2016 van, de itthon a nem heteroszexuális emberek még mindig a társadalom peremére szorítva élnek, ami a jogaikat illeti. Számukra az egyetlen intézmény, melynek keretein belül hivatalossá tehetik szerelmi viszonyukat, az a bejegyzett élettársi kapcsolat. A törvény általános érvénnyel alkalmazza a házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra, néhány fontos, a törvényben tételesen rögzített kivételtől eltekintve.
Főbb különbségek:
- a bejegyzett élettársak nem vehetik fel egymás nevét,
- nem fogadhatnak közösen örökbe,
- nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben,
- az anya bejegyzett élettársa nem lesz automatikusan a születendő gyermek szülője.
Már a gyerekszoba is be volt rendezve
Adriennék története ezen tények ismeretében nyer igazán értelmet. A pécsi leszbikus pár nyilatkozni már nem akart, de történetük több helyen megjelent, elsőként a Dívány közölt róluk hosszabb cikket.
A fiatal pár két évvel ezelőtt határozta el, hogy kapcsolatuk megérett a családalapításra, ezért jelentkeztek örökbefogadó szülőnek. Szexuális orientációjukból nem csináltak titkot, az eljárás kezdetétől felvállalták, hogy homoszexuálisok, és ezzel nem is volt gondja senkinek a Baranya megyei gyermekvédelmi szakszolgálatnál.
A dolgok rendben mentek, a szakemberek szerint minden tekintetben megfeleltek a kívánalmaknak, éppen ezért néhány hónappal később jött a lehetőség, örökbe fogadhatnának egy másfél éves, súlyosan hátrányos helyzetű roma kislányt.
Nati koraszülött baba volt, ráadásul biológiai édesanyja szenvedélybeteg tüneteket mutatott a terhesség alatt. Egyszóval halmozottan hátrányos helyzetű, az pedig köztudomású, hogy a legtöbb magyar házaspár nem szeretne roma gyermeket, főleg nem egészségügyi szempontból problémásat. Így következtek Adriennék, akik viszont függetlenül minden körülménytől, nagyon szerették volna Natit. A barátkozás el is kezdődött, minden simán ment, majd idővel hivatalos pecsét került az örökbefogadási határozatra.
Nem tudni pontosan ki, de valaki problémázni kezdett azon, hogy Adriennék leszbikus párként gyereket vállalhatnak, amit jelzett egy felsőbb hatóságnál. Az ügy vége az lett, hogy a pár nem vehette magához Natit.
Szakmai indoklás nem kísérte a hirtelen megváltozott döntést, ami azért is furcsa, mert a hatóság nem vizsgálhatja a szülők szexuális orientációját. Sőt, Magyarország is átvette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlását, miszerint az örökbefogadásnál tilos a szexuális irányultság alapján kizárni valakit, magyarázza Rédai Dorottya, a Labrisz Egyesület ügyvivője.
A két nő lelkileg összeomlott és csak a kislány érdekeit szem előtt tartva nem álltak neki pereskedni az őket ért diszkrimináció miatt.
Nincs bajom a melegekkel, de…
Dombos Tamás, a Háttér Társaság munkatársa elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja, ami a két fiatal nővel és Natival történt. Több olyan esetről is tudnak, amikor egy meleg pár pont ugyanilyen módon indít el örökbefogadást, és az eljárás minden gond nélkül, sikeresen lezárul.
Az egyedülálló személyt, vagyis sok esetben egy azonos nemű párkapcsolatban élő személyt, a lista végére kell sorolni.
Ez egy gumiszabály, amit a rendszerben dolgozók közül mindenki utál, mert nem egyértelmű. Mégis hány évig kell várni egy házas örökbefogadóra? Öt évig vagy tízig? A gyakorlatban ez nem is működik, nem is szokták használni. Ha nincs a környezetben házaspár, akkor kiajánlják a gyereket egyedülállóknak. Abba kötöttek bele a hatóságok formálisan a pécsi párnál, hogy nem történt a gyerek kiajánlása országos listára, és nem tettek meg mindent, hogy házaspárnál helyezzék el. Ám a jogszabály azt is kimondja, hogy akkor kell csak országos listára tenni egy gyereket, ha a környékben nem akadt örökbefogadója. Egy helyi egyedülálló elsőbbséget élvez egy távolabbi házashoz képest. Szóval ez egy olyan eset, amikor különböző jogszabályok különböző módon rendelkeznek, magyarázz a szakember.
Dombos szerint nem véletlen, sőt, nyíltan homofób érdekek vezérelték a jogszabályok kuszaságát. A házassági preferencia szabály egészen pontosan a Terry Black-ügy kapcsán került be a jogszabályok közé. Ezzel az úgy értem, ahogy akarom szabályozással ugyanis a hatóságok közbe tudnak lépni, ha úgy tartja kedvük.
