Hangsúlyozta: nem egy, az elmúlt időszakban lezárult kodifikációnak vannak 19. századi előzményei, “elődeink megkezdett munkáját a történelem szeszélye folytán csak most fejezhetjük be”. Az államszervezet és az államiság alaptörvénybeli megjelenéséről szervezett tanácskozáson ilyen, már a 19. században megjelent és most megvalósuló eszmére példaként az önálló közigazgatási bíráskodást említette.
A miniszter ennek alátámasztására idézett Egyed István: A mi alkotmányunk című, 1943-as kötetéből, amelyben a szerző kifejti, vagy a rendes bíróság ítélkezzék közigazgatási ügyekben is, vagy – ami talán szakszerűségi szempontból még helyesebb -, a bírói függetlenség teljével ellátott olyan külön szakbíróság, mint a mi közigazgatási bíróságunk.
A miniszter az államszervezet és államiság kapcsolatáról szólva beszélt a történeti alkotmányról, amely – mint mondta – “vezérfonalként végigkísérte” Magyarországot a jelenkorig. Szavai szerint ennek egyik első darabja az Aranybulla, amely az államiságot és államszervezetet évszázadokon keresztül fenyegető számtalan kihívásra emlékeztet, és amelyekkel nélküle nem lehetett volna sikerrel megküzdeni.
Európai kérdéseket parancsszóra eldönteni nem lehet
Úgy vélte, a magyarság megmaradása jelentős részben történeti alkotmányának köszönhető, mivel az íratlan alkotmányban rejlő nagyfokú rugalmasság hiányában az ország idegen hatalmak általi megszállása, a központosító törekvések és a magyar államszervezet felszámolására tett kísérletek az államiság megsemmisülését vonhatták volna maguk után.
A történeti alkotmány által felölelt, időről időre újraértelmezett szabályok összessége segített abban, hogy a független magyar állam szétszakadását követően évszázadokon át megmaradjon az ország szuverenitása – mondta. A miniszter szólt arról is, a régi és új közötti egyensúlykeresés miatt emelték be az írott alkotmányba a történeti alkotmány vívmányait.
Trócsányi László beszélt arról is, egy évtizeddel az európai uniós csatlakozás után jól látható, hogy “az európai kérdések mélyebbek, összetettebbek annál, hogy azt parancsszóra, egy központból el lehetne dönteni”. Úgy vélte, a jogi eszközök és jogfilozófiák küzdelméről szólnak majd a következő évek, amelyekben Magyarország helyét elsősorban alkotmányos öröksége határozza meg, azonban a konkrét mondanivaló, álláspont kialakításához további eszmecserékre – akár nemzeti, közép-európai, összeurópai szinten – is szükség van.
