Eltűnt nő holttestét találták meg a Tiszában

Épp április 12-én lesz Nagykörűn a cseresznyeünnep, hisz most virágoznak teljes szépségükben a cseresznyefák. A nagykörűi cseresznyefa pedig fogalom – most nyilván az egész falu azon izgul, hogy nehogy az esetleges áprilisi fagyok kárt tegyenek a fákban (csodás galéria itt). Ilyenkor fagyűző énekeket zengnek a falubeliek, és a gyermekáldásban bízók átölelik együtt a fákat, elmondják az úrangyala imádságot, éjjel pedig muszáj beleadni apait-anyait, ha értik, mire gondolok.

A Szolnoktól északkeletre fekvő falu első említése nem tegnap volt: 1067-ben egy birtokokirat említi. Később állítólag sok, fosztogatni érkező török katona fulladt bele a helyi mocsarakba. 1576-ben 57 adófizető lakosa volt (vajon ma hány lehet), a szabadságharcban 99 polgára vett részt, a falu határában pedig egykor monostor állt, a tatár-török pusztítás után a 19. századi Tisza-szabályozás söpörte el az utolsó maradványait is, létezésére ma csak iratok, helynevek és a szájhagyomány utal.