Ha sikerül, akkor sem sima ügy
Homoszexuális párként akkor sem egyszerű családban élni, ha a gyermekvállalás már valamilyen úton-módon megtörtént. Jogilag nem minősülnek igazi családnak. Peksa Kamilla és párja ötéves kisfiukat nevelik, hét és fél év együttélés után immár külön. Szerencsére a felek rendben váltak szét, de mivel a gyereknek papíron semmi köze nincs Kamillához, a helyzet elég kockázatos.
Jogilag, mivel nekem semmi közöm a gyerekhez, nem örökölhet utánam, vagy ha kórházba kerülnek, nekem nem fognak infót adni az állapotukról. A legrosszabb azonban az, hogy ha tegyük fel a másik anyukájával történik valami, akkor a gyereket nem nálam fogják elhelyezni, hanem előbb adják oda valamelyik vér szerinti rokonnak, mivel hivatalosan semmi jogalapom nincs, hogy igényt tartsak rá.
Mindegy hogy Adriennék vagy Kamilláék esetével példálózzunk, közelebbről nézve a gyereket éri hátrányos megkülönböztetés a jogalkotók homofób hozzáállása miatt, mondja Dombos.
Vajon milyen állami érdek lehet arra, hogy egy gyereket ne fűzzön mindkét szülőjéhez jogi viszony? Nyilván csak az egyértelmű homofóbia és a házasságot mindenek felett helyező gondolkodásmód, és az ideológiai vakság, amely nem hajlandó tudomást venni arról, hogy léteznek homoszexuális párok, illetve, hogy nem mindenki akar házasságban élni.
Mindez különösen kontrasztos annak fényében, hogy tőlünk nyugatra a legtöbb országban, Spanyolországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában, Franciaországban és az összes skandináv országban engedélyezik a melegházasságot.
Tény ugyanakkor az is, hogy a keleti régióban viszonylag progresszívnak számít a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye. Egyedül Horvátországban és Szlovéniában jobb a helyzet, ott legalább a társ gyermekének örökbefogadását nem akadályozzák.
A politikából lefelé sugárzó homofóbia pedig komoly károkat okoz, teszi hozzá Rédai Dorottya. A Labrisz más civil szervezetekkel összefogva demonstrációt szervezett Adriennék esete kapcsán. Múlt pénteken az EMMI előtt gyűltek össze, ahol figyelemfelhívó szándékkal többek között felolvasták a hatóságoknak szóló nyílt levelüket, és beszédeket mondtak a melegeket és családjaikat érő kirekesztés miatt.
A békés tüntetésen nem voltak sokan, felszólalót találni pedig iszonyú nehéz feladat volt, meséli a szervező.
Sajnos visszaléptünk, mert még a civil világban is megfigyelhető, hogy nehezebben állnak ki az emberek, mint 10 évvel ezelőtt. Akár egy meleg felvonulásról, akár egy másféle demonstrációról van szó. A Labrisz is 2-3 hétig dolgozott azon, hogy találjon az eseményre szívesen felszólaló leszbikus anyukákat. Nagyon nehéz volt még saját ismeretségi körben is, úgy, hogy többségében aktivistákról van szó. Nagyon sokan félnek, olyanok nem is mertek megszólalni, akik jelenleg épp örökbefogadási eljárásban vannak.
Ellentétes erők dolgoznak
A politikai hatalomnak azonban érdemes volna levenni a szemellenzőt, és szembenézni a tényekkel. A magyar társadalom ugyanis szépen lassan, de egyre inkább fejlődik elfogadás terén – hívja fel a figyelmet a Háttér Társaság munkatársa.
Amíg az 5-10 évvel ezelőtti közvélemény-kutatások szerint a lakosság alig 20 százaléka volt elfogadó az azonos nemű párok gyereknevelésével kapcsolatban, addig a legfrissebb kutatás azt mutatja, hogy 42 százalék szerint azonos jogokat kellene biztosítani a melegeknek, figyelmeztet Dombos Tamás
A változás több mindennek köszönhető, közrejátszik benne a Magyar LMBT Szövetség, a Háttér Társaság és Szivárványcsaládokért Alapítvány munkája, illetve az is, hogy a médiában egyre többször kerülnek elő az azonos neműek jogai. Plusz rengeteget számít, hogy az egyik legnézettebb magyar szappanoperában, a Barátok Köztben hétről-hétre feldolgozzák egy gyermeket vállaló meleg fiú életét, véli Dombos.
