Honnan jött az utazás szenvedélye?
17 évesen a szüleimmel egy társasággal repültünk az NDK-ba, itt teljesen megfogott a repülőterek hangulata, de ekkorra már édesapám révén Magyarország minden megyéjében jártam, maga az utazás szeretete tehát otthonról jött. Később főiskolára kerültem, idegenforgalmi szakra, majd 21 évesen felvettek a Malév idegenforgalmi osztályára. Akkor már a Ferihegyi repülőtér menetrendjét fejből tudtam. Mint a ‘Rain Man’ körülbelül, csodálkoztak rajta az emberek, mert a nyomtatott verziójú világmenetrend két telefonkönyv méretű volt.
Megjegyezte az összes járatot?
Az egészet nem, csak a Budapestről indulók menetrendjét tudtam. S amikor megkaptam az első kedvezményes repülőjegyet a Malévtől, akkor Budapestről még szocialista országok lehettek csak az úticélok. Budapestről repültem Varsóba Tarommal, a lengyel légitársasággal Varsóból Gdanskba, aztán Schönefeldre, majd a cseh légitársasággal Prágába és Prágából Budapestre repültem Malévvel. Tehát már akkor előjött, hogy minél több légitársasággal és minél több repülőteret felkeresve utazhassak.
Azóta is gyűlnek a repülőterek. Most mennyinél is jár?
Az 546.-at pipáltam ki utoljára. Ez érdekes hely volt, Európa utolsó önálló autonóm területe, Man szigete, ami Írország és Skócia között fekszik. Saját pénzt nyomnak, saját kormányzata van, de része az angol Egyesült Királyságnak. Ez volt az utolsó olyan európai terület, ahol még nem jártam. Felkerestem eddig az összes Ázsiai országot, Dél-Amerikában azt hiszem három maradt ahol még nem jártam, és készülök egy Karib-tengeri utazásra, ahol hat újabb ország következik, de ide már hajóval tudok csak menni.
Számlálja a megtett kilométereket is?
Van egy német weboldal, ahol berögzítettem az összes járatomat, és nagyon jópofa statisztikákat lehet kihozni belőle. FlugStatistik.de, itt van minden a legelső járattól kezdve minden amit felleltem beszállókártyákat, nyomokat. Ez az én kenyerem és vizem. Eszerint 3 millió 625 ezer kilométert repültem, ez körülbelül 90 földkörüli utazásnak számít, vagy nagyjából kilenc és félszer a Holdra. Összesen 5256 órát töltöttem repülőgépen, ami 219 napnak, 31 hétnek és majdnem 7,5 hónapnak felel meg. A repülőterek száma 546, a különböző légitársaságoké 219, összesen 119 különböző repülőgéptípuson, körülbelül 700 lajstromozott repülőgépen, több mint 1100 útvonalon. Az is látszik, hogy 147 olyan országban jártam, aminek repülőtere volt, de voltak olyanok is, aminek nincs repülőtere. Például San Marino, Liechtenstein, vagy Vatikán. Ha az autonóm területeket, mint Grönland is beleszámítjuk, akkor 164 a végleges szám, ennyi országban jártam. Összesen egyébként 198 ENSZ tagország van, tehát 30-40 van hátra, szeretnék úgy évente még 10-et meglátogatni, és akkor még mielőtt a 70. életévemet betöltöm, eljutok a világ összes ENSZ tagországába. Ez a cél.
Ha jól tudom, Észak-Koreában is járt. Biztonságban érezte ott magát?
Minden diktatúra biztonságos, tehát Észak-Korea egyáltalán nem veszélyes a turistákra nézve. Hiszen ez egy rendőrállam, mindenkire vigyáznak, jobban is mint kéne. Persze ha az ember turistaként megy valahova, akkor illik a helyi törvényeket, szabályokat, erkölcsi előírásokat betartani. Ha valaki egy egyszerű farmernadrágban, trikóban, értékes óra nélkül közlekedik bárhol a világban, nem hiszem hogy veszélynek lenne kitéve.
Hogyan jutott be az országba?
Ahhoz, hogy megkaphassam oda a vízumot, beléptem a Svéd Észak-koreai baráti társaságba. Stockholmban kaptam meg a vízumot, és az ottani örökéletű államfő 98. születésnapja volt az apropó, hogy eljutottam Észak-Koreába. Mi is virágot helyeztünk el a szobor a talapzatán, úgy próbáltunk viselkedni, ahogy azt elvárják tőlünk. Persze csináltam fényképeket, az őket rejtő kis memóriakártyát a zoknimba tettem, és készítettem egy másik szalonképes verziót az ottani hatóságoknak. A demilitarizált övezetben beszélgettünk ott szolgálatot teljesítő katonákkal is. Ami nagyon érdekes volt, hogy nem láttunk a látogatásunk során szinte egyetlen egy tehervagont vagy teherautót sem. Tehát a közellátást valószínűleg mindenki a munkahelyén vagy az iskolájában kapja meg. Azt hallottuk, hogy a lakásokban igazi konyha nincs is, csak egy kis melegítő platni, naponta egyszer esznek rendesen. Az üzletekben szinte csak külföldieket láttunk vásárolni.
Melyik repülőterek a legemlékezetesebbek a gyűjteményben?
A legmodernebb talán az új hongkongi, ahol robotvasút viszi ki az utasokat a repülőtérre, és nagyon modern, természetes megvilágítása van. A legelhanyagoltabb talán a Sierra Leone-i, Freetown-i repülőtér, ahová tulajdonképpen közúton nem is nagyon lehet eljutni, legalábbis mikor én voltam nem lehetett, csak hajóval vagy helikopterrel. Egy félszigeten volt maga a repülőtér, elég zűrös körülmények között. A legkisebb repülőtér ahol voltam, az a norvégiai Narvik volt, ami nagyjából akkora lehetett, mint egy nagyobb nappali. A jegykezelő pult és a biztonsági vizsgálatnak a fémkapuja össze volt építve. Ahogy az ember feladta a bőröndjét, egyúttal a biztonsági vizsgálaton is átesett. Volt egy 10-15 fős kis váróterem, ahol termoszból lehetett kávét meg sütit fogyasztani. A legaranyosabb, a legegzotikusabb az a thaiföldi Ko samui repülőtér lehetett, aminek nincsen oldala. Cölöpökön áll és pálmalevelek tartják, föld alatt teszik le a kábeleket meg az áramot a poggyász szortírozóhoz. A leghosszabb járatom az volt, amikor az Sidney-ből repültem Los-Angelesbe. A legemlékezetesebb időutazásom pedig akkor volt, amikor elhagytam Új-Zélandot március elsején és megérkeztem Tahitibe február 29-én. Szoktam mondani, hogy én tulajdonképpen három nappal vagyok fiatalabb, mint amennyinek kinézek, mert háromszor csináltam tényleges világkörüli utat. Amikor is hát az ember mindig egy nappal fiatalodik, ahogy a 80 nap alatt a Föld körülben is kiderült.
Az utazásainak célja kifejezetten a repülőterek és rövid benyomások gyűjtése?
Szoktam mondani, hogy a mennyiség a minőség kárára van. Kialakult egyfajta előkészület és utána olvasás, mindig megkeresem a vonatkozó részét azoknak a helyeknek ahová elmegyek, és aztán utána is még egyszer elolvasom, hogy hol is voltam tulajdonképpen. Így jobban rögződnek az élmények,mintha valaki csak úgy odalátogatott volna. Most betöltöttem a 63. életévemet, és ha nyugdíjas leszek, változtatni fogom az utazási szokásaimat. Kevesebb helyre fogok menni, és inkább hosszabb időre, alaposabban, illetve felkeresem azokat a pontokat, ahol már jártam, és szívesen mennék vissza, például Mauritius szigete, ahova nagyon vágyom vissza, vagy Laosz, ahol érdekes a kultúráknak keveredése, Thaiföld, Vietnam, Kína, gasztronómiailag is érdekes keveréke a kultúráknak. Rengeteg repülőtér van Európán belül is, ahol még nem jártam. Fapados légitársaságokkal ilyen helyekre el lehet jutni. A hosszútávú menetrendszerű járatokat kénytelen leszek majd lecserélni inkább a fapadosokra. Lengyelországban rengeteg repülőtér van, Törökországban van 52, abból 50-en már voltam. Az 500. is Törökországban volt, ezt a munkaadómnak, a Turkish Airlines-nak köszönhetem, készült róla egy nagyon aranyos reklámfilm is, amely főleg az interneten terjedt. Egymillió kétszázezernél is több látogatója volt ennek a filmnek, ez volt minden idők harmadik legsikeresebb reklámfilm a török légitársaság életében. Én is büszke vagyok rá.
A családja hogyan tolerálja, hogy ennyit utazik?
A feleségem 40 évig dolgozott a Malévnél, ő több mint 100 országban volt már velem, de a gyerekek is legalább 70-ben. A nejem kényelmesebb, szeret igényesebb vendégházakban lakni, én viszont imádom a kanapészörfözést.
Hogy lehet bírni ezt a sok utazást anyagilag? A kanapészörfözés a kulcs?
Igen, a couchsurfing révén jutottam el ilyen sok helyre. Így a szállás ingyenes, és ráadásul az ember mint egy ejtőernyős, egyből a helyi kultúra közepében landol. A másik nagy előny, hogy világ életemben kedvezményes személyzeti jeggyel utazhattam – de persze azért így is rengeteg pénzt felemésztenek az utazások.
Idén hányszor száll még fel?
Komolyak a tervek. Októberben három afrikai országba megyek: öt nap alatt a három ország legnagyobb reptereit fogom tudni megnézni. Novemberben készülök egy Karib-tengeri utazásra, Miamiba repülök Isztambulból és onnan tovább hajóval. Illetve repülök majd Puerto Ricóba, Haitiba, és a Dominikai köztársaságba is. Még az idén meglesz az újabb tíz új ország. Márciusra tervezek egy új világkörüli utazást, akkor Manilában kezdek a Fülöp szigeteken, majd Pápua Új-Guinea jön, és végül Ausztrálián keresztül repülök a polinéziai szigetvilágig. A Marshall-szigeteken már voltam, most a hiányzó kisebb országokat próbálom felfűzni, és a tervem az hogy húsvéti ünnepeket a Húsvét-szigeten töltsem. A húsvét-szigeti szobrok a nagy életcélom, éppen a telefonom háttérképe is ezeknek a fotója.
