A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!
Mirkóczki Ádám jobbikos politikus néhány hete szegezte Lázár Jánosnak a kérdést a parlamentben ‘56 kapcsán: mikor tárják fel az ügynökmúltat? A miniszter meglepő őszinteséggel válaszolt. Elmondta, tényleg nem az a legfontosabb a forradalommal kapcsolatban, hogy az állam vagy a pártok milyen megemlékezést, rendezvényt tartanak, hanem az, hogyan él az ’56-os forradalom, valamint az azt megtorló rendszer a magyarok emlékezetében.
Itt azonban egy alapmondatra fölhívnám a figyelmét. Ma Magyarországon a magyar választópolgárokat megkérdezve, elsöprő többségben vannak azok, akik Kádár Jánost és életművét az ország dicsőségfalára írják.
![Imádjuk Kádár Jánost, mintha kötelező lenne 1 Fortepan](http://24.hu/app/uploads/2016/10/kadar4.jpg)
Majd rátért arra, hogy magas azoknak az aránya, akik Szent István és Mátyás király mellett Kádárt is kimagasló történelmi személyiségnek tartják.
Lázár tovább pörgette a Kádár-témát, később arról beszélt, a korábbi pártfőtitkár gyilkos, kollaboráns és hazaáruló volt, neki pedig elege van a Kádár-nosztalgiából.
De vajon beszélhetünk-e ’56 győzelméről akkor, amikor Kádár sok honfitársunk szerint még ma is az egyik legnagyobb államférfi, az egyik legnagyobb magyar politikus. Ugyanaz a Kádár, aki az ’56 utáni megtorlásokat kitervelte és végrehajtotta. Pedig a szovjetek behívása, a negyvenéves katonai megszállás megszervezése a nemzeti históriánk talán legsúlyosabb hazaárulása volt, mondta.
A legpozitívabb
1999-ben volt egy Medián-felmérés arról, hogy ki a legnépszerűbb XX. századi politikus. Az első helyen Kádár János végzett. 2006-ban a kutatást megismételték. Az eredmény nem változott. A megkérdezettek három nevet sorolhattak fel, Kádár 41 százalékot szerzett, toronymagasan nyert. (A párt első embere mellett a válaszadók a második alkalommal Göncz Árpádot, Horn Gyulát, Antall Józsefet és Nagy Imrét említették meg.)
![Imádjuk Kádár Jánost, mintha kötelező lenne 2 Fortepan](http://24.hu/app/uploads/2016/10/kadar1.jpg)
Ennek az embernek esett neki Lázár. Meg annak az embernek, akit a mucsai vidéken még mindig megmentőnek, munkahely teremtőnek, ételadónak, lehetőséget osztogatónak tartanak.
Zsír, hitel, hagyomány
Mert Kádár idején lehet, hogy nem mehettünk külföldre, meg nem volt ez a fene nagy szabadság, de mindenkinek volt munkája, nem úgy, mint most.
Nagyjából így tudom összefoglalni a vidéken, nagymamáknál töltött gyerekkoromat.
Pedig Kádár rendszere az ‘56-os forradalom leverése után kivégzésekkel és megtorlással indult és szilárdult, és később is csak a hanyatló nyugat hitele tartotta életben a rendszert, Kádár 1984 és 1988 között megduplázta az államadósságot.
![Imádjuk Kádár Jánost, mintha kötelező lenne 3 Fortepan](http://24.hu/app/uploads/2016/10/kadar5.jpg)
Szépül
Mindezek ellenére a már említett Medián mellett a GfK Hungária is kikutatta 2008-ban, hogy a többség szerint a XX. század Magyarországának legboldogabb időszaka a rendszerváltás előtti világ volt. Hatvankét százalékuk gondolta így, a ‘89 utáni időket csak tizennégy százalék vélte a legboldogabbnak. 2001-ben is csináltak egy hasonló felmérést, ahhoz képest 2008-ra szépült Kádár rendszerének megítélése.
Csepeli György a Kádárt övező nosztalgiáról azt mondta a 24.hu-nak, hogy a jelenség nem egyedi, a posztszovjet térségben ez elterjedt.
“Oroszországban is van Sztálin-kultusz, a román társadalomban is Ceaușescu-szimpátia, egyedül talán a keletnémeteknél meg a volt csehszlovák térségben nincs. Még Tito-kultusz is létezik”, mondta a szociológus.
Ennek meglátása szerint az az oka, hogy a szocializmusnak kétfajta megítélése van. A liberális értelmiség szerint ez egy emberi jogokat sárba tipró rendszer volt, de sokan vannak, akik az esszenciális biztonságra emlékeznek belőle.
Ha mérlegre kerül a szocializmus, a legtöbb embernek az akkori létbiztonság fontosabb, mint a mostani szabadság, ezért a nosztalgia.
Ugyanis Csepeli szerint a rendszerváltás után százezrek veszítették el a biztosnak hitt munkahelyüket és találták magukat a társadalom szemétdombján. “Ma egy vékony elitet leszámítva senki nem tud előre tervezni.”
A szociológus szerint az új rendszer legitimitási problémákkal küzd. “El kellene valahogy hitetni az emberekkel, hogy milyen jól élnek, csak ez nem megy, ha a legtöbben pozitívan emlékeznek Kádárra.”
A cél most az lehet, hogy Kádárt démonizálják, a sötét foltjait domborítsák ki a médiában, a Rajk-pert, a forradalom utáni tisztogatást és a megtorlásokat.
Csak hát ehhez több tehetségre lenne szükség, mint amennyi a Habony-műveknek van.
![Imádjuk Kádár Jánost, mintha kötelező lenne 4 Fortepan](http://24.hu/app/uploads/2016/10/kadar6.jpg)
Rainer M. János történész korábban azt mondta a Kádár-nosztalgiáról, hogy annak egyértelműen az az oka, hogy a kádári kompromisszum nagy és tartós hatást gyakorolt a társadalomra. Szerinte
Leszámolni
Lázár János Hódmezővásárhelyen már egyszer megcsinálta. Ott nyilvánosságra hozta száznál is több ügynök nevét. De ettől még nem változott Kádár megítélése. A Fideszen belül most többen is furcsállják a kancelláriaminiszter ezen törekvését, de úgy vannak vele, csinálja csak Kádár befeketítését, az ügynöktörvény úgysem fog átmenni a Házon.
Pedig Lázárnak csak egy célja van, végképp leszámolni a kádári örökséggel és a fejekben is lezárni a rendszerváltást – legalább szimbolikusan. Főleg úgy, hogy október 23-án Áder kitüntetett egy korábbi III/II-es operatív tisztet, Tasnádi Lászlót, aki ma államtitkár. Igaz, legalább Lázár szerint kínos a történet.
Azonban azt sokan elfelejtik, hogy a legtöbben nem azért vonzódnak a rendszerváltás előtti langymeleg Kádár-rendszerhez, mert akkor milyen jó volt, hanem azért, mert a mai magyar elit által végbevitt rendszerváltás félrement.
*
Vásárhelyi Mária írta egyszer az Élet és Irodalomba, hogy a Kádár halála óta eltelt idő alatt folyamatosan javult a megítélése, a 18 és 30 év közötti fiatalok is szüleikhez, nagyszüleikhez hasonlóan ítélik meg tevékenységét.
A homo kadaricus halhatatlan.