Tudni kell, hogy a közelmúltban egyre súlyosabbá vált a végső nyughelyekkel kapcsolatos helyzet Norvégiában. Egyrészről azért, mert a skandináv országban fix területet különítettek el a temetők számára; másrészről azért, mert a második világháború utáni három évtizedben jó ötletnek tartották az elhunytakat műanyagba csomagolva temetni.
A temetők kapacitása tehát korlátozott, ezért az “örök nyugalom” alapesetben 20 évig tart – utána a családnak évente bérleti díjat kell fizetnie a sírhelyért. (Itthon sincs ez nagyon másképp, a törvény 25 év “porladási időt” biztosít.) A norvégoknál azonban az a gond, hogy nem működik a porból lettünk s porrá leszünk, hiszen a műanyagfóliába tekert holttestek – becslések szerint 350 ezer – kitűnő állapotban maradtak fenn.
A megoldást egy egykori temetkezési vállalkozó, Kjell Larsen Ostbye szolgáltatta, aki úgy tűnik, nem felejtette el, mit tanítottak kémiából a gimiben. Technológiája egyszerű, de nagyszerű: üreges rudakon keresztül mész alapú oldatot fecskendez a holttestekbe, ezzel egyetlen évre rövidítve azt a folyamatot, amely az elmúlt két évtizedben nem volt hajlandó lezajlani.
Egy-egy beavatkozás természetesen mindig a hozzátartozók egyetértésével történik, azonban a norvégok többsége megértő volt és nem mondott nemet. Tekintettel arra, hogy egy elhunytnak elég tíz perc, az órabére nem rossz: vállalkozása már túl van 17 ezer holttesten, melyek mindegyikéért 150 ezer forintnak megfelelő norvég koronát kapott.
