Még a kormányközeli Századvég-kutatócsoport is komoly politikai kockázatot látott a kormány kultúrpolitikájában – derül ki azokból a milliárdokért készíttetett tanulmányokból, amelyhez hosszú pereskedés után jutott hozzá a VS újságírója, Joó Hajnalka.
Úgy értékeltek: a Magyar Művészeti Akadémia térnyerése és Fekete György elnök személye számos konfliktusfelületet nyitott meg a magyar kulturális életben. „Az értékviták olyan mértékben megosztották a szellemi-kulturális elitet, mely még a kormányzat mögött álló értelmiségi bázis egy részét is szembe fordította a kormánnyal” – áll az egyik tanulmányban. A legnagyobb kockázatnak azt látták, hogy a kulturális szféra feszültségei összekapcsolódnak a más területeken jelentkező elégedetlenséggel, bár ez végül nem vált valóra.
Kalózkönyvek
Károsnak tartották a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott nevéhez fűződő Nemzeti Könyvtár köteteinek megjelentetését is, bár az ötletet alapvetően jónak gondolták, mint a kormány törekvését a „szocialista-liberális hatalompolitika kulturális-ideológiai legitimációját adó baloldali kánon monopolhelyzetének megtörésére”. Az értékelés szerint káros volt például kiadni Tormay Cecile kötetét, aki vállaltan fasisztának tekintette magát, mert ebből a kormány aktuális értékszempontjaira lehet következtetni.
„A politikai károkozás és a felelősség kérdését is felveti, hogy néhány kötet a jogutódok engedélye nélkül, kalózkiadásként jelent meg” – írták. Úgy vélték, végső soron a miniszterelnökre és a kormánypártokra hullhatnak vissza a kiadással kapcsolatos bírálatok, „hogy kirekesztő nézeteket terjesztő szerzőket választanak szellemi előképnek, megszegik a törvényeket és erőből szereznek érvényt a szándékaiknak”.
Kritikával illették Kerényi korábbi ötleteit is, az alaptörvény asztalát, illetve a jogszabály dísz- és óriáskiadásait is. Azt írták, az alkotmányozás önmagában is kellő súllyal és méltósággal bír, „nem volt feltétlenül szükséges kísérő-kiegészítő intézkedések sorozatával még hangsúlyosabbá tenni”.
Összetévesztett Kárpátia
Kézzel fogható politikai károkkal járt a Századvég szerint az elhibázott kitüntetés-politika. „Tovább gyengítette a kormány értelmiség-politikáját, aláásta a szakmai megbecsülés elismerését célzó díjak társadalmi presztízsét, diplomáciai konfliktusokhoz vezetett befolyásos nagyhatalmakkal, aduászokat adott a kultúrharcos logikát erőltető ellenzék kezébe, és korrekcióra késztette a politikai felelősség kérdésében illetékes kulturális kormányzat vezetőit” – írták.
Mint emlékezetes, 2013-ban Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter Táncsics-díjat adott a rasszista összeesküvés-elméleteiről hírhedt Echo tévés műsorvezetőnek, Szaniszló Ferencnek, és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával tüntette ki a nyíltan revizionista Kárpátia zenekar frontemberét, Petrás Jánost, miközben valójában a moldvai zenét játszó Kárpátia Folkműhely vezetőjét akarta kitüntetni.
Kikerült viták
A Századvég az értékelések kiindulópontjának a miniszterelnök 2009-es, kötcsei pikniken mondott beszédét tartotta, amelyben Orbán Viktor arról beszélt, hogy az általa preferált centrális erőtér létrehozásának egy erős identitással rendelkező politikai közösség az alapja. Arra is utalt, hogy a centrális erőtér kialakításához szükséges értékvitákat nem a politikai erőtérben, hanem a kulturális elit szűk körein belül kell lefolytatni.
Ez azonban összességében nem sikerült a kormánynak – a társadalmat megosztó szimbolikus értékviták az elit szűk köreiből kikerülve a közvélemény figyelmének homlokterébe kerültek, a kulturális erőtér strukturálását gyakorlatilag az ellenzék alakította, amely nemcsak a törésvonalakat tartotta sikeresen életben, de képes volt újakat is teremteni – állapították meg a Századvég-elemzések.
