Közélet

A CNN riportere azt mondja, élete legnehezebb munkáját végezte a magyar-szerb határon

Arwa Damonnal, a CNN riporteréve készített interjút a Hvg. A riporternő tavaly végigjárta a menekültválság állomásait. Ő volt az egyetlen újságíró, aki menekültekkel együtt töltötte az éjszakát azon a vonaton, amit a hatóságok több mint 24 órán át állomásoztattak a bicskei vasútállomáson.

Életem legnehezebb munkáját végeztem a szerb–magyar határon, pedig több mint tíz éve tudósítok Irakból, Szíriából és más közel-keleti gócpontokról. Amikor először csatlakoztunk rá a menekültútvonalra a szerb-macedón határon, olyan kérdéseket és félelmet tapasztaltunk, amihez már hozzászoktunk az aktív háborús zónákban, a frontvonal közelében, amikor hordóbombák hullanak lakóházakra, vagy olyan borzalmas erőszak tombol, amit itt sokan el sem tudnak képzelni. De az embert végtelenül megrázza, mikor ugyanezt Európa déli határán hallja viszont. Annak az Európának, ami annyira büszke erkölcsi tartására, elveire, az emberi jogok tiszteletben tartására.

– mondta a riporter a lapnak.

Arra a kérdésre, hogy összetűzésbe került-e a magyar állammal, azt mondta, leginkább csak a szokásos, “itt tilos belépni, ott tilos belépni” fennakadásokkal találkoztak.

Érdemes megjegyezni azért, hogy a legtöbb helyen, ahonnan tudósítok, a hatóságok nincsenek oda a jelenlétünkért. Láttuk-e, hogy a magyar rendőrség kemény kézzel bánik a menekültekkel? Igen. Próbálták-e fizikai erővel akadályozni, hogy a munkánkat végezzük? Ilyen nagyon-nagyon ritkán fordult elő.

Mesélt arról is, milyen volt, amikor feljutottak a vonatra, amelyet nem engedtek tovább.

A legtöbb újságíró még a Keletinél leszállt és mire észbekaptak, a rendőrök már nem engedték vissza őket. Mi viszont annyira gyorsan felpattantunk, hogy nem volt idejük leparancsolni minket. Mi voltunk az egyetlen reményük. Könyörögtek nekünk, hogy ne szálljunk le a stábbal a vonatról. Attól féltek, hogy ha mi is elmegyünk, akkor a rendőrök akcióba lépnek, és könnygázzal fogják őket leszedni a vonatról. Tehát maradtunk éjjel is, egészen addig, amíg le nem merült az összes akkumulátorunk, még a telefonok is, és már nem tudtunk információt kijuttatni a vagonból.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik