Bizonyítottság hiányában felmentette a nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás, sikkasztás bűntett, valamint a hamis magánokirat felhasználása vétségének vádja alól a Debreceni Járásbíróság szerdán az egykori debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola kommunikáció- és médiatudományi intézetének vezetőjét, a főiskola volt rektorát, valamint az intézmény egyik külső óraadóját és oktatásszervezőjét.
Másfélmillióról szólt a névtelen feljelentés
A volt rektor ellen 2011-ben névtelen feljelentés alapján indítottak eljárást. A feljelentés arra utalt, hogy V. Zoltán intézetvezetőként megemelt óradíjas szerződést kötött egy külsős oktató betéti társaságával, de a megbízásban szereplő órákat nem a külsős oktató tartotta meg a főiskolán, hanem V. Zoltán, így a megemelt óradíj hozzá jutott vissza. Az így kifizetett összeg megközelítette a másfél millió forintot.
A Debreceni Járásbíróság ítélete szerint a vádlottak nem követtek el csalást, a jogtalan haszonszerzést ugyanis nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.
A megbízási szerződéseket a polgári törvénykönyv passzusai alapján is értelmezte a bíróság, eszerint a megbízott más közreműködőt is igénybe vehet a szerződés teljesítéséhez, és ehhez akár szóbeli megállapodás vagy ráutaló magatartás is elegendő. A bírósági tényállás szerint a 2006-ban hatályba lépő új felsőoktatási törvény alapján új akkreditációt kellett összeállítani, így az intézmény több külső óraadóval is szerződött.
E-mail volt a rektor utasításáról
A vádlottak kitartottak amellett, hogy V. Tibor – az ügy másodrendű vádlottja, a külsős oktató – szakmai támogatást nyújtott az órákhoz, sőt óravázlatokkal, tematikákkal is segítette V. Zoltánt. Az, hogy a V. Zoltán által átvett megbízási díj kihez került, azt nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítania a bíróságnak.
A tantárgyfelosztásból, az órarendből egyébként egyértelmű volt mindenkinek, hogy nem a másodrendű vádlott fogja megtartani az órákat. Az órák nem maradtak el, a hallgatók sem kifogásolták az óra minőségét, az elsőrendű vádlott teljes mértékben alkalmas volt az órák színvonalas megtartására, az intézménynek nem keletkezett kára a helyettesítésből. Minden tanú megerősítette, hogy a külső óraadó alkalmazásáról szóló szerződés az akkreditáció szempontjából valóban nélkülözhetetlen volt.
Lippai Mónika bíró szerint a vádlottak nem tévesztették meg a korábbi rektort sem, hiszen Cs. Péter tudta és beleegyezése mellett készült a szerződés, illetve a tantárgybeosztásról is tudomása volt. Az eljárás során egy e-mail is bizonyította azt, hogy maga a rektor utasította a tanszékvezetőt a külső óraadó helyettesítésére.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség fellebbezett, a vádlottak és azok védői tudomásul vették a döntést.
