A bíróság elsőként egy P. Tamás ismeretségi körébe tartozó férfit hallgatott meg, aki még az 1980-as évek végén taxisként ismerte meg az akkor portásként dolgozó elsőrendű vádlottat.
A tanú hazugságnak nevezte az ügy egyik koronatanújának számító védett női tanú vallomásainak azon részét, amely szerint ő P. Tamás “jobbkeze” lett volna. Tagadta, hogy P. Tamás megbízásából pénzt adott át volna a nőnek, hogy azt mások között ossza szét. Azt mondta, ő nem volt senkinek a “strómanja” és a szóvivője.
Az elsőrendű vádlott védője észrevételezte, hogy a koronatanúk vallomásainak egyes részeit már több, a per tárgyalásain megjelent tanú nevezte hazugságnak. A tanú P. Tamás kérdésére válaszolva azt mondta, a “fél ország olajozott a 90-es években”.
A bíróság tanúként hallgatta meg azt a férfit, akit korábban azzal gyanúsított meg a rendőrség, hogy részt vett az éjszakai életben jól ismert Seres Zoltán meggyilkolásában. A férfi előzetes letartóztatását tavaly tavasszal szüntették meg.
A tanú elmondta, nem igaz az ügy egy másik koronatanújának számító férfi azon vallomása, amely szerint ő P. Tamás embere lett volna. A tanú kijelentette: nem ismeri az elsőrendű vádlottat.
P. Tamás és társainak büntetőpere továbbra is rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlik. A tárgyalóteremben a Terrorelhárítási Központ maszkos, géppisztolyos emberei is jelen voltak.
A vádirat szerint P. Tamás 1994 és 2000 között az Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban. 1996-ban kölcsönügyletek folytán elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával, Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti.
A későbbi áldozatot P. Tamás egy ismerőse csalta a III. kerületi Ladik utcába 1996. november elsején, majd ott P. Tamás testőre pisztollyal fejbe lőtte a kocsijába beszálló Prisztást, a férfi a helyszínen meghalt. Az eljárás során mindhárom vádlott tagadta bűnösségét.
