A 168 Óra összeültette az Országgyűlés Népjóléti bizottságának két tagját. Miután a testület ülésén keményen osztották egymást, most a páros interjúban visszafogottabbak. Szabó Tímea elismeri, ő is tudja, hogy a kormánynak fontos a gyermekéhezés felszámolása, mire Révész Máriusz bevallja, nem büszke rá, hogy még akkor is durván összevesznek, ha olyan anyag kerül eléjük, amivel egyetértenek.
Azzal, ami az anyagban van, mindenki egyetért.
Szerinte a kormánypártiak csak azért nem vették napirendre a civilek javaslatát, mert az nem tesz hozzá semmit a kormány tevékenységéhez és nem akarták a kérdést átpolitizálni. Azt ugyanakkor ő is elismeri, szándékuk léket kapott, most abszurd vádak ellen kell védekezniük, miközben 1990 óta kormány annyit nem tett az ügyben, mint ők. Sorolja is a számokat, amelyek szerinte ezt igazolják. Szavait Szabó rögtön árnyalja más adatokkal és hozzáteszi, a szegénység duplájára nőtt.
A Tárki felmérése szerint a három- és többgyerekesek között 2010-ben 20 százalékos volt a szegénységi ráta, ami 2012-re 40 százalékos lett, 2014-re pedig már 50 százalékot mértek. Ugyanez a felmérés az egykeresős családoknál 2010-ben 10 százalékot regisztrált, tavaly pedig 25-öt.
Révész nem tudja, Szabó honnan veszi ezeket az adatokat, a Tárki kutatásaiból ő éppen a jövedelmi viszonyok trendfordulóját olvassa ki.
Pont az ilyen hozzászólások miatt nem lehet értelmes vitát folytatni.
Ezt követően Szabó jön az Eurostat-, a KSH-, a Tárki- és az OECD-adatokkal, és már abban sem értenek egyet, hogy a jövedelmi különbségek csökkennek vagy nőnek Magyarországon. Szabó azt elismeri, hogy van politikai akarat a gyermekéhezés felszámolására, de szerinte nem igaz Révész állítása, hogy a bölcsődés, óvodás gyerekek nem éheznek, mert ott kapnak enni.
Amikor a te gyerekeid hazamennek, délután négy és másnap reggel nyolc között, 16 órán keresztül nem esznek semmit? Márpedig több százezer magyar gyerek így él.
Révész szerint a helyzet messze nem ennyire drámai, sokan az óvodában reggeliznek.
A magyar állam étkezéstámogatási rendszere nemzetközi összehasonlításban is rendkívül nagyvonalú. Az ellenzék bizonyos adatokból elképesztő következtetésekre tud jutni.
Ezt követően újabb számháború és szakmai vita következik arról, mennyit ér a családi pótlék, a gyes, a közmunka. Többet ad-e a kormány a családoknak, sikerült-e megállítani az eladósodottságot, csökkent-e a gyermekszegénység. Végül jön néhány vád pró és kontra arról, mi a kormány, mi az ellenzék dolga, ki miatt lehetetlen az értelmes politikai vita. A 168 Órának adott páros interjút tovább árnyalja Orbán Viktor főtanácsadója, aki a Heti Válaszban azt mondja, a kormány felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést.
Magyarországon éhező gyerekek szociológiai értelemben azonosítható sokasága nem létezik. A Nemzeti Minimum program követelése, hogy törvényi úton teremtsék meg a magyarországi gyerekek mindennapos, rendszeres, minőségi étkeztetésének feltételeit, és garantálják ehhez a forrásokat, valójában teljesített vágy.
Kérdésre válaszolva Hegedűs Zsuzsa azt elismeri, nem kell szemorvoshoz, gyógyszerészhez fordulnia annak, aki mégis lát éhező gyereket. Azt sem állítja, hogy kevés lenne az éhező gyerek, csakhogy szerinte ez nem a rendszer hibája, hanem a szülőké. Nem gondolja, hogy a Nemzeti Minimum provokáció lett volna, és azt is támogatná, ha a politika konszenzusra jutna. Egy átfogó törvényhez négy pontot javasol.
„A mindenkori kormány köteles biztosítani legalább az Eurostat szerinti szegénységi küszöb alatt élő gyermekeknek járó ingyenes étkezést; a fejkvóták inflációkövetését; a szünidei ellátást; valamint az önkormányzatokra, illetve a védőnői hálózatra kirótt jelentési kötelezettséget, mely biztosítja a rendszerből kimaradó gyermekek ellátását.”
