Stabilitás, infrastruktúra, oktatás, egészségügy és környezet – ebbe az öt témakörbe tartozik az a 30 szempont, ami alapján a magazin rangsorolta a 140 várost. Az újság egyébként leszögezi, hogy a “legjobb várossal” előrukkolni konkrétan lehetetlen feladat: hiába vonzó például Tokió a közlekedése és az infrastruktúrája miatt, biztos lesz valaki, aki irtózik az embertömegtől és fordítva: bár Frankfurt jó helyezést ért el, mert csendes, van, aki szétunná ott magát.
Az augusztus 18-i elemzésben – ami a legjobb helyett a legélhetőbb helyeket kereste – a 100-as érték az ideális, és minél többet ér el egy város, annál jobb ott élni. A toplistát Kanada és Ausztrália tölti ki: az első tíz helyezettben ott van Melbourne (ami már hatodik éve első), Vancouver, Toronto, Calgary, Adelaide és Perth is. Rajtuk kívül még a szomszédos Bécs, a kicsit távolabbi Auckland, illetve Hamburg és Helsinki került fel a listára. Hogy mi a közös bennük? Hogy közepes méretű városok egy egyébként gazdag országban.
A legélhetetlenebb város az elemzés szerint Damaszkusz: a 100-as értékből mindössze 30,2-t kapott meg. Az alsó tízes listára felkerült még Kijev is, ami egyedüli európai országként a nagyjából 45-ös értékét az egészségügynek és az oktatásnak köszönheti. A fenti térképen kékkel jelezték azokat a városokat, amelyek fejlődtek, pirossal pedig azokat, amelyek inkább zuhantak, a kör pedig a változás mértékét jelöli. Előbbi csoportba jellemzően dél-afrikai és közép-európai városok (például Johannesburg, Varsó vagy éppen Budapest) kerültek, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok keleti partja pedig vörösen izzik.
Az Economist oldalán egy részletesebb infógrafikát is találtok: a bal oldalon azt látjátok, mely várások fejlődtek (és azt, hogy honnan hova), a jobb oldalon a visszafejlődőket láthatjátok, középen pedig a stagnálókat.
Fejléckép: 24.hu / Neményi Márton
