Még decemberben írtunk róla, hogy Budapest nem akar annyira csatlakozni a környezettudatos világvárosok egyre kövérebb táborához. De szerencsére alsóbb szinteken megy a dolog, ha már a felsőbb szintek tesznek rá (és megint autóspárti fordulatot akarnak).
A Facebookon fedeztem fel, egy tanárnő ismerősöm falán ezt a pazar képregényt, és rövid chatelés után megtudtam, hogy egy 14 éves pesterzsébeti lány műve az egész. Sipőcz Kata magyar- és médiatanár tetszését annyira elnyerte a környezetvédelmi tematikájú, enyhén mangás beütésű három képkocka, hogy kitette a Facebookjára. Elkezdett érdekelni, a párizsi klímacsúcs előtt épp, miért rajzol egy kamaszlány ilyen menőn ilyen komoly témáról, úgyhogy találkozót kértem.
A témák adottak voltak: környezetszennyezés, szelektív hulladékgyűjtés, megújuló források. Októberben kapták házinak mindezt, miután felálltak a csapatok, majd hetekig húzódott a dolog. Mindenkinek részt kellett venni, volt, aki a címlapot készítette, akadt, aki anyagot gyűjtött, volt, aki keresztrejtvényt csinált.
Györke Kata Panna (továbbiakban: Pötyi) készített egy plusz képregényt, ami ugyan nem került be az újságba, de a tanárnőnek nagyon tetszett, ki is tette a Facebookra (ami az alkotót egyáltalán nem zavarta). A témát így indokolta a tanárnő:
Én úgy érzem, nagyon fontos, hogy az iskolában a gyerekek foglalkozzanak azzal, hogy a Föld milyen veszélyeknek van kitéve, ez milyen hatást gyakorolhat az emberiségre.
Szerinte a gyerekek 14 évesen felfogják ennek a súlyát. Úgy gondolta, hogy a média/mozgókép teret adhat annak, hogy a gyerekek ne filmsztárokról készítsenek újságot, hanem erről. Ebben a korban még leszórják a szemetet, nem a kukába teszik, ezért fontos, hogy odafigyeljenek, mi történik köröttük. Pötyi is a bolygó megóvását emelte ki:
Szerintem nyilvánvalóan fontos, próbálok úgy is hozzáállni, hogy nem akarok semmiképpen sem szemetelni.
Az emlegetett képregény storyboardját az egyik osztálytársa találta ki, az ő ötlete volt a szöveg és Pötyi illusztrálta azt. Az a Nagy László Általános Iskola és Gimnáziumban is kiderült, ahogy az egyik teremben beszéltünk, hogy Pötyi a japán vizuális kultúra nagy rajongója, meg is mutatta nekünk mangával telerajzolt füzetét. Ahogy mondta,
abból is lehet ihletet szerezni, akár rajzstílusból, akár a sztoriból.
Közben megtudtuk Sipőcz Katától, hogy önbevallásos módszerrel történt az osztályozás. Egy csapat kapott egyféle jegyet, a róluk alkotott összbenyomás volt a lényeg. Az egyik kislány kreatívan bevonta a famíliát is: a nagymamájával írt vicces mesét. Volt egy osztály-főszerkesztő, ő osztotta le a feladatokat, ő irányította a munkát, ő segített az osztályozásnál (persze mindenki ötöst kapott Pötyi csapatából).
Az osztályt persze ebben a korban még nem annyira érdekli az egész környezetvédelem,
ahogy szétnézel a padlón, látszik, hogy nem annyira higiénikus
– mondta Pötyi, ezzel az egész napos tanítás utáni, kb. minden iskolában megszokott rumlira utalva. A tanárnő szerint is változó, kinek hogy csapódik le ez az egész zöld ügy. Egy részét nem érdekli, ha szólnak neki pl. szemetelés miatt, lesz, aki leszáll a buszról és hozzácsapja az üveget az oszlophoz, de lesz, aki tanul az itt látottakból és oda fog figyelni.
Pötyit kérdezve megtudtuk, már óvodáskora óta rajzol, sose hagyta abba és az egész egyre jobban kezdte érdekelni, na, meg a rajzfilmek, képregények is. “Voltam iskolás Paint-versenyen és azon voltam már második” – mondta nevetve az eredményéről. Otthon is le-leül rajzolni,
akár amikor az érzéseimet akarom kiadni, le akarok nyugodni, vagy csak unatkozom.
Már a továbbtanuláson gondolkodik, hogy művészképző vagy nyelvelőkészítő középsuliba menjen-e tovább, a szülők “inkább a művészeti pályára hajtanak”. Milyen szakmába menne? – tettem fel a kérdést, amire ilyen fiatalon is megvolt a fix válasz:
érdekel nagyon a képregénykészítés, az animációs és mozgókép szak
A következő médiaprojekt egyszerűbb lesz, filmet néztek, a Bronxi mesét, arról kell majd írniuk. “Pötyinek majd adunk valami rajzos feladatot, hadd bontakozzon ki” – tette hozzá Sipőcz tanárnő. Utalt arra is, nem lenne rossz a heti egy médiaóra helyett több is. Így csak kísérletezgetnek a kritikus médiafogyasztással meg a sokszínű tájékoztatással. Ez azonban nehéz, mert sokszor nem olvasnak a gyerekek (a felnőttek se), de van olyan is, aki külföldi hírportálokat is néz. Pötyi a 9gagről tájékozódik, ami nem feltétlen rossz, David Bowie haláláról is onnan értesült.
