A Mozdonyvezetők Szakszervezetének, egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének volt elnöke a 168 Órának azt mondja, annak idején azért fordult szembe az Orbán-kormánnyal, mert nem volt számára más alternatíva. A Fidesz egy olyan munkatörvénykönyvéhez kért asszisztenciát, ami kiszolgáltatottá tette a munkavállalókat. Elismeri, hogy Gaskó István együttműködése kifizetődőbb volt, de ő azt látta munkajogászként, hogy védtelenné válnak a bérből és fizetésből élők, és nem szabad részt venni ebben a csúfságban.
Az emberek többsége bármit aláír, ha ez a feltétele, hogy eltarthassa a családját.
Borsik János bízik abban, hogy valami most megmozdul, civilek és szakszervezetek egymásra találnak és sikeres lesz a kockás ingesek mozgalma. Szerinte Klinghammer nyilatkozata már önmagában is tünet. Akkor mond valaki ilyen butaságokat, ha nincs normális válasza az adott helyzetre. Őt egyébként is elborzasztja a csúcselithez tartozó emberek szervilizmusa.
Szóval az esernyős tüntetés napján elindult valami, máris visszafordíthatatlan és nagyszerű dolog, ha nem is világmegváltás, és persze nem is kormányváltás. Felemelő, remekül megszervezett eseményt hoztak létre a pedagógusok, akikre korábban sokan csak legyintettek: úgysem tudnak ilyesmit megszervezni, nehézkesek, a gyerekek érdekeire hivatkozva könnyű sarokba szorítani őket. (…) A pedagógusok most példát adtak a többi szakmának is. Kérdés persze, hogy marad-e szufla, eltökéltség, gondolat a folytatásra.
Az biztos, hogy felemelte fejét egy kiszolgáltatott embercsoport.
Borsik nagyon fontosnak nevezi, hogy kialakult az összjáték a kezdeményező civilek és a szakszervezetek között.
A civileknek szükségük van az érdekvédők eszközrendszerére, tapasztalatára, a szakszervezetekre pedig ráfér az a kurázsi, aminek már régen híján vannak.
Bízik benne, hogy lesznek még olyan jelentős események, amelyek alapjaként az esernyős tüntetést emlegetjük majd. A Klik-ről tréfásan azt mondja, a klikkesedés a magyar társadalom betegségtünete, de az oktatási rendszer centralizálása nem tartható, agyament dolog. A sikerre most azért lát esélyt, mert a civilek az érdekvédelmi szervezetekkel egymásra találtak, nem lehet őket kijátszani egymás ellen.
Az erőt most azok adják, akik esetleg nem is szakszervezeti tagok, hiszen Magyarországon a szervezettség erősen visszaesett.
A nyomásgyakorláshoz, sztrájkhoz kell a szakszervezetek infrastruktúrája, tapasztalata, jogi jártassága.
Az elégséges szolgáltatások garanciájára, ha nem viszik abszurdba, a társadalomnak szüksége van, hogy kiszámíthatóak maradjanak az életkörülmények. Ha az elégedetlenség most tovább nő és a sztrájktörvény jelenlegi túlhajtottságát nem enyhítik, akkor az események veszélyes irányt vehetnek.
Akár vadsztrájkok is jöhetnek, a kiszolgáltatott rétegek elégedetlensége dühbe fordulhat, márpedig a harag rossz tanácsadó.
Van egy pont, amelyen túl az emberek már mindenképpen megkeresik az utat elégedetlenségük kimutatására.
A kormányé a felelősség, a labda nála pattog. Borsik János kérdésre válaszolva elismeri, a puskaporos hangulat robbanásveszélyessé, pusztító erejűvé válhat, ha lefojtják az indulatokat, ha a többség hatalma önkényt szolgál.
Nem tárgyalni vagy csak látszattárgyalásokat folytatni annyi, mint visszaélni a többségi felhatalmazással. Az autokráciát nem menti az elnyert szavazatok száma.
A társadalmi békének elemi feltétele az érdemi párbeszéd a munkáltatók, munkavállalók és a kormány között. Borsik János szerint ideje, hogy a kormány lehetőséget adjon az érdemi érdekegyeztetésre és végre kedvenc nagyvállalkozóin kívül mást is emberszámba vegyen.
