A humorista a Heti Válasznak azt mondja, erről a Magyar Televíziótól még nem kaptak hivatalos értesítést, ő is úgy tudja, hogy megszűnik a Munkaügyek, az utóbbi évek legnépszerűbb magyar vígjátéksorozata.
Nincs ezzel baj, elkészült 150 rész, ideje mást is kipróbálni.
A sorozat írójaként abból nem volt gondja, hogy paródiát csináltak a megújult M1-híradóból, a rádiókabarénál viszont voltak szerkesztési vitái, esetében nem politikai jellegűek. Az MTVA a Munkaügyekbe csak elviselhetően szólt bele, nem akarták, hogy gyalázzák a postát, a BKK-t.
A Dumaszínház vezetője már nem panaszkodik arra, hogy a magyar humor politikailag túl korrekt, ők is egyre többször nyúlnak olyan témához, amit korábban – a polkorrektség miatt – kerültek. Tabuestjükön nyíltan beszélnek szexről, vallásról, melegekről, kannibalizmusról.
Nem az a fő baj Magyarországon, hogy nem lehet kimondani dolgokat, ő égetőbb gondnak tartja a sok indulatot, elutasítást, ami akadály nélkül elő is tör az emberekből. Szerinte csak a politikai kommunikáció, a hatalommaximalizálás része Donald Trump hadüzenete a polkorrektségnek, a Brexit, a magyar kvótareferendum.
Szerinte a népszavazásnál sok fontosabb ügy van, Európában sehol nincs jó megoldás, észszerű, hogy a kormány erre játszik, mert számára főnyeremény, hogy politikai tőkét kovácsolhat belőle.
Ők is foglalkoztak a migránsválsággal, azzal, hogy mennyire irracionális a terrorizmus. Régen a terroristáknak voltak követeléseik, most meg olyanok,
mint amikor valaki bemegy az étterembe, fejbe rúgja a pincért, majd kisétál, azt se mondja, hogy levest akart vagy húst.
A humorista ezt követően hosszan idézi, milyen ostobán reagáltak a migrációra a magyar pártok, bár hozzáteszi, külföldön sem volt jobb a helyzet. Szerinte joggal várható el, hogy aki idejön, az fogadja el a demokrácia játékszabályait.
Litkai úgy látja, a magyarok szeretnek agyvérzést kapni, azt, ha a bennük felgyülemlett indulat irányt kap, a Facebook pedig remek szelep, az indulatok sokkal személyesebbek lettek. Ez máshol is így van, a briteknél is rengeteg feszültség volt, simán átnyomták rajtuk a Brexitet úgy, hogy Nigel Farage másnap vígan elismerte, fő kampányszlogenjük hazugság volt.
A humorista nem akar hülyézni, ennek kapcsán inkább általában nevezi jelentős gondnak az információbőségből való szelektálás képességének hiányát. A legrosszabbnak viszont azt tartja, amikkor a butaság és a lustaság egymásra talál. Erre szomorú példaként hozza fel a TV2 Merkelről szóló illuminátusriportját.
Ezután mi, humoristák mivel vicceljünk már? A riport gyakorlatilag már egy híradóparódia volt. Megcsinálták helyettünk a saját paródiájukat, de ezen jóízűen nevetni sem tudsz.
A TV2 lejárató anyagai (Spéder Zoltán, Volner János) a humoristának az olasz politikai életet idézik, de nem érti, hogyan tudja valaki akár a politikai vagy gazdasági hatalmát úgy élvezni, ha azt ilyen eszközökkel szerezte meg.
Egy idő után hiába épít magának valaki stadiont vagy vásárol magángépet, szarul fogja érezni magát. És ha ő szarul fogja érezni magát, hogy érezheti magát a lakosság?
A focisták Eb-sikere ugyanakkor szerinte akkor is öröm, ha tudja, sok stadion épül fölöslegesen vagy hülye helyen, legalábbis jelen tudásunk szerint,
„mert lehet, hogy húsz év múlva, tényleg ennyire lesz szükség, vagy épp ideköltözik egy madárfaj, amely stadionokban fészkel.”
A humorista szerint igenis fontos, hogy végre volt egy siker, aminek az emberek 90 százaléka örült, és valódi teljesítményen alapult.
