, a buszon vele utazó, a gyerekkel egy osztályba járó cigányokban.

Ezt kell használnunk, segítenünk, hogy ne csak olyannak lássanak minket, mint akik visszaigazolják az előítéleteket.

„Lennék én a cigány Habony” – ön mondta ezt egy korábbi interjújában. Milyen a cigány Habony?

Igyekeztem viccesen, figyelmet felkeltően fogalmazni.

A cigány Habony látja, érti, mit akar a többségi társadalom a cigányoktól és a kormányzattól.

És ezt megpróbálja olyan struktúrákba, olyan intézkedésekbe szervezni, hogy azzal a hazai cigány közösségek többségében zajló romló folyamatokat meg lehessen állítani, sőt el is meri képzelni, tíz-tizenkét év alatt miként vezethet ez eredményre. Ezzel igenis lehet a hazai cigány közösségeknek segíteni, ez igenis felemelkedést kínálhat. Emellett segít a cigányoknak megérteni, mi az, amit ők maguk is tehetnek saját magukért – az egészen apró dolgoktól egészen odáig, hogy településükön büszkék legyenek rájuk a többségiek.

Szeretne országgyűlési képviselő lenni?

Habony se képviselő. Haha.

Nem a képviselőség meg a pozíció a lényeg.

Hanem az, hogy egyszer majd síri csöndben ülhessek valahol egy laptop előtt egy asztalnál, és én határozhassam meg, hogy cigányügyben hogyan kommunikálunk, hová és milyen óriásplakátot tegyünk ki, a minisztériumok mit csináljanak, milyen programok mentén dolgozzunk ki fejlesztéseket, hogyan vonjuk be a for profit szektort, hogyan állítsuk a fejlesztések mellé a többségi társadalmat, hogyan adjunk valós képet magunkról a külföldi megítélés során, satöbbi.

Ugyanakkor egy parlamenti képviselő biztosan hatással lehet a kormányzati munkára és döntésekre is.

Melyik pártba ülne be? És melyikbe férhet be?

Nehéz kérdés mindkettő. Ahova mennék, oda nem biztos, hogy beférek ma még. Ugyanakkor egy aktív, cselekvő ember többet érhet ebben a kérdésben akár a közigazgatásban is, mint valaki, akinek gombokat kell nyomogatnia.

A Fideszbe beülne?

Természetesen – ott a pénz, ott lehet megváltoztatni a jogszabályokat, rajtuk keresztül lehet a kormányzati munkát befolyásolni. Arról nem is beszélve, hogy sok helyen igenis kedvelnek az emberek, politikai hovatartozástól függetlenül. Azaz, ha a kormányzat felvállalja, ahogyan én látom a cigányügyet, az vezethet a társadalmi közmegegyezés felé. Hosszú az út, míg a párt vezetőségében is kellő bizalmat ébreszthetek, a következő hónapokban megpróbálok ebbe az irányba mozdulni.

Most még ott van nekik Farkas, de a neki egykor kiosztott bizalom fogyása talán teret enged mások megjelenésének is.

A barátaim, szakmai ismeretségem zöme fideszes, többen biztatnak meghatározó politikusok, ugyanakkor párthoz érdemben sosem voltam köthető. Nem voltam kellően rafinált, dörgölőző, sosem hazudtam azt, hogy mennyire lojális vagyok. Farkasnak ez sikerült Horn Gyulával és Orbán Viktorral is.

24.hu / Neményi Márton

Miben jobb Farkas Flórián, mint ön?

Mindenben. Hahaha.

Egy fideszes pszichológus mondta néhány éve a Parlamentben, hogy Flóri a szénerőmű, én az alternatív szélenergia, kár, hogy Kínában vagyunk 1992-ben.

Azt kérte, várjak még néhány évet. Hát, én várhatok. A probléma viszont biztosan nem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Budapest, 2008. október 26.
Elhunyt Buss Gyula a Thália Színház tagja. A kép 1955. július 14-én készült a Princ, a katona című film forgatásán, jobbra Ernyei Béla.
MTI Fotó: Keleti Éva
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.