A minden előzmény nélküli Momentum Mozgalom harminc nap alatt annyi aláírást gyűjtött csak Budapesten, mint amennyi szavazatot kapott az LMP 2014-ben az országgyűlési választáson összesen. (Egészen pontosan a pártra három éve 269 414 szavaztak.)
Tarlós Istvánt ugyanebben az évben a nagyjából 1,4 millió fővárosi választópolgár közül 290 675 választotta főpolgármesterének, a második Bokros Lajos 213 500 szavazatot kapott, a Jobbik jelöltje, Staudt Gábor 42 093-at.
Ennyi aláírást gyűjtött össze a Momentum egy hónap alatt azért, hogy népszavazás lehessen arról, rendezzen-e Budapest olimpiát 2024-ben. (Arról később, hogy eljut-e a kérdés a referendumig, a kormánypárt gyávasága miatt erre kevés az esély.)
A siker
Ez a szükséges 138 ezer közel duplája, azzal együtt, hogy az aláírások 20 százaléka is érvénytelen lehet.
A gyűjtési időszak egyik legnagyobb tanulsága az, hogy az infrastruktúra nélküli Momentum egyszerre bizonyította be, hogy:
- a kormányzati túlhatalommal rendelkező Fideszről csak a mostani ellenzék mellett hiszik azt a választók, hogy bebetonozta a hatalmát, illetve
- egyértelmű lett az is, hogy ezek a pártok – a Jobbik és a baloldali tömörülések egyaránt – vagy nem érdekeltek a kormányváltásban, vagy képtelenek rá.
Az induláskor 140 taggal rendelkező egyesületnek sikerült úgy tematizálnia a közvéleményt, hogy a Fidesz 30 napig nem szólalt meg, a hozzá hű lakájmédia pedig folyamatosan támadta őket.
Ha egy kormánykritikus közösség egyedi, mindentől és mindenkitől megkülönböztethető témát talál magának, akkor ki lehet törni az elhallgatási spirálból – csak a Fidesz által létrehozott kommunikációs kényszerzubbonyt nem kell felhúzni.
A valóság
Ez pedig a parlamenti patkó akolmelegéhez szokott pártoknak nehezen megy, az évtizedes reflexek használata ilyenkor csak arra elég, hogy az amúgy üvegplafon áttörésére és gyors cselekvésre képtelen erők néhány százalék és a lepattanó bezsebelésének reményében ráakaszkodjanak a futó szekérre, majd amikor szóvá teszik ezt nekik, durcásan arrogánsnak és agresszívnak nevezzék azt, ami új, lemásolása pedig képtelennek tűnik.
A Jobbik, ha lehet, még nagyobb gödörben, a néppártosodás álarca mögé bújva ugyanis hagyták teljesen elmenni a témát maguk mellett, holott a közvélemény-kutatások egyértelműen kimutatták, szavazóik legalább olyan mértékben utasítják el a rendezést, mint a balosok.
A gyávaság
Nagy az esély arra, hogy a Fidesz újfent megfutamodik attól, hogy egy látványos politikai esemény (tüntetés, népszavazás) során szenvedjen vereséget. A netadós demonstrációk tízezrei már megmutatták, hogy a kormány fél, amit csak tovább erősített az, hogy először kopaszokkal ellehetetlenítették, majd a népítélet helyett inkább önmaguk vonták vissza a vasárnapi boltzárról szóló korábbi döntésüket. (Ez utóbbi az MSZP egyetlen sikere az elmúlt négy évben – látványos profit nélkül.)
Orbán most Tarlósra mutogat, mondván nem a miniszterelnök dolga az olimpiáról dönteni, holott már 2001 óta nagy álma a játékok megrendezése. A Magyar Olimpiai Bizottság, a pályázat egyik benyújtója is a főpolgármesterre ken mindent, meg árulónak nevezi az ellenzéki pártokat, Tarlós pedig nem tehet mást, szerdán visszavonhatja a kandidálást.
A valóság és a gyávaság kettőse közül azonban még mindig a Fidesz felé billen a mérleg, a kormánynak nem kell tartania mostani ellenzékétől, legfeljebb még kevesebb lesz a nyilvános szereplés, a részvételi demokrácia pedig nemzeti konzultációkra és négyévenkénti ikszekre szűkül.
Az útelágazódás
De csak akkor, ha a single issue Momentumnak nem sikerül megbirkóznia az aláírásgyűjtésnél sokkal nehezebb feladattal, azzal, hogy ne legyenek egy új Milla, a fellángoló, majd hirtelen füstté is váló, egyetlen ügy köré szerveződő és a túlélésre képtelen mozgalmak panteonjának újabb oszlopa.
Fekete-Győr András elnök az aláírások leadásakor bejelentette, országjárásba fognak, a budapesti téma mellett elkezdenek az ország problémáival is foglalkozni.
A kérdés az, hogy mennyire ismerik őket a körúton kívül és mennyire érdekli az embereket egy újabb politikai tömörülés, akik az egészségügy és az oktatás katasztrofális helyzetéről beszélnek.